Lily szaladt a szakadó esőben, még nem tudta, hogy hova, de távol akart lenni a szüleitől, a hazugságok színhelyétől. Ekkor eszébe jutott a férfi, aki a Fonó soron lakott. Úgy döntött, hogy megkeresi és beszél vele, ha ismerte a szüleit bizonyára azt is tudja, hogy miért vannak látomásai és mi köze van neki Harry-hez. Már fél órája bolyongott a Fonó soron, és már minden házba bekopogott kivéve egyet. Éppen kopogtatni akart, amikor kinyílt az ajtó és előtte állt a fekete ruhás férfi.

- Lily? Te mit csinálsz ebben az esőben? - kérdezte a férfi.

- Kérem uram, segítsen nekem. Maga az egyedüli támaszom, nem számíthatok már senkire. - zokogta a lány, majd megölelte a férfit.

A férfi először meglepődött, hiszen őt nem szokták sűrűn ölelgetni, de aztán mégis magához szorította a lányt.

- Mi történt veled? Miért sírsz ennyire? - kérdezte Perselus, majd a lánnyal együtt bement a házba. - Meséld el, mi történt?

- A szüleim hazudtak nekem. Ők nem is az igazi szüleim, de ettől csak az a legrosszabb, hogy eltitkolták előlem, hogy boszorkány vagyok. Maga tudta igaz? Tudta, hogy mi vagyok, és mégsem mondta el. - zokogta a lány.

- Nem tehettem, ezzel magamat is lelepleztem volna, na és egyébként se hittél volna nekem. - mondta a férfi. - A szüleid kötelessége volt, hogy elmondják, nem az enyém.

- A szüleim nem mondtak semmit. Hagrid jött el hozzánk, és ő adta át a levelet. - mondta a lány kissé megnyugodva.

- Ó értem már, ezek szerint elmész a Roxfortba. - mondta Perselus.

- Igen, meg kell tudnom, hogy ki vagyok, kik voltak a szüleim és mi közöm van Harry Potterhez. - mondta a lány.

- Harry Potterhez? - kérdezte döbbenten a férfi.

- Igen, találkoztam vele az állatkertben, még pár héttel ezelőtt. Amikor megfogtam a kezét volt egy látomásom, egy zöld fényről, egy lerombolt házról. Aztán egy nő azt mondta nekem és Harry-nek, hogy szeret minket. - mondta Lily, majd nagy levegőt véve folytatta. - Maga Tobias Prince, ugye? Ön az aki elvitt engem az árvaházba?

- Igen, én vagyok. De a valódi nevem Perselus Piton. - mondta a férfi. - Varázsló vagyok. Honnan jöttél rá?

- A látomásomban láttam, egy fekete ruhás férfit, aki egy vörös hajú nőt ölelt. Az a nő azt mondta nekem és Harry-nek hogy szeret minket. Mondja mi közöm van Harry-hez? - kérdezte a lány. 

- Nem tudom, de tudod nem mindig mutatják a látomások a valóságot. Szerintem akit láttál az nem Harry volt, hanem a testvéred. -mondta Perselus.

- A testvérem? Akkor miért akkor láttam, amikor megérintettem őt? Ezt el tudná magyarázni? - kérdezte Lily. 

- Mondtam, hogy a látomások nem mindig mutatják a valóságot. Nézd Lily a testvéred eltűnt. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez az igazság. - hazudta a férfi. 

- Én meg nem hiszek magának! Újabb titkok és hazugságok, látom én amit látok uram. - mondta  a lány. - Miért hazudik nekem?

- Mert nem mondhatom el az igazat. Jobb, ha egyelőre nem tudod meg. Majd később, ha már elég idős leszel, akkor meg fogsz tudni mindent. - mondta Perselus

- Megszoktam már ezt az állandó hazudozást. - mondta durcásan a lány.

- Hé kisasszony ne durcáskodj itt nekem. Az nem egy boszorkányhoz méltó. - mondta mosolyogva Perselus.

- Akkor azt árulja el, hogy kik az igazi szüleim, ha Harry-ről nem akar beszélni azt megértem, de jogom van tudni kik voltak a szüleim. - mondta akaratosan a lány. 

 - Azt sem mondhatom el. - mondta a varázsló. - Figyelj Lily, csak én tudom, hogy kik a valódi szüleid, még Dumbledore professzornak, a Roxfort igazgatójának se árultam el. Tudod, ha megtudná, hogy mit tettem aznap éjjel nagyon mérges lenne rám. Idővel, majd elmondom neked, rendben van így?

