Lily egy darabig integetett apjának, majd körülnézett a fülkében, ami most érte jött. Nagyon megnyugodott, mikor rájött, hogy a fülkében a barátnői vannak és nem más diákok.

-LILY!-Ugrott nyakába Olivia.

-Oli!-ölelte vissza, szőke hajú barátnőjét Lily.

-Micsoda?- Ébredezett az egyik ülésen Eva.

-Itt van Lily! - Rikkantotta boldogan Olivia, mire a barátnői olyan szoros ölelésbe zárták Lilyt, hogy a lány azt hitte, menten szétrobbannak a bordái.

**

-Tehát, ki akarod magad rúgatni? - Meresztett nagy szemeket Olivia.

-Ja! - Vont vállat Lily.

-Ezt nem gondolod komolyan, ugye? - Kérdezte Mia elborzadva.

-De, szerintem teljességgel komolyan gondolja! - Dugta ki fejét egy könyv mögül, könyvmoly barátnőjük, Sophi.

-Mégis mi a francért szeretnéd magad ki rúgatni magad innen? - Csattant fel Olivia.

-Mert apus, most épp SVK-t tanít ott. Meg én eleve is a Roxfortba szeretnék járni. - Vont vállat Lily, majd újra Bolyhos felé fordult és oda nyújtott neki egy újabb zamatos salátalevelet.

-És mégis, hogy tervezed ezt? - Vonta fel fél szemöldökét Mia.

-Oh. A terv már rég készen van! - Legyintett mosolyogva, majd titokzatosan hozzátette.-Már csak meg kell valósítani.

-Megmutatod a tervet? - Kérdezte Sophi, aki már tényleg feladta a reményt, hogy barátnői hangos zsibongása közben olvasson.

-Aha! Végre valaki érdekel is! - Mosolyodott el Lily, és egy gyűrött papírt halászott elő zsebéből és Sophinak nyújtotta.

KICSAPÁS A BEAUXBATONSBÓL

Ha Madame Maxime-t nagyon felidegesítem, akkor kirúghat. Ám ehhez egy csodálatos ördögi terv is kell.Nem igaz? Na lássunk, hozzá!

Első feladat: (Láthatatlan Tinta)

Madame Maxime irodájának átalakítása

Második feladat: (Láthatatlan Tinta)

Madame Maxime frizurája és ruhái átalakítása

Harmadik feladat: (Láthatatlan Tinta)

Könyvtár szortírozás

Negyedik feladat: (Láthatatlan Tinta)
Pingálás

Ötödik feladat: (Láthatatlan Tinta)

Robbanósdi

Plusz feladat: (Láthatatlan Tinta)

Szivárványos Jó reggel

Sophi döbbenten meredt a papírra.

-Ez -Kereste a szavakat

-Igen?-Nézett rá Lily várakozóan.

-Lily! Te egy igazi felfordulást tervezel! - Suttogta Sophi, mire Oliviának és Miának az álla a padlót súrolta.

-Add ide! - Tépte ki Olivia, Sophi kezéből a papírt, majd bőszen olvasni kezdte. Mellette Mia tágranyílt szemekkel rótta a sorokat.

-Lily! - Sziszegte dühösen Olivia, és pálcáját elő rántva barátnőjének szegezte azt. A fülkében mindenki ledöbbent, és Oliviára szegezték a tekintetüket, mert a vak is láthatta, hogy Olivia nem viseli olyan jól a hírt.

Ezek után az eset után inkább nem esett szó erről, mert tudták, hogy Olivia nem szeretné elveszíteni legjobb barátnőjét.

***

Telt múlt az idő. A napok hetekké, a hetek pedig hónapokká nőtték ki magukat.

Lily eközben minden szabad idejét barátnőire szentelte, és próbált a tanulással se lemaradni. Közben pedig már lassan el kellet kezdeni gyakorolnia, ugyanis a mandragóra levél a szájában lassan mehetett az animágus bájitalba.

A lányok szinte észbe se kaptak és úgy elmúlt az ősz. Az akadémia környékén amerre a szem ellát már rég hó borított mindent.

-Tehát, hamarosan elmész! - Nyelt nagyot Olivia, egy nagy hógolyó csata után.

-Igen. Én se hittem volna, hogy ilyen gyorsan elrepül ez az idő! -Sóhajtott szomorúan Lily.

-A Roxfortba fiúk is járnak? - Kérdezte izgatottan Mia.

