A Tiltott rengeteg sötét fái között, egy kis fekete kölyökkutya rohangált, boldogan.

Senki se tudhatta, hogy ez a kis kölyök, igazából egy animágus boszorkány, azon belül pedig, egy harmadéves Roxfortos diáklány, aki ma érkezett az iskolába.

A kutyus boldogan rohant a fák között. Nem tudta merre megy, csak egyszerűen boldog volt. Boldog volt, mert sikerült eljutnia a célig, semmi baleset nélkül.

Tizenhárom éves boszorkányhoz képest megtanulta az animágiát, és az ahhoz szükséges nonverbális varázslást. Hihetetlenül büszke volt magára.

A kutyus boldogan futkározott a fák között, és megállás nélkül boldogan csaholt hozzá. Mikor elfáradt, elkezdett hemperegni a hóban, aminek köszönhetően, a puha bundája havas és vizes lett. Felhőtlenül fetrengett, és még az se szegte kedvét, hogy a hó sűrű pelyhekben esni kezdett.

Aztán hamarosan eszébe jutott, hogy korog a gyomra az éhségtől, hiszen reggeli óta (Azt még a hintóban ette meg) nem evett egy falatot sem, és a szervezete szinte követelte, hogy egyen már valamit.

-Ember akarok lenni! - hunyta le a szemét, és a következő pillanatban, már egy kipirult arcú, barna hajú szürke szemű tizenhárom éves lány feküdt a hóban.

Haja és ruhája teljeséggel elázott. Mikor beért a kastélyba, egy egyszerű szárító bűbájjal elintézte mind a kettőt, így most már szárazon indult meg a nagyterem felé.

Mikor Lily mosolyogva, és a hidegtől és a futástól kipirult arccal benyitott a nagyterembe, hirtelen mindenki elnémult, de aztán túl tették magukat a dolgon, miszerint egy teljesen idegen lány, griffendéles egyenruhában lépett a terembe.

Lily egy csöppet elgondolkozott, hogy hova is üljön, de mikor megpillantotta Percy Weasleyt rögtön tudta, hogy melyik asztalhoz keljen ülnie.

A griffendél asztalánál egy kisebb csoport lakmározott. A csoport kb. negyedének ugyanolyan vörös haja volt, -akkor ők lehetnek Weasleyék, gondolta Lily, majd helyet foglalt az asztal másik végében, nem annyira távol tőlük, de nem is annyira közel hozzájuk.

Elösszőr öntött magának teát, hiszen még mindig fázott egy kicsit. Aztán szedett magának, egy csirekcombot és hozzá egy kis rizst. (Sose tudott, sokat enni)

-Szia, Lily! Nem gond, ha csatlakozom? - jelent meg Percy.

-Dehogyis! - Legyintett mosolyogva a lány, mire Percy helyet foglalt vele szemben.

-Percy?

-Hmm?

-Mesélsz nekem, a tanórákról? - nézett a végzős fiúra kiskutyaszemekkel Lily.

-Persze! Mond mi érdekel?

-Mondjuk a Sötét varázslatok kivédése! - vigyorgott Percyre.

-A mostani tanárunk Lupin professzor. Nagyon jó tanár. Ő végre a gyakorlatra fekteti a hangsúlyt. Tavaly Gilderoy Lochart volt a tanárunk, ő szörnyű volt, inkább csak dicsekedett, de tanulni nem tanultunk. Előtte pedig Mógus volt, akit meg alig lehetett érteni a dadogása miatt. Igazából nagyon izgalmas órákat tart, eddig volt dolgunk pár élőlénnyel. Meg mindenféle varázslatot tanultunk. Lupin prof. próbálja bepótolni, az eddigi anyagot és meg kell hagyni remekül csinálja. - Mesélte Percy, Lily pedig mosolyogva hallgatta.

-Amúgy, hogy hogy itt vagy? Mármint nem szoktak igazán átvenni diákokat. - Vonta fel szemöldökét Percy.

-Ez egy nagyon hosszú, és bonyolult történet! - Vigyorgott rá a lány majd bekapott egy szaftos húsdarabot.

-Igazán? Van időnk. - Vonta meg a vállát Percy.

-Biztos, hogy hallani akarod? - Kérdezte Lily egy levakarhatatlan vigyorral az arcán.

-Igen. Miért annyira vészes? - Kérdezte Percy.

