Kedves Y/N-chan,

ezt a két levelet egy ismerősöm hozta nekem az iskolából még múlt ősszel, és azóta őriztem őket. Nem tudtam, mit feleljek rá, nem tudtam azt sem, hogy juttassam el hozzád... És egyáltalán, van-e értelme. Valószínűleg soha többé nem fogunk találkozni. Ha valaha szabadulok innen (tíz évet kaptam), senki szeme elé nem akarok kerülni, akit ismertem, főleg nem olyanok elé, akik annyira félreismertek, mint te tetted az iskolában.

Nem vagyok jó ember. Minden, amit mondasz, a te fejedben él csak. Lehet, hogy megmentettelek, mert nem bírom nézni, ha egy lányt bántanak, de nem lettem hős, pedig mindent megtettem érte.

Valószínűleg ez a levelet is össze fogom tépni, mint sok korábbit, amit írni akartam, nem normális téged is belekevernem ebbe. A sütit add annak, aki tényleg megérdemli, de én nem érdemlek hálát vagy figyelmet.

Felejts el, jó? Én is megpróbálok mindent elfelejteni.

Kazutora

2006. április 04.