-Eszembe jutott! Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - Koppintott pálcájával diadalmasan a lapra, mire az eddig üres pergamenen, most kirajzolódott egy térkép.

-Ez jó gyors volt! - Bólintott elismerően Ron.

-Csak eszembe jutott! - Nyújtotta vissza a térképet Lily Harrynek.

-Tehát lemész a Roxmortsba? - Nézte kíváncsian a szemüveges fiút.

-Nem

-De - Szólt egyszerre Harry és Hermione.

-Ezt minek lehet érteni? - Mosolygott rájuk, Lily.

-Igennek

-Nemnek - Szóltak megint egyszerre, mire Lily elnevette magát, Hermione pedig tenyerébe temette az arcát.

-Harry! Veszélyes, nem emlékszel, hogy mit mondott, Mcgalagony? Ha lenne is nyilatkozatod akkor se engednének le. - Fújtatott dühösen Hermione.

-Miért? Nincs nyilatkozata? - Csodálkozott Lily, mire Ron, felé fordult.

-Nincs, mert a nagynénje és a nagybátyja akik muglik nem írták alá, mert felpuffasztotta a nénikéjét! - Vigyorgott Ron.

-Király! - Bólintott elismerően Lily, mire Hermione felkapta a fejét.

-Micsoda?! Szerinted király, az, hogy felpuffaszt valakit?? Azért még azkabanba is kerülhet! - Kiabált Lilyvel Hermione, miközben a fiúknak nagyon kevés hiányzott, hogy ne röhögjenek fel a háta mögött. Lily felemelte kezeit védekezőleg, a Hermione bomba ellen.

-Nyugi, Hermione! - Csitítgatta. - Azért nem kerül, egy ember az azkabanba, csak egy figyelmeztető levelet kap a minisztériumból!

-Azt te honnan tudod? - Kapta fel Ginny a fejét, aki eddig tenyerébe nevetve hallgatta a két lány beszélgetését.

-Én is kaptam már! - Vigyorodott el Lily. - Felpuffasztottam Remyt, amikor nem adott nekem csokit, de puszta véletlen volt, és pont betudta azonosítani a minisztérium, hogy én voltam.

Ron és Harry eddig bírta megállni, és elnevették magukat, mire Hermione szinte leszúrta őket pillantásával. Hamarosan Ginny se bírta tovább és már ő is vihogott a fiúkkal.

-Komolyan Lily. Több baj lesz veled, mint bárki mással az évfolyamunkba. - Sóhajtott Hermione.

-Na nee! - Képedt el Lily.

-Honnan tudod, hogy pont velem lesz a gond? Tehát Harry, lemész a faluba? - Nézett csillogó szemekkel a fiúra, mire Hermione, egy "nem hiszem el" kíséretében behunyt szemmel hátradőlt a fotelében.

-Igen. - Bólogatott vigyorogva Harry, és lepacsizott Lilyvel.

-Na jó! Harry, te nem mész sehova! Te pedig Brown, szintén a fenekeden maradsz! - Csattant fel Hermione.

-Éljen! - Forgatta a szemét Lily.

-Ne már, Hermione! Tök jó móka lenne! - Nézett Harry a lányra.

-Nem és kész! - Rázta meg a fejét, Hermione.

-Miért fáj neked ez annyira? - Nézett rá morcosan Lily.

-Édes Istenem! Ti komolyan agyi rokkantak vagytok? - Nézett fel a plafonra Hermione.

-Ja úgy tűnik, hogy azok vagyunk, mert én nem értem, hogy mi a bajod Granger! - Csattant fel Lily.

-Képzeld Brow, attól még, hogy csak most jöttél, igazán képbe lehetnél!

-Komolyan?! Miben kéne képben lennem? - Nevetett fel gúnyosan Lily.

-Lányok, nyugi már! - Lépett közbe Ginny.

-Ebbe ne szólj bele Weasley! - Horkant fel, Hermione. Harry Ron és Ginny összenéztek, aztán úgy látták, ha tényleg, jobb ha nem szólnak közbe.

-Tehát? Mit kéne tudnom? - Tért vissza az eredeti témára Lily.

-Azt, hogy Sirius Black, ha hiszed, ha nem kiszökött, az Azkabanból és Harryre vadászik!