-Hát oké, de akkor ne ítélj el! - vont vállat Lily.

-Csupa fül vagyok! - könyökölt az asztalra Percy, mire Lily letette a villát és a kést, és elkezdte.

-Kezdjük az elején. - Sóhajtotta. - Tudod Percy, nekem nincsenek szüleim. Mármint nem tudodok róluk semmit. Hogy élnek e vagy egyáltalán mi a nevük. Mióta az eszemet tudom, keresztapámnál Remus Lupinnál nevelkedtem. Eddig a Beauxbatonsba jártam a barátnőimmel, Oliviával, Miával, Evával és Sophival. És igen, csak jártam. - Megint sóhajtott, majd folytatta. - Tudod keresztapámnak nagy szüksége van rám, ahogy nekem is rá, hiszen mi vagyunk egymásnak az utolsó családtagok, igaz nem teljesen vérbeliek, de akkor is. És mikor Dumbledore a nyáron felkérte apust, hogy jöjjön ide SVK-t tanítani, én elhatároztam, hogy elmegyek a Beauxbatonsból. Hiszen, édesapám és édesanyám is idejárt, és Remussal is itt ismerkedtek össze. Én mikor az elsőt kezdtem, ott Franciaországban nagyon idevágytam, igaz ott voltak a barátnőim, de engem idevonzott valami. Ez a második évembe se változott. És mikor Apus bejelentette, hogy idejön tanítani, én rászántam magam és kirúgattam magam abból a kastélyból. Ez is egy nagyon hosszú történet, de röviden dióhéjban ennyi. - Vonta meg a vállát, majd belekortyolt a teájába.

-Hát ez tényleg, bonyolult! - Sóhajtott Percy is, majd csöndben folytatták az evést.

-Szabad ez a hely? - jelent meg és mutatott a Lily mellett lévő helyre, egy vörös hajú, szeplős lány,aki nem is kicsit hasonlított Percyre.

-Persze, hogy szabad! - vont vállat Lily.

-Amúgy, Ginny Weasley! - mutatkozott be a kis vörös.

-Én pedig Lily Brown!

-Szuper! Amúgy, hogy hogy át jöttél a Roxfortba, és hányadikos vagy? - Kérdezgette a lány, miközben ő is töltött magának egy kis teát.

-Úgy tűnik mindenkit ez érdekel! - vigyorodott el Lily. - Első sorban harmadéves vagyok! És, hogy hogy kerültem ide? - Itt még szélesebb lett a vigyora. - Igazán egyszerű. Képzelj el egy óriási kastélyt, ami olyan rendezett és rémisztően unalmas, hogy meg lehet dögölni az unalomban. Megvan? Az jó, mert ilyen a Beauxbatons. Na tehát, én is az unalomban örlődtem, ám mikor fülembe jutott, hogy drága nevelőapám a Roxfort kapuit célozza meg, gondoltam egyet és egy mesteri tervvel előálva, olyan nagy felfordulást csináltam, drága Madame Maximenak, hogy szegény igazgatónőnek nem maradt más választása mint eltanácsolni engem abból az diliházból. És megbántam? Nem, Isten ments! Megérte? Teljes mértékkel. Csak nézz körül! - vigyorgott Lily, és Ginny kezdte érteni, hogy miért voltak az ikrek is ennyire kíváncsiak a lányra.

-Tehát egy te bajkeverő vagy. - állapította meg mosolyogva Ginny.

-Ja. Nem is kispályás bajkeverő! - kacsintott Lily.

-Asszem jóba leszel Freddel és Georgeval. Amúgy tudod, hogy holnap lesz a Roxmortsi hétvége? - Kérdezte továbbra is mosolyogva Ginny.

-Ohh! Ne! - nyögte Lily,mire Ginny elképedten nézett a lányra.

-Neked mégis mi bajod?

-Apus azt mondta, hogy ki fog találni valami büntetést, és hogyha az orra alá dugom azt a kimenő nyilatkozatot, akkor meg is lesz az ötlete! - Nyelt nagyot Lily, és félve a tanári asztal felé pillantott, mire Ginny elnevette magát.

-Nem nevet, hanem együtt érez! - mondta sértődötten Lily.

-Lily miért néz téged Piton olyan szúrósan? - nézett Percy a tanári karra, mire Lily színpadiasan sóhajtott egy nagyot.

