Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. Van, aki boldogtalanul él, úgy öregszik meg, úgy is hal meg.

Danielle Steel

_______________________________________

Logan szemsz:

-Miért hozott magával? - kérdeztem a seriffet, amikor már megérkeztünk az erdőbe.

Elegem van abból, hogy mindig engem gyanúsítanak meg először akárhányszor gyilkosság történik. És ez most sem lesz másképp, hisz mi másért kellet volna vele ide jönnöm.

-Hallja amit mondok! - emeltem fel hangom. Mire végre rám figyelt. Én még továbbra is a választ vártam, de ő meg sem szólalt. Már épp szólni akartam, amikor úgy tünt, hogy már beszélni fog.

-Figyelj Logan. - mondta sóhajtva.
- aki meghalt, az egy hozzád közel álló személy volt.

-Ki az? Mondja meg, hogy ki az! - kiabáltam rémülten.

-A húgod. - mondta ki mire a levegő belém szorult.

Sűrűn kapkodtam oxigénért. A fülembe cseng a húgom, lágy hangja. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy őt is elvesztettem. Először a bátyám, most meg a húgom.

-Hazudik! Miért kell folyamatosan hazudnia! - löktem meg a seriffet.

-Logan állj le! Nem hazudok. Kifogom deríteni, hogy ki ölte meg. - mondta, majd nyugtatva vállamra tette a kezét.

-Úgy ahogy azt is kiderítette, hogy ki ölhette meg a bátyám. - nevettem fel keserűn. -Ezt sem fogja megtudni, ugyanúgy lezáratlan marad ez az ügy is. Nem fogja fel, hogy valaki végezni akar az egész családommal! Először a szüleim halála, azután a bátyám, és most a húgom. Már csak a nagyanyám van nekem, és a nagynéném!

-Nem fogom hagyni, hogy bántsanak titeket! - emelte fel hangját. - Rá fogok jönni, hogy ki a gyilkos.

-Vigyen oda a húgomhoz. - csuklott el a hangom.

A seriff erre csak bólintott. Majd elindult előre és intett, hogy kövessem. Egészen az erdő mélyébe mentünk, amikor megpillantottam egy apró testet élettelenül feküdni. A tizenhárom éves húgom élettelenül feküdt. Lassan oda mentem és letérdeltem, az apró kis teste mellé. Könnyeim lenyelve érintettem meg arcát. A bőre jéghideg, a ruhája koszos és vérben ázott volt. És a nyakán látott fojtogatás nyomain a szívem összeszorult, az első könnycsepp végig szántott arcomon.

-Mi történt vele? - szorítottam össze szemeim.

-A nyomokból látva, a gyilkos először megfojtotta, azután többször is mellkason szúrta. - mondta miközben tekintetét rajtam tartotta.

-Én akarom elkapni a gyilkost. - mondtam bosszúsan. - Lehet, hogy már régóta köztünk van, lehet, hogy ismerjük őt.

-Ne csinálj semmi meggondolatlant!
- mondta figyelmeztetőn. - Gyere fel kell vennünk a vallomásod.

-Rendben. - mondtam halkan.

Nehezen feltápászkodtam Isabel, halott testétől, még egy utolsó pillantást vetettem rá aztán elindultam a kocsimhoz. Amikor beültem kifújtam hosszasan a  benntartott lebegőt, majd kezem feszülten a kormányra tettem és indultam a seriff után. Egész úton az járt a fejembe, hogy ki lehet a gyilkos abba már biztos voltam, hogy ismer engem hisz eddig a legfontosabb embereket vette el tőlem, de hiába gondolkodom egyszerűen nem tudom, hogy ki lehet az. Még csak sejtésem sincs róla.

Pár óra múlva már a kihallgató teremben voltam. A szürke falakat bámultam, miközben kezeimmel idegesen doboltam térdemen. A szoba kicsi volt, túlságosan is. Úgy éreztem, mintha a falak egyre közelebb jönnének, és szépen lassan összenyomnának, a maradék levegőt is kipréselve tüdőmből.

-Ön és Isabel, milyen kapcsolatban voltak egymással? - a velem szembe ülő nő abbahagyta a papírjai rendezgetését, és zöld szemeit rám szegezve várta a választ.

-A húgom volt. - válaszoltam néhány perc csend után.

-És jó kapcsolatot ápoltak?

-Nagyon jó testvéri viszonyban voltunk. Mindig én mentem érte, az iskolába. Persze voltak köztünk kisebb veszekedések, de ez minden testvérnél megvan.

-Észre vett nála valamit, hogy furcsán viselkedett volna? - kérdezte körmeit kopogtatva, az asztalon.

Az előző hetekre visszagondolva Isabel, tényleg furcsán viselkedett.