- Ha maga nem mondja el, majd én kiderítem. Lesz rá elég időm a Roxfortban. - mondta makacsul a lány.

- Ahogy szeretnéd, de most kérlek vedd át a ruhádat, mielőtt megfázol, tessék itt van egy száraz. - mondta a varázsló és átnyújtott a lánynak egy száraz ruhát.

- Köszönöm. Mondja magának van egy lánya? - kérdezte Lily.

- Nem...nincs, miért is kérdezed? - kérdezte Perselus aggódva. 

- Hát mert egy férfi, aki egyedül él, elég fura, hogy ilyen ruha van nála. - mondta a lány.

- Van egy unokahúgom, aki olyan idős, mint te. Ezt még a legutóbbi nyaralásán hagyta nálam, de addig használhatod, ameddig meg nem szárad a ruhád. - mondta a férfi.

- Rendben. Mielőtt átöltözök kérdeznék még valamit. Hogy lehet az, hogy nekem ilyen látomásaim vannak? Ez normális? - kérdezte a lány.

- Azt is mindjárt elmesélem, de előbb öltözz át, aztán elmondok pár dolgot a szüleidről. Abba a szobába nyugodtan bemehetsz, addig készítek egy kis forró csokit.- mondta a férfi, majd a konyhába ment.

Fél órával később Lily félig megszáradt hajjal, száraz ruhában ült az egyik asztalnál és forró csokoládét ivott. Perselus és a lány egy darabig csak némán nézték egymást, aztán a lány megszólalt.

- Szóval miért vannak látomásaim? Ez minden boszorkánynak és varázslónak megadatik? - kérdezte Lily.

- Nem, ez egy nagyon ritka képesség, és elég bonyolult is. A látomások amiket látsz, bizonyára a szörnyű dolgok miatt vannak, amiket átéltél a múltban. Ennél talán az a rosszabb, amikor előre látod a jövőt vagy mások gondolatába látsz, de előfordulhat olyasmi is, hogy valaki a fejedbe akar férkőzni. Ezt az úgynevezett okklumenciával kivédheted, de sok gyakorlást igényel. - mondta Piton.

- Maga ennek a szakértője, jól gondolom? - kérdezte a lány.

- Igen, de a fő területem, a sötét varázslatok és a bajitalok. - mondta a férfi.

- Akkor a későbbiekben én is látni fogom a jövőt? - kérdezte Lily.

- Nos...talán igen, de nem gyakori, inkább a gondolatolvasás, bele tudsz látni mások fejébe aztán pedig ki is sütheted az agyukat. - mondta nevetve a férfi. - Nyugi csak tréfálok.

 - Uram, azt mondta mesél a szüleimről, kérem beszéljen róluk, milyenek voltak? - kérdezte Lily.

- Nos, hol is kezdjem. Az édesanyád olyan volt, mint te, hosszú vörös haja volt, ebben hasonlítasz rá, de a szeme zöld volt. A tiéd pedig...fekete. - mondta a férfi komoran.

- Igen, akárcsak a magáé. - mosolygott Lily.

- Igen...szóval én szerettem az édesanyádat, de ő apádat választotta, helyettem. Én Mardekáros lettem, ő pedig a Griffendélbe került, így az útjaink elváltak. - mondta Perselus.

- Mi az a Mardekár és a Griffendél?- kérdezte a lány.

- Ó igen, a Roxfortban négy ház van, a Griffendél, a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár. A diákokat elsős korukban osztják be az egyik házba, és egészen hét évig abba a házba fognak járni, ahova beosztották őket.

- Maga nagyon sok mindent tud az iskoláról. Ha majd hazajövök tudna nekem magánórákat tartani, hiszen én semmit sem tudok a varázslatról. Biztos mindenben nagyon béna leszek. - mondta a lány. 

- Dehogy leszel az, ha szorgalmasan tanulsz és odafigyelj, akkor menni fog az neked. Természetesen van olyan tantárgy, amihez érzék is kell. Például a bájitaltanhoz nem elég, ha bemagolod az egész könyvet, oda kell tudás is. De hidd el neked menni fog az is, de ha mégsem, akkor segíteni fogok neked. - mondta Perselus. - Nos, miután kijártuk az iskolát, nem sokkal azután megszülettél te, aztán pedig a testvéred. Édesanyád nem szerette, ha elmegyek hozzá, tudod én és az apád nem jöttünk ki túl jól egymással. Az anyád halála előtt, azt kérte tőlem, hogy ha vele történne valami vigyázzak rátok, de én nem tudtam volna gondoskodni rólad, ezért vittelek el az árvaházba. A testvéred pedig, akkor már nem volt ott, mikor én odaértem. 