-Fogjuk, rá, hogy nem kedvel! Meg aztán lehet, hogy egy kicsit mérges! Azt mondta, hogy tiszteletlen vagyok vele! - húzta fel az orrát Lily.

-Amúgy van testvéred? - kérdezte Ginny.

-Nincs. De annyira nem is bánom. - vont vállat Lily.

-Amúgy tényleg, hány Weasley jár most a Roxfortba?

-Hát ugye, Ginny, Ron, Fred és George és én. - Számolta az ujjain Percy. - Tehát öten, de miután én jövőre ballagok, emiatt, akkor már csak négyen.

-Csúcs! Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy nagy szerető családban élni! - Gondolkozott hangosan Lily.

-Miért neked nincs? - kérdezte tapintatosan Ginny.

-Hát nincs. A keresztapámmal élek. A szüleimről pedig nem tudok semmit. - mosolygott keserűen Lily.

-Bocsi, nem tudtam! - szabadkozott Ginny.

-Semmi gond! - legyintett, azzal szép lassan felállt az asztaltól. - Ha nem gond, én már befejeztem. De további jó étvágyat. Én elmegyek és kérek Mc Galagonytól egy olyan kitölteni való Roxmortsi engedélyt. Majd a klubhelyiségben találkozunk! - Intett, majd sietősen elhagyta a nagytermet.

***

-Lécci, írd alá! Kérlek! Lécci apus! Lécci! Lécci! Lécciii! - nézett kiskutya szemekkel nevelőapjára Lily. De sajnos ez nem hatott...

-Nem Lils! Nem engedlek le, mert veszélyes! És így az egyik büntetésed ki is van pipálva. - rázta fejét Remus.

-Mi az, hogy egyik? - Hördült fel, Lily, majd gyorsan hozátette. - Kérlek, kérleek!

-Nem! - Szólt kimért hangon Remus.

-De kérlek! Akkor nem mutatók semmi érdekeset! - Nyújtotta ki a nyelvét, mire Remus halványan elmosolyodott.

-Igazán? Mutatnál valamit? - kérdezte szórakozottan, miközben beleharapott egy csokibékába. Lilynek felcsillant a szeme, majd reménykedve megszólalt.

-Ha aláírod, ígérem veszek neked egy halom csokibékát! - Nyújtotta a kezét a férfi felé, mire az csak szimplán elnevette magát.

-Komolyan Lils! Túlságosan hasonlítasz ezekkel a megnyilvánulásokkal apádra! És nem, nincs az a csokibéka, amivel engem Remus Lupint le lehetne fizetni! - Kapta be az utolsó falat csokibékát mosolyogva.

-Nemár! De azért ugye kíváncsi vagy, hogy mit szeretnék mutatni? - kérdezte izgatottan a lány.

-Igen. Talán kíváncsi vagyok! - bólintott mosolyogva Remus, mire Lily szeme felcsillant.

-Megmutatom, ha...

-Nem. Nem fogom aláírni.

-De...

-Nem, Lils ismerlek! - Nevetett fel Remus.

-Ajj már! Akkor nem mutatom meg! - húzta fel az orrát sértődötten, majd vigyorogva belenyúlt az egyik fiókba és kiszedett belőle, egy tábla csokoládét.

-Minek az neked?

-Kárpótlás, amiatt mert nem voltál hajlandó aláírni azt a vackot! Meg megenni! Nehogy azt hidd, hogy rajtad kívül nincs csoki rajongó az iskolában! Jó éjszakát! - Azzal kilépett az irodából, de még mielőtt elment volna, visszadugta fejét az ajtóba. - De ha meggondolnád magad, tudod hol találsz! - Kacsintott, majd mielőtt nevelőapja bármit is szólhatott volna, kivonult az ajtón.

Remus nevetve nézett utána. - Hát igen, túlságosan az apja!

Lily csalódottan huppant le Ginny mellé a kanapéra, majd egykedvűen elkezdte majszolni a csokoládét, Ginny kishijján elnevette magát, új barátnője ábrázatán.

-Nem engedte igaz?

-Nem, de azért még remélem meggondolja magát, vagy újabb tábla csokija bánja. Tényleg kérsz? Tejcsoki. - Nyújtotta felé a táblát, amiből Ginny nevetve letört egy darabot.

-És még a csokibékás trükknek sem dőlt be! Komolyan mi lesz velem! - panaszkodott Lily, miközben Ginny csak kacagott rajta.

