Ma rám néztél, és én is rád. Meglepődtem, hisz eddig egyáltalán nem váltottunk szemkontaktust, még akkor sem, ha elmentünk egymás mellett a folyosón. Gyönyörű, mélybarna szemeid vannak, melyek a lelkemig hatoltak. Olyan volt, mintha olvastál volna bennem... Mintha minden egyes tulajdonságomat, gonodolatomat kiolvastad volna a szívemből. Mintha az összes gondomat, bajomat és bánatomat eltörölted volna, és helyettesítetted volna valami csadálatossal, ami leírhatatlanul öleli körbe egész lényemet, mely kellemes érzéssel tölt el a a nap minden másodpercében. 

Egész héten erre gondoltam. Hogy milyen tekinteted van. Még lerajzolni is megpróbáltam, de borzalmas a kéz ügyességem, így még a színt sem találtam el, pedig nagyon megerőltettem magam.
A barátnőmnek is meséltem rólad. Tulajdonképpen órákig képes lennék rólad beszélni, annak ellenére is, hogy még csak egy szót sem váltottunk egymással. Sokat tűnődöm azon, hogy vajon milyen lehet a hangod, a nevetésed, a stílusod. Minden szünetben látlak a barátaiddal az udvaron. Nem akarok túl feltűnően oda pillantgatni, nehogy valakinek feltűnjön, és esetleg rájöjjön arra, hogy beléd szerettem. Még soha nem voltam igazán szerelmes, és lehet, hogy most sem vagyok teljesen az, mindenesetre jó érzés.

__________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást, remélem, hogy azért van, akinek tetszik is ez a két könyv.
Vigyázzatok magatokra! ♡

~Zsuni~