-Attól még, miért nem élvezhetem egy kicsit én is a Roxmortsot? - Szállt bele a vitába Harry is.

-Azért Harry, mert veszélyes!

-Rémeket látsz Hermione! Black nem fog csak úgy kiugrani valamelyik bokorból! - Horkantott Ron.

-Najó, én megyek lefeküdni! - Állt fel Hermione, majd sértődötten távozott.

-Édes Merlin! - Sóhajtott Ron.

Lily, nem tudta mit csináljon. A gondolatai csak úgy cikáztak. Végül, inkább felállt a kanapéról, és kinyújtóztatta tagjait, majd felszaladt és felvett egy melegebb ruhát a pizsamájára, majd köpenyét magára terítve elindult a klubhelyiség kijárata felé.

-Hova mész Lily? - Nézett rá nagy szemekkel Ginny.

-Mindjárt jövök! - Legyintett, majd kilépett a klubbhelyiségből.

***

Lily, boldogan lépkedett a hóban.

-Végre egy kis friss levegő!-Szippantott nagyot, a hideg, esti levegőből.

Mikor körülnézett nem látott senkit, így átváltozott a már ismert kis fekete kölyökkutyává.

Boldogan ugrándozott, és hempergett a hóban. Sose hitte volna, hogy ez ennyire jó dolog.

Egy kis idő múlva, beért az erdőbe, ahol olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott cikázott a fák között, nagyon élvezte a dolgot.

Mikor megunta, megkergetett egy kisebb állatot, például egy mókust vagy egy nyulat. Egyszerűen nem lehetett megunni a játszadozást.

-Bárcsak mindig kutya maradhatnék! - Ugatta.

Aztán, mikor teljesen lement a nap, a hó is elkezdett esni.

A kis fekete kutyus élvezettel figyelte amint kisebb nagyobb hópihék a nóziján szét olvadnak, majd kinyújtotta a nyelvét és vígan nyaldosta a hideg pihéket, amik szájában estek.

Így kutyaként annyira gondtalan volt, annyira könnyűnek tűnt az élet, négy lábon.

Egyszerűen nem akart visszamenni a kastélyba. Olyan más volt, annyira mások voltak itt a szokások, és ő most belecsöppent ebbe az abszolút, színes világba, és azt se tudta hirtelenjében, hogyan kell viselkedni. Egyszerűen, nagy változás volt számára ez az egész.

-Ez így nem fog menni, nekem!-Sóhajtott szomorúan, majd tovább csatangolt az erdőben.

-Hol, van a mindig vidám, és nevető Lily? - Szólalt meg egy vékonyka hang a fejében.

-Most, komolyan? Miért beszélgetnék én a lelkiismeretemmel? Kezdek bekattanni! - Gondolta, dühösen, majd tovább szaladt.

-Én nem a lelkiismereted vagyok! - Suttogta a vékony hang.

-Akkor ki vagy? - Rázta meg a fejét Lily.

-Zonera vagyok! - Suttogta a hang, Lily pedig megtorpant. A vér az ereiben megfagyott, és nem, nem a hideg miatt.

Lily hirtelen megfordult és olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott, elhagyta az erdő azt a részét.

-Zonera? Zonera? - Szólongatta, de hál istennek a hang nem válaszolt.

-Te jó ég! Tényleg élnek mindenféle lények ebben a rengetegben! Oda se megyek többet! - Nevetett fel kutyamód, majd inkább visszaváltozott emberré.

-Micsoda egy hely, ez a tiltott rengeteg! - Rázta meg a fejét nevetve, majd bement a kastélyba.

-Ms. Brown! Mégis mit csinál a takarodó után a folyosón! - Csendült Mcgalagony éles hangja. Lily nagyot nyelt.

-Öhm.

-Igen? - Nézett rá szúrósan a tanárnő.

-Már megyek is Tanárnő! - Sóhajtott Lily.

-Remélem is! Mert a következő alkalommal, már nem leszek könyörületes. - Bólintott.

Lily, amilyen gyorsan csak tudott futott, de nem figyelt és beleütközött, egy nagyon goromba tekintetű, szakadt taláros és csimbókos hajú férfiba.