-Igen-Válaszolt tömören Lily.

-Nemár Lils! Annyira lelkes voltál az elején! Fel a fejjel! Lehet, hogy szerelmes leszel valakibe! - Ábrándozott Sophi, aki nem egy szerelmes regényt olvasott már.

-Blah! Én és a szerelem! -Rándult grimaszba Lily arca, mire a lányok elnevették magukat.

-Tudod, egy kicsit irigyellek! - Sóhajtozott Olivia.

-Na mindegy is! Most nem ez a fontos! Élvezzük az együtt töltött időt! - Terelte a témát Eva, aki már nagyon nem bírta a lelkizést.

-Ja! Igaza van Evának! Inkább használjuk ki az együtt töltött időt! - Értett egyet vele Mia.

Újabb három hét telt el. Lily, már a tervét csiszolta, hiszen jól tudta, hogy a Roxfortban két nap múlva beköszönt a téli szünet. Ha minden rendben megy, akkor a Karácsonyt már ott töltheti. Szeretet nevelőapjával. Lily csak remélte, hogy nevelőapja nem fog nagyon kiakadni a dolgon.

És elérkezett az a bizonyos este. Lily izgatottan ugyanakkor kicsit szomorúan látott hozzá a dologhoz.

-Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerült a terved! - Szólalt meg Olivia.

-Ha minden igaz, akkor ez az utolsó reggeled itt Beauxbatons-os diákként! - Ásított Sophi.

-Ja!-Hagyta rá Lily, miközben ládájába gyömöszölte utolsó kis ingóságait is.

-Na gyerünk! Kíváncsi vagyok mit sikerült kihozni abból! - Csapta össze vigyorogva tenyerét Mia.

Mikor a nagyterembe értek csak egyetlen szóval tudták volna kifejezni a látottakat;

TELJES FEJETLENSÉG

-MISS. BROW AZONNAL AZ IRODÁMBA!!! LEGYEN SZÍVES!!!! - Hallatszott az igazgató felerősített hangja.

Lily, barátnői, a diákok és a tanárok legnagyobb meglepetésére, mosolyogva hagyta őket ott.

-Jónapot kívánok igazgatónő! - köszönt udvariasan Lily amint belépett az irodába.

-Khmm. Mis. Brown, ön csinálta ezt az irodámmal? - mutatott körbe az irodában. Lily mosolyogva bólintott.

-A maga jóvoltábol, lett át festeve a mosdó? - Lily újra bólintott.

-Gondolom Maga gondoskodott arról is, hogy pár szénaboglya szétrobbanjon, igaz?-Lily újra bólintott.

-És miattad lett pár diák feje szivárványszerű. Igazam van? - Lily szórakozottan újra bólintott.

-Tehát le se meri tagadni, hogy ön a felelős mindezért? - Lily most már komolyan bólintott.

-Sajnálom Miss. Brown, de ki kell rúgnunk iskolánkból! - Köszörülte meg a torkát az igazgató, mire Lily úgy tett,mintha nagyon bántaná a dolog. 

-Mindezek mellett viszont, meg is dicsérem, amiatt, mert egy ilyen felhajtást csak ön tudott megcsinálni eddig! Mindenesetre Dumbledore professzorral beszéltem, és azt mondta, hogy nagyon örül neki, hogy egy ilyen diákot tarthat majd a kezei között. Most pedig! Összepakol, és lejön, az egyi hintó pedig, elrepíti a Roxfortba.

-Tanárnő, mi van ha én már bepakoltam? - kérdezte Lily, mire Madame Maximelle döbbenten és megrökönyödve nézett rá.

Lily pedig elmesélte neki az egész storyt, amit az igazgatónő tágra nyílt szemekkel hallgatott végig.

-Hát... - Állt fel a székből, amibe leült Lily.

-Örvendtem, Madame Maxime. - Kacsintott a sokkos igazgatónőre, majd ráérősen kisétált az irodából.

-El sem hiszem, hogy elmész! - Szólt Mia, miközben magához szorította Lilyt.

-Ez teljesen olyan mint a könyvekben. - Ábrándozott Sophi, miközben ő is odalépett barátnőjéhez. 

-A főhősnő elhagyja az otthonát, kirepül a fészekből és elmegy egy új helyre. Az új helyen pedig megismerkedik egy jóképű, kedves, humoros lovászfiúval! - Magyarázta az egyik romantikus könyve tartalmát, de aztán inkább abbahagyta, lévén, hogy feleslegesen jártatja a száját.