-Két hete, mindennap hamar elaludt. Általában mindig tízkor aludt el, de az előző hetekben már kilenc órakkor az ágyban volt. Egyszer szóvá tettem és azt mondta, hogy fáradt. Én persze elhittem mert mindig délután négyig az iskolában volt.

-Miért volt addig, az iskolában? - faggatott tovább.

-Azt mondta, hogy egy iskolai feladat miatt, az egyik barátjával a könyvtárban fognak tanulni.
- válaszoltam.

-A húga, már menstruált?

Az igazat megvallva, egészen zavarba hozott ez a kérdés, de mivel elég türelmetlenül nézett a nő, azonnal választ adtam a kérdésére.

-Ezt sosem osztotta meg velem, de nem egyszer hallotam már, hogy a nagyival erről beszélnek. Valamint többször láttam ahogy megveszi a szükséges dolgokat. - válaszoltam zavartan.

-Volt már szexuális élete? - tette fel a következő kérdést. De, amint ki mondta óriási düh gyülemlett fel bennem. Mégis, hogy kérdezhet ilyet.

-Maga hallja mit beszél?!- akadtam ki.
- Egy tizenhárom éves lánynak, hogy lenne már szexuális élete! Az tény, hogy az iskolában többször is volt felvilágosító óra, de ez baromság!

-Fiatalember nyugodjon meg! - szólt rám.

-Mégis, hogy nyugodjak meg ha ilyeneket kérdezz! A húgom még olyan filmet sem látott, amibe két felnőtt épp közösülni próbál!

-A húga nem volt már szűz! - vágott a szavamba. Mire én dermedten próbáltam felfogni az imént halottakat.

-Mi? - kérdeztem, dermedten ülve a székben.

-Sajnálom, de a húga nem volt szűz.
- nézett együttérzőn.

-Ez képtelenség, de mégis, hogy vagy mi?! - kezdtem pánikolni. -Én ezt képtelen vagyok felfogni. -És hogyha, erőszak történt?

-A vizsgálat eredménye nem erőszakra utal sajnálom. Egyenlőre még mi is, csak sötétben tapogatózunk, de amint találunk valamit azonnal értesíteni fogjuk.

-Elmehetek? - szólaltam meg, halk hangon.

-Persze, nagyon sajnálom, hogy így kellet megtudnia. - nézett rám szomorúan a nő.

Megsemmisülten léptem ki a folyosóra képtelen voltam elhinni, hogy a húgom már nem volt szűz. Tizenhárom éves volt, és már nem  szűz. De, mégis kivel? És mióta?

-Logan, gondolom, hogy már halottad. - jött oda hozzám a seriff.

-Hagyjon békén! - emeltem fel a kezem.

-Jól van, nyugodj meg. Menj haza a nagyanyád már biztos aggódik.

Azt hittem, hogy ismerem a saját testvérem, de tévedtem. Nem ismertem őt fogalmam sincs, hogy ki volt ő valójában. Nem tudom, hogy melyik dolog fáj jobban az, hogy meghalt vagy az, hogy tizenhárom évesen már szexuális életet élt. Lehet, hogy minden hazugság volt, mindent amit mondott kibaszott hazugság volt.
_______________________________________

Kimberly szemsz:

Egy órába telt mire megcsinálták az ajtót. Amikor kész lettünk mindegyikünk kipakolta a cuccait. Az első utam a szobámba vezetett ami az emelten volt. Ahogy beléptem, az orrom megint megcsapta a dohos szag. Azt hittem hogy rosszabb lesz, de nem. Az ággyal szembe volt egy tágas ablak, ami a sötét sűrű erdőre nézett. A szoba nagy volt, tartozott hozzá egy külön fürdő, a falak színei rózsaszín és kék árnyalatban pompáztak. Az ablakhoz léptem, hogy ki nézzek és mellettünk megláttam egy házat ez azt jelenti, hogy akkor van szomszédunk legalább. Ahogy végig néztem az utcán megpillantottam valakit. Éjfekete haja volt, és igéző zöldeskék szeme.

Ő volt az.

Ő volt a fiú akivel a nap folyamán találkoztunk. Észre sem vettem, hogy mennyire bámulom, csak arra lettem figyelmes, ahogy felemeli fejét és tekintete találkozik az enyémmel. Árgus szemekkel figyeltem a fiút, miközben ő értetlenül nézett engem. Majd ahogy tudatosult bennem, hogy mit is csinálok, azonnal elhúztam a függönyt és elléptem az ablakból, majd kipirult arccal a földre csúsztam. És fogalmam sincs, hogy miért, de mosolyomat nem tudtam elrejteni.

Sziasztok, meghoztam a második részt, hogy tetszik eddig?❤