-Hol a francba van az a bagoly ház!-Mérgelődött magában Lily, mikor már szerinte harmadjára kötött ki ugyanannál a portrénál.

-Hali!-Rikkantotta valaki, mire Lily összerezzent.

A hang egy festményből jött, és Lily gyanakodva bár, de közelebb ment hozzá.

-Öhm..Hali? - A festményen két alak terpeszkedett egy nagy fotelben. Az egyik egy felnőtt a másik pedig egy gyerek, elöbbi köszönt a lánynak is.

-Eltévedtél? Mert már lassan harmadjára találkozunk! - Csicseregte boldogan a kisfiú.

-Öhm. Ja. Eltévedtem. - Vont vállat Lily, mert szerinte nem volt bizarrabb egy festménnyel való beszélgetésnél.

-Segítek! - Pattant fel a fiú, ültéből. - Hova szeretnél menni?

-Öhm, a bagolyházba. - A kisfiú, boldogan bólogatott, mintha nem lett volna más dolga, mint kisérgetni egy tanulót.

-Sajnálom, nem tudom hol van! - Huppant vissza a kényelmes fotelébe a gyerek.

-Oh, hogy mennél a fenébe! - Dörmögte Lily aki már teljesen beleélte, hogy valaki segít neki, majd továbbállt.

Már lassan a harmadik folyosót járta, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

-Nocsak, nocsak nocsak. A folyosón mászkálunk egyedül Brown? - Kérdezte Piton hidegen, mire Lily sóhajtott egy nagyot és szembefordult az ő hite szerint gondnokkal.

-Jó napot Mr. Piton, és igen, egyedül sétálok a folyosón mint látja. Mondjuk, szerintem ezzel nincs baj. Vagy van? Mert akkor bocsánat! - Tárta szét a karját, egy huncut mosoly kíséretében Lily, mire Pitonnak egy nagyon nagy önelégült vigyor terült szét az arcán.

-2 pont a griffendéltől, a szemtelenség ért Brown! - Lilynek több se kellett és már ő is gúnyosan elvigyorodott. - Tehát így játszunk Pipotyi!

-Nem is vagyok szemtelen, csak bocsánatot kértem. - Vonta meg a vállát vigyorogva, és a várt hatás nem is késett. Pitonkának arcára fagyott a vigyora, és mosmár dühösbe váltott.

-Igazán? Akkor miért ennyire gunyoros kisasszony! Több tiszteletet! - Replikázott dühösen.

-Ugyan már! Miért gúnyolódnék egy gondnokkal! - Piton elsápadt mérgében, és fenyegetőleg, lépett egyet közelebb.

-Én gondnok! Én gondnok? Én vagyok a bájital tanára Brown! Én vagyok a gondnok?! Azonnal az irodámba! MOst!

-Rendicsek, én már itt se vagyok! - Futott el nevetve Piton elől Lily.

Piton még utána üvöltött, egy "Még 10 pontot levonok Brown"-ot de Lily rég nem foglalkozott vele.

-Te jó ég! Ő gondnoknak hitte, a bájital tanárát!

Nevetve futott végig a folyosókon, és mikor már szúrt az oldala, megállt és hátát nekivetve a falnak nevetett tovább. Egyszerűen nem bírta abbahagyni, csak úgy dőlt belőle a nevetés. Az oldala már fájt, de ő nem bírta abbahagyni, csak nevetett nevetett és....nevetett.

-Khmm Mi olyan vicces Brown? - Hajolt felé nevelőapja, mire Lily, tényleg nem bírta visszafojtani a nevető görcsét, és mostmár annyira nevetett, hogy könnyei is kicsordultak.

-Najó, Mis Brown, álljon fel kérem, és indítson az irodámba. - Lily nevetve feltápászkodott a földről, és Remust követve, elindultak valamerre.

***

-Mi olyan vicces Lils? - Nézett furcsálkodva nevelt lányára Remus Lupin, hiszen nem értette, hogy Lily, miért nevet már lassan öt perce megállás nélkül.

Lily, nevetve felemelte a kezét, hogy kér még öt percet, majd tovább nevetett.

Épp Remus irodájában ültek, két fotelben, és míg Remus várta, hogy Lily megnyugodjon, felemelte a kis asztalról bögréjét majd belekortyolt.

Aztán Lily végre megnyugodott és egy nagy sóhajtás után, vigyorogva hátradőlt a fotelben.

-Tehát? - Tette le, csészéjét Remus.

-Asszem megvan az első számú ellenségem! - Boxolt a levegőbe Lily vigyorogva. Remus, pedig szokásához képest megint elsápadt.

-És ki az? - Tette fel a kérdést, előre félve a választól.

-Pipotyi! - Villantott nevelőapjára egy ezerwattos vigyort a lány.

-Nem! Lils a csudába, csak most érkeztél ide! - Fogta a fejét Remus.

-Annyira nem kell félteni! - Legyintett a lány nemtörődöm stílusban, majd ő is belekortyolt a neki kikészített bögrébe.