-Nagyon vigyázz magadra! - Borult a nyakába Eva.

Olivia pedig csak állt ott, és kifejezéstelen arccal bámulta Lilyt.

Mikor a három lány ellépett Lilytől, szomorúan néztek össze mikor megpillantották Olivia összefont karjait, és kifejezéstelen arcát.

-Én nagyon sajnálom Oli! - Kezdte, de legjobbarátnője nem hagyta, hogy végigmondja.

-Én is! - Biccentett gúnyosan, ami Lilynek nagyon fájt, mert bármennyire is gondtalannak mutatta magát, attól még ő is érzett.

-Figyelj! Én megértem, hogy neked ez nem tetszik, de muszáj odamennem! - Kezdte, de nem hagyta, hogy Olivia félbeszakítsa. 

-Lehet, hogy önzőség! Lehet, hogy nem örülsz neki! Lehet, hogy ezek után még hajlandó se leszel velem beszélni! Lehet, hogy megutálsz! Sőt még az is lehetséges, hogy soha többé nem találkozunk! - Vágta legjobb barátnője arcába a szavakat. 

-De az a helyzet, hogy az egyetlen, és élő családtagom most egyedül van egy olyan helyen, ahol nem biztos, hogy mindenki szívesen fogadja! Úgyhogy gondolhatsz bármit, de ha Remyről van szó, akkor én nem fogok sokat filózni a döntéssel, még ha az a döntés azzal, jár, hogy itt kell hagyjalak benneteket! - Lily mellkasa egyre jobban hullámozni kezdett, miközben beszélt.

-De ő a keresztapám, aki beteg, mellesleg egy olyan betegséget kapott amiből sosem fog kigyógyulni, és én bármit megteszek azért, hogy ha egy rövid ideig is, de boldognak lássam! - Szólt kimérten, majd hátat fordítva Oliviának és az iskolának, elindult, hogy csomagjai után ő is helyet foglalhasson a hintóban.

Szövetkabátjában, és piros sapkájában elsírva magát tovább sétált a szerkezet felé, amikor is...

-Lily! Kérlek! - Kiáltotta Olivia kétségbeesetten és a feltámadó szél majdnem elfújta a hangját, de Lily így is tisztán hallotta.

Könnyeit letörölve fordult meg, majd átölelte Oliviát, aki egyenesen a nyakába vetette magát.

-Nagyon fogsz hiányozni! Csak tudd, hogy szerintem te voltál a Beauxbatonsban a lenagyobb bajkeverő, és ezt a mait beírják a Beauxbatons Történetébe! - Suttogta sírós hangon Olivia, miközben magához szorította Lilyt.

-Hát jöhet a Roxfort! - Nevette el magát megkönnyebbülten Lily, mire Olivia összehúzott szemekkel játékosan meglökte.

-Még egy ilyen pillanatot is képes vagy kinyírni! Éppen beismertem, hogy te vagy a legjobb csínytevő, erre kijelented...Hagyjuk is! Mindegy! - Legyintett felháborodva Olivia.

-Hahh! Ezt a kört még nem fejeztük be! - Vigyorgott a lány arcába Lily, majd újra magához szorította.

-Tényleg nagyon fogsz hiányozni! - Sóhajtott, majd mosolyogva intett egyet Evának, Miának és Sophinak, majd felszállt a hintóra.

-Majd írok! - Kiabállt ki az ablakon, miközben a pegazusok, nagy szárnycsapásokkal elkezdtek felemelkedni.

-Ha találsz egy istállósfiút! - Tette hozzé Sophi bölcsen, mire mindannyian elnevették magukat.

-Az előbb még lovászfiú volt! - Kiáltott nevetve Lily, majd szépen lassan olyan magasra emelkedett a hintóval, hogy a lányok lassan csak a hintó körvonalát látták csak.

-Hát ezt hívják úgy, hogy lélegzet elállító lelépő? - Kérdezte cinikusan Mia.

-Azt belépőnek híják, te ostoba! - Pirított rá Sophi.

És a csonkán maradt barátnők csendben figyelték, amint a kis pont eltűnik a szemük elől.

-Merlinre! Csak ne csináljon semmi hülyeséget! - Sóhajtott Olivia még mindig az eget fixírozva pillantásával.