-Na ez biztos, hogy a gondnok! - Nyelt nagyot, mikor meglátta a vörös szemű macskát is.

Fusson, vagy magyarázkodjon? Futott át az agyán a gondolat, de mikor meglátta, hogy a férfi a karjáért nyúl, hogy meg fogja, inkább az előbbit, választotta.

Villám gyorsan hátraarcot vágott, és elkezdett rohanni, ám hamar rá kellett jönnie, hogy nem véletlenül ő a gondnok, ugyanis, eléggé komoly tapasztalatai lehettek, diák-elfogás kapcsán, ugyanis nem csak gyors, hanem rémisztő is volt egyszerre.

-Rossz emberrel kezdtél ki kislány! - Nyikorogta, miközben rohant.

-Ja észrevettem! De ön is rossz pályát választott! Sokkal jobb lenne, ha elmenne mondjuk, atletizálni! Tudja az egy mugli sport! Egész jól helyt állnál! - Nevetett rá a gondnokra futás közben Lily.

Ám ezzel, csak még jobban felbőszítette őt.

-Oh Mamám! Szünetet! Egy pillanat! - És a lány komolyan, megállt egy kis időre, de csak addig, hogy a gondnok mellé érhessen.

-És RAJT! - Kiáltotta és megint sprintelni kezdett, a dühös gondnokkal a nyomában.

-Jól van! Megy ez neked! Nyomd meg még a végét! Úgy ügyes! Jól van! - Nevetett Lily.

-Emeld a lábad! Úgy egész jó! - Bíztatta a gondnokot, de megállni nem volt hajlandó.

-Jól van! Még egy kör, és ígérem vége az edzésnek! - Kiáltott hátra a válla fölött, majd még gyorsabb tempóra váltott.

Lily nevetve szaladt a gondnok elől, aki minden egyes megnyilvánulásán dühösen felüvöltött.

-Héj! Nem lazsálunk! Gyerünk szedd a lábad! Mi ez?! Hol van a kar? Így nem lehet futni! Ez hihetetlen! Jól van! JÓL VAN!! Gyorsabban! Gyerünk!

-Mindjárt vége az edzésnek! - Kiáltott hátra a válla fölött.

-NEEEM! - Ordított a gondnok, mire Lily nevetve megrázta a fejét, majd válaszolt.

-DEEE! Nem hittem volna, hogy ennyire tetszik önnek! Ha gondolja, majd szombatonként tartok önnek magánórákat!- Kiáltotta. Mire a férfi eddiginél, még hangosabban, és még mérgesebben felordított.

-Áhh, mégse! Túl félelmetes mikor fut! Mondjuk, ha az ordításokat hanyagolná, akkor egész jó lenne. Tudja, hogy ha futás közben beszél, akkor az plussz energiájába kerül, úgy hogy ne is beszéljünk az ordításról!

Hamarosan megérkeztek a várt emeletre.

-FORTUNA MAJOR!! LOVAG!! - Ordított magán kívül Lily, és nagyon remélte, hogy a folyosó végén lévő Sir Cadogan meghallotta.

-Jaj! Ön nem fárad el soha?! - Dünnyögte Lily, miközben hátranézett a válla fölött a fáradság semmi jelét nem mutató gondnokra.

-SIR CADOGAN! NYISSA KI AZ AJTÓT! EZ MOST ÉLET-HALÁL KÉRDÉS! FORTUNA MAJOR! - Rikkantotta, miközben egyre közelebb ért a festményhez, ami most már tárva nyitva várta őt.

-Örültem a találkozásnak! Majd máskor is szívesen futok önnel uram! Nagyon jól csinálja! De ha hallgat rám, akkor inkább nem üvöltözik! - Kacsintott rá a feldühödött férfira, majd egy nagy ugrással bent is termett a klubhelyiségben, és amilyen gyorsan csak tudta, becsukta a portrét.

Aztán nevetve összeesett, és most már a földön fekve nevetett.

Nem is vette észre a döbbenten tátogó Ginnyt. És a maradék három Weasleyt, akik kíváncsian nézték a földön nevető lányt. Akinek orcája csak úgy piroslott a futástól.

Háát visszatértem ide is! Nagyon remélem, hogy tetszett és véleményeket is nagyon szívesen fogadok! <3