-Mégis mivel húztad ki a gyufát Perselus Pitonnál? - Lily bele kuncogott a csészébe, majd felemelte fejét és belefúrt szürke szemeit Remus csokibarnába, majd teljesen komolyan megszólalt.

-Gondnoknak néztem! - Remus, először döbbenten és meghökkenten nézett lányára, majd mikor rájött, hogy a lány nem viccel, félrenyelte a teáját, és hangosan elnevette magát.

-Édes Istenem Lils! Hogy lehetsz ennyire, ennyire...-Kereste a szavakat Remus, miközben Lily újra elnevette magát.

-Kérlek, legalább itt viselkedj! - Nézett szúrósan a lányra, mire az abbahagyta a nevetést.

-Figyelj Lils, én egyáltalán, nem bánom, hogy idejöttél a Roxfortba, sőt örülök neki, mert itt biztonságban is vagy. De egy kérésemet kérlek teljesítsd, jó? Lils én nagyon szeretlek és majd egyszer elmondom, hogy miért teszek, vagy mondok dolgokat neked, de kérlek, ha olyasmit mondok vagy teszek, amit esetleg nem értesz vagy nagyon mérges leszel, akkor is meg kell értened, hogy azt a saját biztonságodért teszem. És igazából, most egy eléggé nagyon nagy hibát követtél el, ugyanis, hogy idejöttél a Roxfortba, egy bizonyos személy, második célpontjává váltál akaratlanul, is. És lehet, hogy ő még nem tud, rólad semmit, hamarosan ki fog derülni, hogy te is a Roxfort falai között vagy és akkor a te életed is veszélyben fog forogni. Tudom, hogy nem érted, most mit mondok, de majd később megérted. Úgyhogy ezt a témát most hagyjuk. - Fejezte be egy sóhajtással Remus, és Lilyre pillantott.

Lily szemei duplájára nőttek és döbbenten nézte apját. Nem értette, hogy miről beszélt neki nevelőapja, de azt sikerült elérnie a lánynál, hogy a lehető legjobban összezavarja.

-Mivan?! - Nyögte ki végül, majd megrázta a fejét és ennyit mondott. - Oksa. Szerintem is hanyagoljuk! - Mosolyodott el.

-Tehát, úgy vélem magyarázattal tartozol, hogy mégis, hogy kerültél a Roxfortba! - Mosolygott a Lilyre Remus.

Lilynek felcsillantak a szemei, és elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy ő még a nyáron kitervelte az egészet, és Remus volt mindig, a kísérleti egér.(Ezen Remus egy jót nevetett, mikor felidézte a szivárvány fejes trükköt) Aztán elmesélte, azt is, hogy barátnői, hogy reagáltak az egészre, mikor megtudták. Meg, hogy hogyan és mint vitte véghez, a tervet. Végül arra is fény derült, hogy hogy sikerült kirúgatnia magát, és Madame Maxime mit szólt a felfordulásért amit keltett.

-Hát, te egy nagy bajkeverő vagy! Ezt tagadni se tagadhatnád! - Sóhajtott Remus mikor a történet végéhez értek.

-Nem is tagadom, de Pipotyi nem ússza meg! Rossz emberrel húzott újat! - Vigyorodott el Lily.

-Na de Lils! Ő egy tanár! - Bosszankodott Remus, mire Lily csak sejtelmesen elmosolyodott.

-Nem, Lily nem! Ha valamit csinálsz, vele én esküszöm, hogy nem mehetsz le Roxmortsba! Emelte fel mutató ujját Remus, mire Lilynek lehervadt a vigyor arcáról.

-Na de Apus! Tudod milyen kegyetlen? Kérlek legalább egyszer! Csak egyszer! - Nézett boci szemekkel, de nevelőapja hajthatatlan lett.

-Nem, nem és nem! - Rázta meg a fejét bosszúsan, és most már a lány is belátta, hogy tényleg jobb, hogyha hanyagolja ezt a témát, mielőtt a férfi felrobban.

-Megmutatod, hol van a bagolyház? - Pattant fel, majd talárja zsebéből kihalászta barátnőinek szánt levelét.

-Persze, de előtte vegyél fel valami meleget! Mert itt Angliában sokkal hidegebb van mint Franciaországban! - Lily bólintott, majd ki sietett a teremből.

-Olyan mint az apja! - Sóhajtott fel Remus, majd becsukta a lány mögött az ajtót, amit a nagy rohanásban nyitva hagyott.

***

-Tehát arra kötözöm fel a levelemet, amelyikre csak akarom? - Méregette az iskolai baglyokat kétkedve Lily.

-Igen arra! - Sóhajtott fáradtan Remus.

-Szuper! - Azzal oda ugrott egy nagy macska bagolyhoz, és elkezdett bíbelődni a madzaggal.

-Röpülj a Beauxbatonsba! Sok sikert! - puszilta meg a bagoly csőrét Lily.

-Hát ezzel is megvolnánk! - Csapta össze tenyerét Remus. - Most pedig gyere. Elmegyünk Mc Galagonyhoz az iskolai egyenruhádért.