- Szerintem pedig nagyon jó apa lett volna, hiszen velem is úgy bánik, mintha a lánya volnék. - mondta mosolyogva a lány. 

- Hát köszönöm szépen, tudod nagyon hasonlítasz anyukádra, ezért kedvellek ennyire. Nagyon kedves vagy, őszinte, jószívű na és persze szókimondó. Az anyád is ilyen volt. - mondta a férfi.

- Na és az apám? Rá miben hasonlítok? - kérdezte a lány.

- Azt hiszem, csak a szemében, a többi tulajdonságodat anyádtól örökölted. - mondta Piton.

-Ha a testvérem eltűnt, akkor meg kell őt találnom, biztos ő is a Roxfortba fog járni. -Nem árulja el a nevét? - kérdezte Lily.

- Nem tehetem, sajnálom. - mondta a férfi.

- Rendben, de én akkor is ki fogom deríteni. - mondta a lány, majd felállt a székről.

- Most meg hova indulsz? - kérdezte Perselus. 

- Hazamegyek. Vagy még szeretne valamit mondani? - kérdezte a lány.

- Igen, kérlek ülj vissza. - kérte a férfi, majd folytatta. - Tudod a szüleid halála előtt egy nappal, az édesanyád maga hívott el, mert úgy érezte többet már nem lesz rá lehetősége. Az édesanyád rám bízott valamit, amit csak akkor adhatok neked oda, ha a Roxfortba mész. 

- Na és mi volt az? - kérdezte kíváncsian Lily.

- Igazából két dolog. - mondta a férfi, majd elhagyta a helyiséget, és nemsokkal később egy hosszúkás dobozzal és egy nagy zsákkal tért vissza. - Ebben a zsákban az örökséged van. A széfbe nem tehették be, mert...mert már nem volt rá idejük. Annyi aranypénz van ebben a zsákban, ami az elkövetkező hét évedre bőven elég lesz, ameddig a Roxfortba fogsz járni. 

- Ez pénz? - kérdezte a lány, majd kivett belőle pár darabot. 

- A mi világunkban ezt használjuk, mint fizetőeszközt. Az arany az a galleon, az a legértékesebb, az ezüstöt sarlónak hívják. A bronz pedig a knút. - foglalta össze a varázsló. - Ebben a dobozban, pedig egy varázspálca van, apád készítette a számodra. Bízom benne, hogy majd tudod használni, mert tudniillik a pálca választja a varázslót. Holnap azért mutasd meg Olivander-nek. 

- Köszönöm szépen. Na és ki az az Olivander? - kérdezte a lány.

- Ő a pálcakészítő. - válaszolta a férfi, majd a lány felé fordult. -  Lily, meg kell bocsátanod a szüleidnek, ők szeretnek téged. Na és 12 évig ők neveltek, ezt ne felejtsd el. 

- Köszönök mindent, holnap elmegyek Hagriddal bevásárolni, de majd még eljövök magához. - mondta a lány.  - Honnan tudta, hogy holnap megyek megvenni a dolgaimat, na és honnan ismeri Hagridot?

- Hagrid már akkor is ott volt, amikor én még a Roxfortban tanultam, na és a bevásárlás, az pedig olyan megérzés. - mondta a férfi.

- Maga nagyon rejtélyes, de én ezt is ki fogom deríteni, ahogy minden mást is. De most már indulok, majd még találkozunk. - mondta Lily, majd megölelte a férfit. 

- Tudod...én nem igazán vagyok az az ölelgetős típus. - tolta el magától Lily-t

- Meg kell hogy szokja. - nevetett a lány, majd elindult és kilépett a házból. 

- Hamarosan találkozunk. - integetett a férfi a lány után. ,,Sajnálom Lily, hogy hazudtam neked, de még nem tudhatod meg az igazat, de attól félek, hamarabb megfogod tudni a kilétedet, mint szeretném."

Sziasztok. Meghoztam egy újabb fejezetet, remélem tetszeni fog nektek. Kommizzatok és folytatom :)

By:Tina-chan