-Lily Isabella Brownról beszélsz? Áh ő biztos, hogy nem fog! - Felelte szarkasztikusan Eva, mire felnevettek.

Így vette kezdetét a három napos repülőút. Lily az elején szörnyen viselte, de aztán rájött, hogy itt is varázsolhat, így nem unta annyira magát.

Izgatottan várta, hogy leteljen az a három nap. Ha nem evett vagy aludt akkor olvasott írt, rajzolt vagy zenét hallgatott, vagy gitározott akkor esetleg az animágus bájitalt kevergette, hiszen ha minden igaz már csak egy vihart kellett várnia, és a háromból az utolsó fiolát is megihatta. - már csak egy vihar! - gondolta magában boldogan.

***

Nagy sokára, de elérkezett az utolsó nap is. Ha Lily jól számolt akkor két nap múlva Karácsony. Igazándiból Remus ajándéka már megvolt, és úgy tervezte, hogy barátnőinek az ajándékát majd Roxmortsban megveszi.

Lily izgatottan vette fel a Roxfortos tallárt, ami még régen az édesanyjáé volt.

Miután Remus azt mondta, hogy a szülei griffendélesek voltak, így nyilván ő is griffendéles szeretett volna lenni.

-Vajon mit fog szólni apus, amikor belépek az igazgatóiba?-Morfondírozott magában.

És mintha egy örökké valóságnak tűnő órák után a hintó ereszkedni kezdett, itt volt az a pillanat, hogy Lily izgalmi szintje az egekbe szökött.

Miután a kocsi végre leszállt, Lily reszkető lábakkal lépett ki a hóba.

A bokáig érő hóban ládáját maga után húzva, egyik kezében Bolyhos ketrecével, másikban a ládája fogantyújával, próbálta elvonszolni magát a Roxfort ajtaja elé.

Izgult? Izgult. Nagyon? Nagyon. És miért? Maga se tudta.

Sajnos hamar rá kellett jönnie, hogy a tallár alá minimum egy meleg ruhát kellett volna felvennie, ugyanis míg Francia országban még a tél is meleg volt, addig itt Angliában jég hideg volt az éghajlat.

Szitkozódva, de végül elérte az ajtót.

-Most mihez kezdjek! - nézett végig a hatalmas kastély kapun.

Végül elkezdett dörömbölni rajta és azt kiáltozta, hogy "Engedjenek be"-Komolyan,mint valami filmben! - nevette el magát

Semmi. - hát jó! - gondolta, majd belerúgott az ajtóba. 

- Oh hogy az a Merlin büdös bakancsa! Ha most nem tört el a nagylábujjam, akkor semmikor nem is fog! - ült le a ládájára mérgesen, és fájlalva nagylábulját.

És ekkor csoda történt, ugyanis kinyílt a hatalmas ajtó.

Lily megkönnyebülten felsóhajtott és bevonszolta két csomagját az előcsarnokba.

Miután letette ládáját az egyik sarokba, Bolyhoshoz fordult.

-Ki szeretnél jönni? - Mosolygott az izgatottan szimatoló nyuszira.

-Na?-A nyuszi, mint jelzésként, elkezdte rágni a rácsot, mire Lily elnevette magát.

-Egye fene, de akkor jól viselkedsz! Igéred? - Bolyhos apró nyelvét kinyújtva, megnyalintotta gazdája tenyerét.

-Ki vagy te? - kérdezte valaki hidegen és szigorúan. Mikor Lily megfordult egy görbe orrú, zsíros, fekete hajú férfival találta szemben magát.

-Öhm Dumbledore igazgató úrat keresem.-Jelentette ki semmi félelem nélkü,mire Mr. Zsírtömeg felvonta szemöldökét.

-Valóban? - kérdezte gúnyosan.

-Valóban. - bólintott Lily.

-És ki vagy?

-Titok! - Lily kis hijján elnevette magát, a férfi ábrázatán, majd pimaszul hozzátette

-És te ki vagy? Te a gondnok vagy. Igaz? - Kérdezte elmésen, miután a férfi egy kissé vizes ruhában állt előtte.

-Nem mondtam, hogy tegeződjünk! - Sziszegte, haragosan.

-Hát rendben! És most ha megengedi, elmennék! - lépdelt a lépcső felé Lily, ám mikor elhaladt mellette, a zsíros hajú elkapta a karját. Olyan szorosan szorította, hogy Lily felszisszent.

