“Vannak dolgok, melyek számnélküliek. Mennyi fény van a fényben, mennyi sötét van a sötétségben?„

- Kätlin Kaldmaa

____________________________

Már éppen vettem volna le Jungkookról a felsőtestét takaró anyagot, mikor a bejárati ajtó becsapódott. Mindketten egy emberként fagytunk le. Jungkook a konyhapulton ült, s csak pislogott rám, kétségbe esetten. Amilyen gyorsan csak tudtam, elrebbentem tőle. Abban a másodpercben lépett be anya, egy mosollyal az arcán.

- Sziasztok!- köszönt nekünk.

- Szi...szia!- köszönt vissza Jungkook, kipirulva.

- Mi a baj kicsim? Lázas vagy?- szaladt oda hozzá, engem arrébb lökve.

- Nincs semmi baj.- mosolygott, bíztatóan.- Hogy, hogy hazajöttél?

- Előbb elengedtek.- vont vállat, majd a hűtőhöz lépett.- Ebédeltetek már?

- Rendeltünk pizzát, de még nem jött meg.- válaszoltam meg a kérdést.

- Értem. Jungkook, kicsim kérsz valamit enni amíg ki nem jön?

- Nem, köszi.- rázta meg a fejét.

Utálom. Utálni akarom. Miért mindig őt helyezi előtérbe? Miért süket szó amit kiejtek mindig a számon? A testem miért egyezik meg a levegővel? Miért nem tudom újból gyűlölni? Meg akarom vetni. Féltékeny vagyok rá. Jobban, mint bárki másra. Alsó ajkamat beharaptam, majd jobbnak láttam menni. Megindultam a szobám felé, hiszen nem volt hova mennem. Előkotorásztam a telefonomat, s miközben a lépcsőfokokat szedtem, ráírtam Namjoonra.

💬💬💬

TATA❤️: Szia

Joonie❤️: Helloka

Joonie❤️: Mizu az öcséddel?

TATA❤️: Kiengedték. Épp lent beszélget anyával🙄🙄

Joonie❤️: Találkozunk valamikor? 😃

TATA❤️: Persze

TATA❤️: Mikor? Hol?

Joonie❤️: Holnap délután 3 a folyónál?🤪🤪

TATA❤️: Rendben XD

Joonie❤️: Hiányzol a bandából.

Joonie❤️: Yoongi már nagyon hiányol😌😌

TATA❤️: Ez van😅😅

TATA❤️: Még bírjátok ki egy kicsit, oké?

Joonie❤️: Kk

TATA❤️: Na akkor holnap tala!

TATA❤️: Szia, Joon

Joonie❤️: Szia Tátá😂😂

💬💬💬

Ledobtam magamat az ágyamra, a telefonomat az éjjeliszekrényre rakva, majd lehunytam a szememet. Jungkook képe jelent meg előttem minden egyes alkalom után mikor becsuktam a szemeimet. Annyira tökéletes... Hogy kaphattam meg egy ilyen embert? Hiszen én nem is vagyok meleg! Nem néztem egy fiúra se “olyan” szemmel. Sosem gondoltam arra, hogy egy fiú lesz az akivel szexelni fogok vagy akinek a csókjáért tűzbe is nyúlnék. Gondolni se gondoltam volna azt végképp, hogy ez az öcsém lesz. Mire észbe kaptam, már el is nyomott az álom, mi elrepített egy sokkal szebb világba.

Jungkook POV:

- Kibékültetek vagy mi?- kérdezte anya, miután Taehyung elment.

- Olyasmi.- bólintottam.

- Ugye tudod, hogy Tae rövidesen elköltözik?- mondta miközben a táskájában keresett valamit.

- Igen...- válaszoltam hallkan, lehajtott fejjel.

- Azt is, hogy ez a te érdekedben van?- simította meg az arcomat hirtelen.

- Miért nem kérdezted meg, hogy én mit akarok?- néztem egyenesen a szemébe.

