A lány az ágyon nyitott szemmel pásztázta a fehér plafont. Barna haja párnájára omlott. Arca unott grimaszba torzult, csak szürke íriszei csillogtak izgatottan.

A vak is láthatta, hogy apjától és anyjától és rengeteg mindent örökölt.

És, hogy ki volt az apja? Vagy az anyja? Hát igazából, volt pár varázsló, ki tudta, hogy miféle családból származik, ám a lánynak erről soha semmit nem mondtak.

-Mi lesz már??- mérgelődött magában, mikor nevelőapja még mindig nem ordított fel.-Pedig, úgy csináltam mindent, mint ahogy abban a vacak könyvben leírták!- Morfondírozott, miközben ujjai között unottan pörgette pálcáját. A pálcát még Olivandertől kapta 11-éves születésnapjára. Rózsafa, 11 hüvelyk és unikornis és főnixtoll keverék volt a magja. Régen mikor Lily unatkozott elővette bicskáját, amit még apjától örökölt és kicsi virágokat vésett bele, de ez már régen volt.

-Mit rontottam el?-Tette fel a kérdést, lassan tizedjére magának. És ekkor a várva várt hatás felhangzott. Lily izgatottan talpra szökkent.

-LILY ISABELLA BROWN!!!-Üvöltötte valaki torkaszakadtából, a földszintről. Lily, kis híján hangosan felnevetett, mert ő tudta mi történt.

Ekkor a szoba ajtaja kicsapódott, és mikor Lily meglátta nevelőapja, szivárvány színeiben pompázó arcát és haját, már nem bírta visszafogni magát, és hangosan kikacagta őt.

-Szerinted Lily, vicces ez? - Mutatott mérgesen elszíneződött fejére.

-Ig...Igh.....Igen!-Kacagott tovább a lány.

-Ma megyek a Roxfortba tanítani, és te máris feltartóztatsz? - Nézett rá nevelt lányára cinkosan csillogó szemekkel.

-De előtte, még megvárod velem, hogy értem jöjjön az a francos hintó! - Nyújtotta ki a nyelvét a lány nevelőapjára.

-Tehát, vissza tudod csinálni? Tudod elég érdekes lenne, hogy ha ilyen fejjel jelennék meg a díszvacsorán! Mit gondolnának rólam a diákjaim? - Dohogott magában.

-Azt, hogy egy szivárvány fogja tanítani a SKV-t nekik. NEM! Van jobb ötletem is! - Nevetett fel újra a lány - Sőt egyszerre kettő is! Na meghallgatod őket? - Kérdezte választ se várva, és már folytatta is. - Első feltételezés!: Beleütköztél egy szivárványba, és annyira béna voltál, hogy a fejed is felvette a varázs! - Kacagott könnyeit törölgetve, aztán folytatta - Metamorfmágus vagy és annyira béna vagy, hogy nem tudod irányítani a mágiát! És az utolsó, hogy egy kész hibbant vagy! - Kacagott tovább. A nevelőapja pedig megrázta a fejét. És olyan mérgesen és fenyegetően nézett a lány felé, hogy abba még az ágyon fetrengő zsemle színű nyuszi is beleborzongott, ám a lánynak ettől még jobban nevethetnékje támadt.

-Ne már! Jól van na! Megcsinálom rendesre! - Nyavajgott Lily, és pálcáját rászegezve, a szivárvány színű fejre. Motyogva köröket rajzolt, és a várt meg is hozta a hatást, nevelőapja feje most már saját színében "tündökölt".

-Hmm. Csodásan festesz! - Nyomott egy puszit a férfi arcára majd hozzátette. - Tudod mikor érkezik a hintó?

-Nem tudom Lils. - Rázta fejét.

-Öhm. Apa, kimennél? Felöltöznék! - Nézett Lily azokba a csokoládé barna szemekbe.

-Persze. De siess, bármikor jöhet a hintó. - Bólintott majd kiment a szobából, maga után gondosan becsukva a szoba ajtaját.

Lily szobája eléggé kicsi volt. Mondjuk ez inkább szerinte előnyös volt mert így sokkal "kuckósabb" volt. A szoba fala fehér lett volna, ha Lily ki nem festi. Lilyről tudni kellett, hogy imádott festeni rajzolni meg további ilyesmi művészeti ágakat. A szoba falára így Lily egy erdőt festett, a festett fákon festett madarak csiripeltek és pár bokor mögül, néha kikucskált egy egy állatka. A szobában egy ruhásszekrényen, egy íróasztalon és egy ágyon kívül nem nagyon volt más bútor. A szobában egy finom, meleg, zöld szőnyeg fedte a hideg padlót a lyány meztelen talpától. A bútorok vagy kékek vagy zöldek voltak, mondjuk Lily a kis éjjeli szekrényét sem kímélte, így a kis bútordarabra kerültek kis pacsirták és falevelek is.

Lily mindig mezítláb járkált a házban és ahol lehetett, így házban nevelőapjának kellett gondoskodnia arról, hogy a házban ahol laktak mindenhol legyen szőnyeg, nehogy a lány véletlenül felfázzon.