-Ez nem vicces Gin! Nem nevet együtt érez! Ezt a tragédiát, hova lett a meggyőző képességem! - Fortyogott tovább, mire Ginny csak mégjobban nevetett rajta.

-Komolyan Lily, ha hallanád magad! - Nevetett tovább Ginny, miközben Lily látványosan az égre emelte tekintetét.

-Szerinted, Piton mennyire haragudhat rám? - morfondírozott tovább.

-Miért is haragudna rád? - Kérdezte Ginny mosolyogva.

-Hmm... Miért is? Mert azt hittem, hogy gondnok és mikor az irodájába küldött nevetve elszaladtam előle? - Töprengett tovább, és Ginnynek mind a két kezét a szájára kellett szorítania, nehogy kirobbanjon belőle a vihogás.

-Mi a baj? Ennyire kedveled Pipotyit? - Nézett a visszatartott nevetéstől vörös arcú Ginnyre Lily.

És ennyi, Ginnyből pedig kirobbant a nevetés. Mikor abbahagyta vigyorogva nézett Lilyre.

-Komolyan? Pipotyi?

-Ja. Igazából ha rajtam múlna reggel szivárványos fejjel ébredne. De történetesen itt is közbeszólt apus, hogyha meg merem tréfálni, akkor a büntim csak még hosszabb és veszélyesebb lesz. - Sóhajtott szomorkásan, Ginny pedig már nem is akarta türtőztetni magát, hanem csak nevetett.

-Jaj Lily! Komolyan féltelek Pitontól! - Törölgette könnyeit a vörös hajú lány.

-Nem kell engem félteni tőle! Inkább neki kéne félnie tőlem! - Csillant fel a szeme.

-Neki is meg a mardekárosainak is! Tényleg Pitonkán kívül, ki a legrosszabb abban a házban? - Ginny látványosan elgondolkozott.

-Asszem Malfoy! - Vont vállat.

-Az a lakkos fejű? Találkoztam vele az Abszol úton! Komolyan, ha belefejelne egy téglafalba, szerintem a frizkója tökéletes maradna! - Vigyorgott Lily, Ginny pedig halkan felnevetett.

-Lehet, hogy igazad van! - Bólogatott.

Egyszer csak a lányok hálókörlete felől, egy cuki zsemle színű, nyuszi ugrált, le.

-Nézd egy nyuszi! De cuki! - Olvadozott Ginny a kanapén.

-Bolyhos! - Nevette el magát Lily, mire a kis tapsifüles még gyorsabb tempóban, igyekezett a kanapé felé. Mikor odaért, egyszerűen elrugaszkodott, és gazdája kitárt karjaiba vetette magát. Lily pedig mosolyogva ölelte magához, a boldogan szuszogó tapsifülest.

-Bolyhos? Ő a tied? - Tapsikolt Ginny a kanapén.

-Igen ő Bolyhos! Bolyhos ő Ginny! Ginny ő Bolyhos! - A nyuszi nagy gombszemeivel megnézte magának Ginnyt, majd gazdájához fordulva nyalogatni kezdte az arcát.

Lily kezében Bolyhossal ült vissza a kanapéra.

-Megsimizhetem? - Gyönyörködött Ginny a kis állatban.

-Persze! Ha akarod, még az öledbe is adom!

Így történt, hogy mikor Ron, Hermione és Harry beléptek a klubbhelyiségbe, az új lány és Ginnyt egy nyuszi társaságában találták.

-Szia Ginny! - Köszönt Harry fáradtan, majd ledopta magát az egyik fotelba. Ron és Hermione követve a példáját, szintén helyet foglaltak egy egy pihe puha fotelben.

-Sziasztok! - Mosolygott rájuk Lily.

-Én Lily Brown. És ti?

-Én Hermione Grander.

-Ronald Weasley, de csak Ron.

-Én pedig Harry, Harry Potter.

-Örvendek! Mi osztálytársak vagyunk. Igaz? - kérdezte csillogó szemekkel.

-Asszem igen. - Vont vállat Ron.

-Amúgy, hogy hogy átvettek évközben? Nem igazán szoktak ilyet csinálni. - Ráncolta a homlokát, Hermione.

-Kirúgták a Beauxbatonsból! - Mondta Ginny egy pillanatra le se véve szemét az ölében fekvő Bolyhosról.

-Mi? Kirúgtak? - Vigyorodott el Ron, mire Lily újra elvigyorodott.

