Hazudtál. Ez tény. Csak én voltam olyan ostoba és dőltem be ennek a hazugságnak.,de mikor ezt a levelet olvasod én már nem leszek.

Hogy is kezdődött ?

Mindennek oka az általam sokáig rettegett gólyatábor volt. Egyetlen csábos pillantásoddal és féloldalas mosolyoddal elvarázsoltál. Undorító ,hogy ennyivel zavarba hoztál. Tudtad ,hogy nyertél. Undorító egy nőcsábász vagy. Szóval gólya tábor. Az a bizonyos este. Percekig rángattam az ajtót ,hogy beengedjenek majd abba hagytam. Kizártak minket. Melléd léptem. A fűben ültél csendesen és a csillagokat nézted. Szőke hajad tüsisen állt. Szép zöld szemeidet rám emelted és villantottál egy fél oldalas mosolyt. Cicentettem egyet ,de magamban nagyon örültem ,hogy nem látod láng vörös arcomat.
- Szépek a csillagok -motyogtam ,ahogy melléd ültem a fűbe. Hátra támaszkodtam a karomra és lehunytam a szemem. Fáradt voltam , ahogy a szél megsimította az arcom és kifújt belőle pár tincset ellazultam.
- Tényleg szép -hallottam meg a hangod majd éreztem ahogy megfogod a kezem. Szemem kipattant és elhúztam a kezem.
- Ugyan cica -nevettél fel hangosan. Az a nevetés egy életre az agyamba vésődött. Sosem fogom elfelejteni azt a gúnyos nevetést. Talpra szökkentem és felpofoztalak.
- Kussolj ! -szöktek a szemembe a gyengeség könnyei ,de te csak tovább nevettél.
- Ugyan cicus ! Nem kell játszanod az elérhetetlen nőt ! Mind a ketten pontosan tudjuk ,hogy te is szeretnéd és nekem se lenne ellenemre ,hogy az ágyamba kerülj. De persze nem aludni , ha érted -nevettél tovább gúnyosan. Én pedig felpofoztalak és újra és újra ,de te csak nevettél. Ökölell arcon csaptalak ,de nyertél. Vérzett a szád , de győztes voltál ebben a háborúban. Fájt a büszkeségem. Mocskosul fájt ,de győztes voltál ebben a háborúban. Szinte mart ,de minden egyes kiehetett mocskos szavad igaz volt. Sarkon fordultam és belevetettem magam az éjszaka hideg levegőjébe ,hogy megnyugodjak.

Így kezdődött. Az elkövetkezendő hónapokban kerültelek ,mint egy leprást. Nem volt olyan nehéz ,hisz csak évfolyam társak voltunk ,de tanszobán mégis melléd ültem. Ha tetszett ,ha nem rabul ejtetted a szívemet és talán az eszemet is elvetted egyetlen csábos pillantásoddal.

De hogy döltembe a hazugságaidnak ?

Minden az első csókunkra vezethető vissza. Finoman a combomra tetted a kezed. Érdes tenyered finoman simogatott a farmeron keresztül. Tetszett , persze ,hogy tetszett ,de mégis lefogtam a kezd.
- Elég ! -sziszegtem a fogaim között ,de csak csendesen ,mert tanszobánk volt.
- Miért hagynám abba ? Látom ,hogy tetszik -suttogtad a fülembe ,de én elhúztam a fejem. És ekkor....
- Szünet ! - kiáltották a mögöttünk ülök és felpattantak. Gyorsan fel akartam állni ,de te visszahúztál a kezemnél fogva.
- Beszéljünk........kérlek - suttogtad ,amire bólintottam. Lassan mentünk ki az udvarra , egymás mellet lépdelve. Szakadt a hó és az egész tájat befedte vasstagon ,mint a vattacukor. Sálamat az orromra húztam majd leültem az egyik padra. Mellém telepedtél és meleg kezeddel megfogtad az én jégcsapjaimat.
- Sajnálom - mondtad ki kb. 5 hónap várakozás után.
- Megbocsájtok....igazából már rég megbocsájtottam -motyogtam ,amire közelebb húztál magadhoz és megpusziltál. El akartam rohanni ,menekülni akartam ,de már késő volt. Felpattantam ,de te követtél és a csípőmnél fogva magadhoz húztál. Óvatosan az ajkaimra tapadtál. Finom volt a csókod és lágy ,de mégis szenvedélyes. Viszonoztam ,magam sem tudom igazán ,hogy miért.
- Azt hittem gyűlölsz - váltál el tőlem és mélyen a szemebe néztél. Élénken villogó zöld szemeid magukkal ragadtak.
- Igen , gyűlölöm -mondtam és a kezeimet a tarkódra tapasztottam. - Kibaszottúl gyűlölöm ,hogy nem tudlak gyűlölni -mondtam és felpipiskedtem újabb csókot követelve. Meg is kaptam. Egy mély és érzelmes csókot. Ez volt a legszebb hazugságod.

És hogy jutottam oda ,hogy ezt a levelet írjam ?

Egyetlen mondat : Ne érj hozzám ! De előtte gondoltam emlékeztetlek arra a bizonyos csókra. Arra a csókra ,amivel végleg elloptál és tönkre tettél. Az utolsó csókod volt erről biztosíthatlak. 
Hazudtál mikor megfogtad a kezem.
Hazudtál mikor magadhoz öleltél.
Hazudtál mikor megérintettél.
Hazudtál mikor megcsókoltál.
Hazudtál mikor a mennyekbe repítettél.
És legfőképp : hazudtál mikor azt mondtad : Szeretlek.