Lilynek szinte sose voltak látogatói, mondjuk miután ehhez hozzászokott nem is foglalkozott vele. Nevelőapja, aki egyben a keresztapja szerepét is öltötte magára, nagyon szerette őt. A szüleire nem emlékező lány, apjaként tekintett rá.

Lily hálóingét átvéve felvette Beauxbatons-os egyentalárját, és a hozzá illő kék süveget. Mikor az öltözéssel végzett ládájához lépve, berakta az utolsó pár holmit is, amire szüksége lesz az évben.

-Bolyhos! - Simította meg az édesdeden szundikáló nyuszika fülét.

Bolyhos egy kis termetű, zsemleszínű nyulacska volt. Lily tavaj talált rá, mikor a pegazusok, rossz helyen szállították ki őt, így egy kicsit sétálnia kellett. Így bukkant rá, szegény alig egy napos nyuszikára az egyik útszéli bokor tövében. Azóta sokat nőtt és szép lassan teljesen szelíd lett. Lily majd egy párnákkal kibélelt, macska szállítóban foglya utaztatni kis kedvencét.

Bolyhos a neve hallatára és a simításra álmosan pislogott körbe, és mikor meglátta gazdáját, izgatottan ugrabugrálni kezdett az ágyon. Lily még tavaly rájött, hogy a nyuszkó nem viselkedik teljesen úgy mint egy normális nyuszi, mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy szinte ő nevelte fel. De a rágcsáló volt pillanat, hogy úgy tűnt mintha mágikus képességekkel is rendelkezne.

-Ha bemész az utazó ketrecedbe, kapsz egy kis répát! - Lóbálta meg az ínycsiklandozó darabot a nyuszi orra előtt. Bolyhos megbabonázva követte a répa útját, ami egyenesen a kipárnázott ketrecbe vezetett. Ahogy beért Lily rá zárta a ketrec ajtaját.

-Ügyes nyuszi! - Gügyögte Lily Bolyhosnak, miközben egy nagy adag zöldséget rakott a nyuszi tálkájába. Lily észre se vette, hogy nevelőapja az ajtóból szomorúan nézi őt.

-Lils - Suttogta rekedt hangon, Lily rögtön felé fordult és elmosolyodott.

-Igen?-Kérdezte még mindig mosolyogva.

-Lils, megjött a hintó. - Lily szomorúan elmosolyodott, és felnézett "apjára".

-Ne szomorkodj, majd írok egy levelet neked, hogy milyen a Roxfort. Rendben?

-Nemár apa! Én miért nem mehetek a Roxfortba? Kérlek, hadd menjek veled! Tudnék segíteni a főzet előállításában. Bármit megteszek, csak ne kelljen visszamennem oda. Kérlek! - Lily szemében könnyek gyűltek, míg Remus szomorúan rámosolygott.

-Azért nem mehetsz a Roxfortba, mert a Beauxbatons diákja vagy. Sajnálom Lils! Kérlek vigyázz magadra! És ha lehet, idén ne csinálj semmi gubancot! Ne kelljen Madame Maximenek levelet küldenie nekem, hogy felrobbantottál valamit, vagy átfestettél és a többi. Rendben? - Nézett mélyen a dacosan csillogó szürke szempárba.

-Rendben! - Vont vállat nem törődöm stílusban Lily, és egy vigyort küldött Remus felé, aki erre a gesztusra elsápadt.

-Lily! Addig nem engedlek, amíg meg nem igéred! - Nézett újra a lány szemébe

-Inkább segíts cipelni a ládám! - Mondta a lány azzal nevelőapja kezébe nyomta a láda fogantyúját. Ő maga pedig felkapta Bolyhos ketrecét, és varázspálcáját zsebébe süllyesztve eldöcögött a lépcső felé.

-Miért az az érzésem, hogy ki fogja magát rúgatni onnan?-Motyogta az orra alatt, majd lecipelte a lánya nehéz ládáját.

A hintót szokásához híven két pegazus húzta maga után. A gyönyörű kocsi ajtaja kitárult, hogy beimvitálja a felé igyekvő barna hajú lányt. Miután Lily cuccai bekerültek a kocsiba, a lány kiugrott onnan és Remus karjaiba vetette magát.

-Hiányozni fogsz! - Susogta, miközben még jobban belesimult a nevelőapja karjaiba.

-Nekem is te! Lils!

-Szerintem, nagyon jó tanár leszel!

-Köszönöm Lils! De most már szállj fel! - Bontakozott ki az ölelésből Remus.

A lány mosolyogva felpattant a hintóba, hogy annak ablakából kihajolva, integessen.

-ESKÜSZÖM, HOGY ROSSZBAN SÁNTIKÁLOK! - Kiáltotta vidáman, majd a lány nevető feje eltűnt az ablakba.

-Csak ne csináljon semmi hülyeséget! - Sóhajtott gondterhelten Remus, majd visszasietett a házba, hogy pár perc múlva el is hagyhassa azt.

Elképzelésem szerint így néz ki bolyhos! 

És ez az első fejezet!