Annyi embertől hallottam, hogy tipikusan az a srác vagy, akit senki nem érdekel, és hiába próbálkozik bárki is, nem fogja beadni a derekát, hogy már szinte kezdtem feladni. Még mindig kihagyott egy ütemet a szívem, amikor megláttalak a folyosón, vagy amikor meghallottam a bársonyos hangodat, esetleg a nevetésedet, de már nem éreztem azt, hogy el kell mondanom. Nem akartam, hogy megutálj, vagy, hogy buta libának tarts, esetleg, hogy már soha többé ne nézz rám a folyosón. Mert csak ennyi volt köztünk. Minden nap néhány kósza pillantás, ami nem tartott tovább pár tizedmásodpernél, még is nekem a világot jelentette. Sötét barna, csillagokkal teli íriszeid jelölték az univerzumot, melyben élünk, mintha te lettél volna a létezésemnek az értelme, melyet ahhoz, hogy teljes életet élhessek, előbb meg kellett találnom. És meg is találtam a Földön való létemnek a tartalmát, a jelentését. Te vagy az. 

Fiatalok vagyunk, vad, és vakmerő kijelentés ez, hisz nekünk még javában azzal kellene törődni, hogy melyik egyetemre megyünk majd tovább tanulni, mit veszünk fel a következő családi ebédhez, mi van feladva matekból, és hogy milyen idő lesz holnap. Az esetek felében még a felnőtt, és érett emberek sem biztosak benne, hogy megtalálják az igazit. Azt, aki tűzön vízen, jóban, rosszban melletted áll, aki meghallgat, legyen szó bármiről, aki soha nem hagy el, akire bármikor számíthatsz. Aki egyszerre a szerelmed, a legjobb barátod és a lelki társad. AKi megvigasztal, megnyugtat, hallgat, segít, és tanácsot ad. Mind keresünk és vágyunk egy ilyen emberre életünk során, és lehet, hogy őrült vagyok, de bátran merem kijelenteni, hogy az én életemben ez te vagy. Legalább is azt akarom, hogy te legyél.

______________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem tetszett. Nézzetek meg a kiegészítést is: letters; from him.

Legyen rózsásan gyönyörű napotok!🌹💖

~Zsuni~