Miután Lilynek lett iskolai egyenruhája, meg tallárja, Remusnak dolga akadt, így Lily egyedül maradt.

Egy kis gondolkozás árán sikerült eljutnia a klubhelyiségig, de ott újjabb problémába ütközött.

-Jelszó? - kérdezte a lovag.

-Ohh, basszus elfelejtettem. Várj gondolkozok! - Azzal elkezdett kutatni az emlékei közt. De nem, semmi. Semmilyen jelszó nem jutott eszébe.

-Áhh, megvan! - Vigyorodott el. - Fortuna Major.

-Pompás kisasszony! - azzal beengedte a lányt.

Hamar kiderült, hogy az összes itt maradt griffendéles lement hógolyózni, mondjuk ez most se érdekelte Lilyt, hiszen, most nagyon fontos életbevágó feladata volt...

-Az animágia, utolsó lépése! - Suttogta áhitatosan, miközben, az utolsó adag fiola tartalmát is lehajtotta.

Aztán magához vette pálcáját, és amikor az előcsarnokot is maga mögött hagyva, csukjáját arcába húzva, megindult a tiltott rengeteg felé. - Hiszen ott nem tudja zavarni senki! - gondolkozott, miközben egyre közelebb ért a fák sűrűjéhez.

Mikor már az erdő sűrű mélyén járt, elővette a pálcáját, és nonverbálisan kimondta a megfelelő varázsigét.

Testét különleges bizsergés járta át. Érezte, amint kezd átváltozni. Émelyegni kezdett, majd térdrerogyott. Lily nem merte kinyitni a szemét, mert félt, hogy elrontotta valahol.

Lily még tavaly év elején elhatározta, hogy animágus lesz. Azért szeretett volna animágus lenni, mert így Remussal tudott lenni holdtöltekor. Ő már akkor tisztában volt az animágia veszélyeivel, de hajthatalan volt. Egy év volt, míg a főzet teljesen el nem készült, aztán plusz még négy hónap.

Most itt volt, az utolsó lépésnél, az átváltozásnál. Erről álmodozott mióta elkezdte ezt az egészet, de most mégis, megijedt. Érezte, ahogy a vér az ereiben száguldozik. Egész testén hol a meleg, hol pedig a hideg futkározott. Néha fájt valami, néha pedig alig érezte magáénak a testét.

Ekkor hirtelen, mintha megvakult volna, nem látott semmit.

Elvesztette az eszméletét.

Lily úgy érezte, mintha álmodott volna. Egy fekete erdőben találta magát. Körülnézett, de mindenütt csak fák, nem tudta mit csináljon. Ekkor hirtelen felbukkant egy farkas. De ez nem olyan hús és vér farkas volt,hanem inkább egy ezüstösen csillogó, olyan volt mint egy szellem, de közben, olyan mint egy patrónus. A farkas felvonyított, majd elfutott. Lily nem értette, hogy most mit kezdjen magával, inkább úgy döntött, vár. Hamarosan egy farkaskutya jelent meg elötte, de hamarosan az is eltűnt. Ez után egyre több fajta kutya tünt fel, de mindegyik eltűnt. Lily már kezdett kétségbeesni, amikor megjelent egy utolsó, kutya. Kölyök volt, ez látszott rajta.

De ez nem olyan volt mint az előzőek, ez a kutya kölyök csak egy kicsit volt átlátszó. Fekete bundája volt, de olyan puhának látszott, hogy bárki aki meglátta meg akarta simogatni. Lily szerint, nagyon hasonlított egy labrador kölyökre,de nem olyan fajtiszta labradorra. Az egész kutya koromfekete volt, még a szeme is. Lily rögtön beleszeretett. A kölyök, elkezdett feléje lépkedni. Mikor Lilyhez közelebb ért, a lány észrevette, hogy az eddig feketének hitt szempár átváltozott szürkévé. - Olyan mint az enyém. - futott át az agyán, de nem volt nagyon ideje, mert a kicsi kölyök már csak egy lépésre volt tőle. Lily lehajolt, és kinyújtotta a kezét. A kutyus egy kicsit tétovázott, majd olyat tett, amire a lány nem számított. A kutya a szemébe nézett, majd a melkasának ugrott, de ahelyett, hogy beleütközött volna, helyette egyszerűen eltűnt. Mintha beleugrott volna a lányba.

Az erdő közepén, most egy barna hajú lány helyett, most egy kölyök fekete kutya feküdt a hóban.

Hamarosan magához tért, ám mikor meglátta tappancsait, majd fekete bundáját, egy kicsit megtántorodott.

Hát igen, Lily egy kicsit megijedt, mikor végignézett magán. Olyan furcsa érzés volt négykézláb állni, mégse volt annyira idegen. Mikor kezdeti meglepetéséből feleszmélt, boldogan felugatott. Ha valaki értette volna kutya nyelven, ezt hallotta volna

-Sikerült!

Lily animágus alakja:(Én legalábbis így képzelem el, de ha esetleg ti máshogy, akkor abba nyilván nincs belszólásom! :P)