Fájt, hogy nélkülem hozza meg mindenki a döntést, mikor elvileg ez mind értem történik. Sosem mondtam még senkinek, hogy ez a dolog a falra tud juttatni engem egy másodperc alatt. Én is tudom már, hogy mi a jó nekem vagy legalábbis azt már igen, hogy mit akarok. Taehyungot pedig nem akarom elveszíteni. Nagyon nem. Belehalnék a hiányába.

- Mert még kicsi vagy és én a legjobbat akarom neked.- válaszolta meg.

- Tudom... De ez akkor is az én döntésem lett volna részben!- feleltem, feszülten.

- Menj fel a szobádba. Majd szólok ha itt van a pizzátok.- sóhajtott.

Kicsit sem tetszett az ahogy kerülte a témát, viszont tettem amit kért, hiszen mégis csak az anyám és azt csinálok amit ő mond... Viszont a szobám helyett, Taehyunghoz vezetett az utam. Kissé szédültem, de fel tudtam sétálni a lépcsőn. Tae szobája egy kicsit ki volt nyílva, így nem kellett betörnöm, mármint bekopogni, majd félve bekukucskálni. Kitártam jobban az ajtót, s a látvány megmelengette a szívemet. Ott aludt az ágyán, mint egy aranyos kiskutya. Az első szó ami eszembe jutott Taehyung láttán az az, hogy szeretem. Istenem, de szerelmes vagyok ebbe a fiúba! Mosolyogva zártam be magam mögött az ajtót, majd odasétáltam hozzá, s befeküdtem mellé. Bal karommal átöleltem a mellkasát, így biztonságban érezve magamat. Szorosan hozzá bújva, vállára fektetve a fejemet aludtam el én is.

Taehyung POV:

Álmaimból anya hangja szakított ki, ahogy felkiabált, hogy itt van az ebédünk. Szemeimet még ki sem nyitottam, de éreztem egy súlyt magamon. Tekintetem rávezettem, majd önelégülten elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy ki alszik rajtam.

Gyönyörű.

Jungkook valósággal gyönyörű.

Még a kis zöldes-lila foltokkal is az arcán amiket én szereztem neki.

Mosolyogva nyomtam egy puszit a hajába, majd kikászálódtam alóla. Nagyot sóhajtva szaladtam le a konyhába, hogy végre a kezembe vegyem a szent ételt. Persze ebben is csak az anyám akadályozott meg, ahogy csípőre tett kezekkel nézett rám. Szemöldök ráncolva viszonoztam a tekintetét.

- Mi van?- szólaltam meg végül a rekedtes hangomon.

- Miért nem akarja Jungkook, hogy elmenj innen?- állt elém, karbatett kezekkel.

- Nem tom'.- vontam vállat.- De okos, mert én se akarok innen elmenni.- villantottam meg a fogaimat.

- Nem mintha lenne választásotok.- sétált ki a konyhából.

Esküszöm, ha nem az anyám lenne aki eltart akkor én már rég bevertem volna neki egy kurva nagyot. Nem szeretem, ha ilyen hangon beszélnek velem. Senkinek sem engedem meg csak neki, mivel vele nem tudok sok mindent tenni. Szemforgatva vittem fel a szobámba a kaját, mit letettem az asztalomra. Oda sétáltam az édesen szuszogó nyuszimhoz, majd csókokkal kezdtem el belepni a nyakát, mit apró, halk nyőgésekkel díjazott.

- Itt az ebéd, Nyuszi.- kucongtam nyakhajlatába.

Kipattantak a szemei, majd azonnal felült, s csillogó szemekkel kezdte el keresni a kaját. Halkan felnevettem, majd odavittem neki. Azonnal belekezdett, meg sem várva azt, hogy én is leüljek hozzá. Biztos nagyon éhes volt már. Én is vettem egy szeletet, majd azt kezdtem el lassan majszolni, hogy minél több maradjon Jungkooknak.

Mikor kezdtem én el ennyire törődő lenni vele?

Boldog vagyok ha mellettem van.

Imádom a mosolyát.

Annyira szeretem...

Nem engedem, hogy bárki elszakítson mellőle!