-Ja kirúgtak. De igazából az egészet én szerveztem meg! Madame Maxime pedig nagyon kiborult! - Vigyorgott a lány.

-Komolyan? - Nézett nagyot Harry.

-Komolyan! - Bólogatott fülig érő szájjal Lily.

-Te jössz a Roxmortsba? - Kérdezte csak úgy mellékesen Hermione.

-Nem megyek! Pedig nagyon szeretnék lejutni a faluba. Azt olvastam, hogy az az egyetlen mugli mentes falu, egész Nagy Britanniában, így egy csomó menő és varázslatos bolt és mindenféle van ott. De apus, nem enged le, mert szerinte nem biztosnságos! - Sóhajtott egyet Lily, majd feltápászkodott, a kanapéról.

-Mindjárt jövök, csak átöltözöm pizsamába! - Szólt, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat felért az ajtajukig.

Ládájából, egy kis kotorászás után megtalálta hálóruháját, ami egy szürke férfi pólót, és egy kis rövidnadrágot képezett.

Ha a rövid nadrág nem is a férfi póló annál inkább lényeges volt számára. Ugyanis ez a szürke alapon, fehér kutyatappancsokkal díszített póló, Remus elmondása szerint még édesapjáé volt. Ezt a ruhadarabot, még régebben találta a padláson lévő dobozok közt. Mikor megkérdezte nevelőapját, hogy kié, hamar kiderült, hogy az édesapja kedvenc ruhadarabja volt, így Lily ebben aludt nap mint nap. Igaz, a szürke póló a térdéig ért, ezzel ő kicsit se foglalkozott. A rövidnadrág, pedig griffendéles piros színben pompázott, finom pamutból készült és inkább volt short, mint nadrág.

Mikor már a fogmosással is végzett, kifésült barna haját egy lófarokba kötve, indult le a lépcsőn.

Mikor leért, hamar rá kellett jönnie, hogy a trió és Ginny is pizsamában feszítenek.

-De ugye nem mész le Harry? - Kérdezte Hermione, miközben szúrósan nézett a szemüveges fiúra. Hamarosan mind a négyen észrevették Lilyt, és azonnal helyet szorítottak neki a kanapén.

-Miről van szó? - Kérdezte mosolyogva Lily,mikor leült Ginny mellé.

-Harry, Fredtől és Georgtól megkapta a tekergők térképét, amivel ki tud jutni a Roxfortból a Roxmortsba, ám Hermione ezt erősen ellenzi. - Mesélte Ron suttogva, nehogy Ginny meghallja.

-Muti a térképet! - Kérte Lily, mert furcsán ismerős volt neki a tekergők térképe elnevezés, mintha hallott volna róla.

Harry mosolyogva oda nyújtotta az üres pergament.

-Na ki tudod nyitni?

-Szerintem igen. Hallottam már a Tekergőkről, csak azt nem tudom, hogy mikor és kitől! - Gondolkozott, miközben az ölében lévő lappal szemezett, és újjai közt játszott varázspálcájával.

-Demonstrate - Semmi nem történt.

-Vizualicus - Megint semmi, aztán a lapon hirtelen kacskaringós betűkkel megjelent egy apró szöveg.

Holdsáp, Féregfar, Tapmancs és Ágas urak, szeretnék tudatni önnel, hogy ne üsse bele az orrát nem rá tartozó ügyekbe. Ha úgy gondolod, hogy hallottál róla, akkor kutass az elmédben tovább!

Lily valahogy nem döbbent meg.

-Holdsáp, Holdsáp, nagyon ismerős! - Motyogta miközben a feliratott nézegette.

-Lehet, hogy ismered? - Élénkült fel Harry, és a tőle jobb oldalon ülő Ron is közelebb hajolt hozzájuk.

-Megvan! Az ő egyik levelét találtam meg a padláson. Tapmancs küldte Holdsápnak! - Jött rá a megoldásra. - Hát persze, Remus Holdsáp, de inkább nem mondja el nekik, mert akkor rájöhetnek, hogy vérfarkas! - Gondolkozott.

-Eszembe jutott! Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - Koppintott pálcájával diadalmasan a lapra, mire az eddig üres pergamenen, most kirajzolódott egy térkép. 

Mikor az ember beteg, akkor valahogy több szabadideje marad az írásra! 

Saját tapasztalat! ;P