-Eresszen el! - sziszgte dühösen, ám a férfi, csak még erősebben szorította.

-Ide figyeljen Miss.! Velem aztán senkise beszélhet így! Értette?! Most pedig meglátogatjuk Dumbledoret. Ha ellenkezik.. - nem fejezte be, hanem elkezdte rángatni Lilyt.

***

A nagyteremben éppen nagyban folyt az ebédelés. A téli szünetre, alig maradtak itt diákok, és akik maradtak azok éppen próbálták minnél gyorsabban belapátolni az ebédet. A tanári asztalnál is hasonló hangulat uralkodott, de mintha Dumbledore néha lopva az ajtó felé pillantott volna.

Ekkor kicsapódott a nagyterem ajtaja, és belépett egy nagyon dühös Piton, maga után rángatva egy tizenhárom évesnek tűnő barna hajú, szürke szemű lányt.

A nagyteremben mindenki elhallgatott és döbbenten néztek a belépőkre,senkise látta még Pitont ennyire dühösnek.

Lily, mikor meglátta, ahogy nevelőapja szemei háromszorosára nőnek a döbbenetében, mikor meglátta őt, kis hijján elnevette magát.

Ám nem sokáig gyönyörködhetett a nagyteremben, mert a nagyra nőtt denevér továbbrángatta őt a tanáti asztalhoz, ahol hasonló döbbenet tükröződött a tanárok arcán mint diákjaikon. Drága kisérője megállt a tanári asztal elött és egy ősz öreg varázslóhoz fordult. - Biztos ő Dumbledore! - futott át az agyán Lilynek.

-Ez a tanuló ki akart szökni. - Jelentette be, mire Lilyből kitört a nevetés.

A teremben lévők döbbenete nőtt egy fokot. -Hogy mer így beszélni a rettenetes Pitonnal?

-Maradjon csendben! - csattant fel a denevér és fekete szemeivel próbálta megfélemlíteni a nevető lányt.

-Rendben, talán csendben maradok! - vigyorgott rá a lány.

Remus tenyerébe temette az arcát, amit persze páran észre is vettek. Szegény nem hittte el amit lát. Az ő Lilyje itt áll, vigyoro, nevet, jókedvű. Ettől félt, hogy a lány idejön, de, hogy még ennyire szemtelen. -Nem hozzám tartozik... Gondolta magában elgyötörten.

Dumbledore elmosolyodott.

-Minden rendben Mr. Piton? - Nézett a feldúlt tanárra.

-Persze. Melyik házba jársz! - nézett szikrázó szemekkel a mosolygó lányra.

-Sajnálom, még egyikbe se! - felete pimaszul, és most belenézett a fekete szempárba.

Piton már szólásra nyitotta a száját, ám valaki megelőzte.

-Nem azt mondtam, hogy ne csináld meg! - csattant fel Remus Lupin, mindenki nem kis döbbenetére. - Lils, megigérted! - nézett rá kicsit szelídebben a lányra.

-Bocsánat Lupin professzor. Én már nem bírtam, és Madam Maximelnél betelt a pohár. - vont vállat a lány.

-Miss. Brown, örömmel látjuk iskolánkban! - mosolygott a lányra kedélyesen Dumbledore. - Minerva, kérhetem, hogy hozza be! - mosolygott egy nagyon szigorúnak kinéző nőre.

A diákok és pár tanár is értetlenül kapkodta a fejét, és próbálta megérteni, hogy mi is folyik itt.

Ekkor a szigorú asszony visszajött, maga elött lebegtetve egy sámlit és a teszlek süveget.

-Miss Brown, kérem foglaljon helyet! - mutatott az igazgató a rozoga sámlira.

Lily kitépte Piton markából a kezét, és majdhogynem vigyorogva helyet foglalt az ülő alkalmatosságon.

-hmm. Egy Bla...oh párdon! Nyelvbotlás! - szabadkozott a fejfedő, Lily pedig homlokráncolva várta a további fejleményeket. - Hmm kezdjük is. Tehát szüleid Griffendélesek voltak. A hugrabugban tökéletes helyen lennél, habár egy kicsit forrófejű vagy, mint az apád. A Hollóhát, annak idején édesanyád majdnem oda került, ám te nem vagy túl szorgalmas,tehát oda se. Mardekár, ravasz vagy de más nem igazán köt oda. Már csak egy ház maradt. A Griffendél. Jó döntöttem! Bla... AkAkarom mondani Brown! A házad

GRIFFENDÉL

Lily mosolyogva adta oda a süveget, majd felálva várta, hogy Dumbledore nyilatkozzon.

