Y/N,

sokszor aggódtál, milyen hatással vagy rám (nevetségesen kifacsartad a helyzetünket: nekem kellett volna ezt éreznem, de már letettem róla), de magadat kellett volna féltened, mielőtt egy ilyen alkalmatlan személybe szerettél volna. Szerencsésnek tarthatom magam, de te szerencsétlen vagy, nagyon rosszul járnál velem (oké, biztosan jól bánnék veled, ha lehetőségem lenne, és te hagynád, de arra sincs esélyem, hogy a kezedet megfogjam, akkor a többi–?). Chifuyu rám parancsolt, hogy ne legyek rossz hozzád, szóval ne akarj engem szeretni.

Ennyi a kötelesség.

Aztán, amit érzek, az, hogy régóta először egy kicsit könnyebb a lelkem, amióta ismerlek, hiába fog el gyakran tehetetlen düh, amiért nem lehetek melletted és nem tudok rád vigyázni, és kénytelen vagyok egészen Mikeyékra bízni a testi épséged. Más, felszínesebb dolgokról nem szólok, vagy láttad rajtam, vagy kitaláltad magadtól, hogy nem vagy közömbös, de komolyan, melyik fiúnak lennél az? Igazán vonzó vagy, és aki mást mond, hazudik vagy nincs ízlése.

De azt se bánnám, ha a világon egyedül én találnálak vonzónak. Nem igaz, de megnyugtató, mert nem kell attól félnem, hogy valaki rád tenné a kezét, és én semmit sem tehetek ellene.

De segítene, ha nem akarnálak tárgyként vagy tulajdonként kezelni. Azért mégis szórakoztató néha elképzelni, milyen lenne, ha az enyém lennél, ha lenne még bármim is, ami drága számomra... Te elkezdtél igazán fontossá válni, én pedig függeni tőled – undorító érzés, hogy ki vagyok neked szolgáltatva. Te is így érzel? Ezt nevezik szerelemnek?

Remélem, értesz engem, mert élőben még ennyire sem tudnám megmagyarázni.

Azt hiszem, szeretlek, és ezzel újabb bűnt követek el, de tényleg számít ez még az eddigiek mellett? Ez lenne a legkevesebb, mert téged tényleg nem akarlak tönkretenni.

Segítene, ha nem hazudnék magamnak és neked sem: ha nem akarnálak bántani, hagynálak, de képtelen vagyok.

A tisztesség azt kívánja, hogy ennyiben hagyjam, de sokadszor is bebizonyítom neked, hogy nem vagyok jó.

Gyere hozzám. Látni akarlak még sokszor. Azt hiszem, elvesztem.

Hogy fogok még egyszer a szemedbe nézni?

2006. 12. 21.