-Tehát, Lily Brown mostantól a griffendél házat képviseli! - Kezdte az igazgató mosolyogva, majd Lily felé fordult.

- Üdvözöllek iskolánkban Lily. Remélem, a házad dicsőségévé válik a felbukkanásod. Majd szélesen elmosolyodott. - És még valami, ha lehet én nem szeretnék olyan felfordulásra kelni, amilyet Madame Maxime megírt nekem. - Kacsintotta, mire Lilyből kirobbant a nevetés.

Remus pedig lesápadt.

-Lils, mit műveltél? - Kérdezte előre félve a választól.

-Hmm röviden, robbantottam, festettem, divatot reformáltam, és szortíroztam, plusz még sminkeltem is! - Nevelőapja, az eddiginél még sápadtabb lett.

-Pedig megigértettem veled, hogy tudod! - Nézett bele szürke szemekbe..

Mostanra már csak nagyon kevesen figyeltek rájuk.

-Nagyon haragszol apus? - Sütötte le a szemét Lily.

-Nem haragszom! - mosolyodott el nevelőapja, mire Lily megkönnyebülten felsóhajtott. - De nem úszod meg büntetés nélkül. - Most Lilyn volt a sor, hogy elsápadjon.

Észre se vették, hogy Dumbledore és Hagrid mosolyogva hallgatóznak.

-Mi a büntetésem? - tette fel a kérdést Lily, és nagyot nyelt.

-Azt még nem tudom Lily. Majd gondolkozok rajta. Most pedig eredj! - Mosolygott Remus.

-További jó étvágyat, professzorok! - köszönt el mosolyogva Lily, majd Pitont megkerülve kiindult a ládájáért.

***

-Hát ez meg ki volt? - vonta fel a szemöldökét Ron, mikor a lány ráérősen kisétált a teremből.

-Arra én is kíváncsi vagyok. - Szólalt meg Harry is.

-Lily Brown, és most már griffendéles. - Vonta meg a vállát Hermione.

-Hú! Ezt te meg honnan tudod? - Kérdezte elkerekedett szemekkel Harry.

-Odafigyeltem a beszélgetésükre! - Forgatta meg a szemét Hermione, majd tovább olvasta a könyvét.

***

Mikor Lily, visszatért az előcsarnokba, rá kellett döbbenie, hogy halvány lila gőze sincs, hogy hol van a klubbhelyiség.

-Miért nem kérdeztem meg? - korholta magát,miközben visszafelé sietett.

Mikor visszatért a nagyterembe, megint egy csomó tekintet középpontjává vált, ám most ezzel nem foglalkozott, hanem meg sem állt a tanári asztalig.

-Öhm, Dumbledore professzor. Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hova vigyem a cuccaim, vagy, hogy hol van az a bizonyos klubhelyiség! Van aki tud nekem ebben segíteni?

-Ez Mc Galagony professzorasszony hatásköre! - Mosolygott rá az igazgató, és a szoros konytyú nőhöz fordult, és valamit mondott neki, mire amaz bólintott egyet.

-Mis. Brown. Igaz? - Nézett rá szemüvege mögül, mire Lily készségesen bólintott.

-Felkísérjem, jómagam vagy egy diákkal is beéri? - Lily eltöprengett.

-Hát szerintem, egy diákkal is beérem, csak jussak el ahhoz a bizonyos klubbhelyiségig. - Mosolygott a tanárnőre.

Mc Galagonya bólintott, és a griffendélesek asztala felé fordult.

-Mr. Weasley! Kérem kísérje fel és mutasson pár dolgot Miss Brownnak, az iskolával kapcsolatba. - Ahogy ezeket mondta, a griffendélesek asztalától, felált egy végzősnek tűnő, vörös hajú, szeplős, szemüveges fiú, és Lily mellé sétált.

-Percy Weasley! - Nyújtotta kezét, amit Lily rögtön elfogadott.

-Lily Brown! És örvendek a találkozásnak! - Vigyorgott rá az elötte lévő, két fejjel biztos magasabb fiúra.

-Tehát, vannak szabályok! - Kezdte, miközben ki sétáltak a nagyteremből.

Lily nem hamar rá kellett jönnie, hogy a fiú abszolút, nem humoros, és sajnálatára, szabálykövető, és iskola első is.

Percy ment elől, és magyarázott. Lily mögötte ballagott és próbált érdeklődő arcot vágni. A páros mögött, pedig Lily bőröndje és a ketrecbe zárt nyuszi lebegett.

Hamarosan elértek egy folyosóra, ahol egy kép elött megáltak.

-Fortuna Major! - Mondta Percy, mire a lovag utat engedett nekik.

-Azta! - tátott el a száját Lily, mikor beléptek a klubbhelyiségbe.

Az egész klubbhelyiségig, vörös arany színekben pompázott. A kandalló előtt pedig fotelek és kanapék kínálták puha helyüket. Lily egyszerűen nem bírt bérelni a látvánnyal, úgy forgolódott körbe.

-Az ott a lányok hálókörlete! - mutatott a bal oldali csigalépcső felé Percy.

-Miután én nem mehetek oda fel, emiatt majd magadnak kell megkeresned a szobádat. Harmadéves vagy igaz? - Kérdezte.

-Ühüm! - Bólogatott mosolyogva a lány, majd, se szó se beszéd felrohant a csigalépcsőn.

-Héj, még nem mondtam el mindent! - kiáltott utána Percy, de a lány nem foglalkozott ezzel, hanem csak szaladt.

Mikor az egyik ajtón megpillantotta a nevét, a szíve vadul kezdett kalapálni, majd benyitott.

A szobában négy ágy volt. Három mind beágyazva és letakarva, míg a negyediken csak összehajtogatva az ágynemű. Lily rögtön tudta, hogy bizony az az ő ágya, így boldogan pattant oda, hogy aztán a matracon elterülve boldogan elmosolyodjon.

Mikor már a ládája is a szobában volt, bátorkodott kiengedni Bolyhost, aki miután bemutatott két nagy nyuszi nyújtózást, boldogan ugrálta végig a szobát.

Miután Lilynek eszébe jutott, hogy barátnői, több mint három napja, nem tudnak róla semmit, gyorsan előkapta pennáját és egy üres pergament, hogy aztán gyorsan körmölni kezdjen.

Kedves Mia, Olivia, Eva és Sophi!

Három nap utazás után, végre megérkeztem, ide a Roxfortba.

Ha meteorológus nem is leszek(Tudjátok, akik a mugliknál az időjárást nézik, elmesélik a színes kockákba, ahova bezárják őket. Asszem Vt a neve? Mindegy...) 

Tehát, ha nem is leszek meteorológus, de megemlíteném, hogy itt Angliában az idő több mint fagyos. Ami azért valljuk be nem olyan jó dolog.(Mondjuk egy előnye az van...Hogy megfázásra lehet hiányozni! ;P Nem kell engem komolyan venni!!)

Eddig megismerkedtem Egy Mr Piton nevezetű gondnokkal, aki viszonylag félelmetes, de engem aztán nem nagyon lehet megijeszteni!

Továbbá itt van Percy Weasley, aki szörnyen idegesítő tud lenni. Most gondoljatok bele... Egy negyedórán keresztül papolt a szabályokról nekem. (És nem! Nem ő a szőke herceg-akarom mondani vörös-, vagy lovászfiú, úgyhogy ne képzelj bele többet Sophia!)

Apus "enyhén" megdöbbent mikor Pitypoty(Mr. Piton) beráncigált a nagyterembe. (Nem viccelek! Komolyan a karomnál fogva beráncigált, majd bejelentette, hogy pontosan idézzem- Ez a diák meg akart szökni.) Nem hinném, hogy a Zsíros pofája kedvel e engem, de őszintén leszarom.

Tehát nagyjából ennyi! 

Én jól vagyok, nagyon remélem, hogy nem rokkantatok össze, miután otthagytalak titeket az idegbajos Madameval.

Nyugi, jön majd karácsonyi ajándék is!

Ja és vígasztaljátok meg hejettem is akik hiányolnak engem. (Nem nagyképűségből)

Ölel és Puszil benneteket:

Kézenfogva, Lily és Bolyhos

UI:. Már sikerült kisuvickolniuk a lányvécét, amire ráfestettem Maxi képét?

Lily mosolyogva csavarta fel tintás üvegére a kupakot, majd összetekerte a levelet, és hamarosan már a klubhelyiséget is maga után hagyva, kezdte róni a folyosókat bagolyház után kutatva.