Asu szemszög

Lassan nyitottam szét a szemem. A fejem zúgott és iszonyatos fájdalmat éreztem a testem minden porcikájában.
- Hol vagyok ? - ültem fel a kényelmes ágyon. Körül tekintettem a teremben. Fehér falak , tiszta ágyak , betegek és orvosok. A katonai kórházban feküdtem. Lehunytam a szemem és a gondolataimba merültem. Nem tudtam hogy kerültem oda. Csak a sötét éjszaka villogott bennem. Nem emlékeztem semmire. Az utolsó emlék ,ami bevillant a gránátok robbanása volt. Innentől kezdve minden sötét.

Szétnyitittam a szemem és ekkor lépteket zaját hallotam. Felültem az ágyon és egy apró valaki ugrot hozzám. Először nem ismertem fel ,mert aprócska arcát a vállamba fúrta.
- Asu -bújt hozzám Anna sírva. Meglepetten pillantottam rá. Az ajtón ekkor beszáguldott Mikasa és apám. Előttük rohant a kis Nick és a még kisebb Luna. A kicsi lány is azzonnal az ölembe vette magát ,akár csak idősebbik húgom. Nick is odabújt és a válamba fúrta sírós arcát.
- Gyerekek , nem kap levegőt ! -szólt rájuk Mikasa és közelebb lépett hozzám. Kezét a homlokomra tapasztotta míg a másikat a sajátjára.
- Nincs neked lázad ? -kérdezte majd elenőrizte az infúziómat.
- Majdnem kicsináltad magad kölyök -mondta apám. A maga módján ,de agódott értem. - Csoda ,hogy összeraktak. Két golyó az oldaladba és el is ájultál a vérveszteségtől -lépett hozzám közelebb majd megpöckölte a homlokom. - A szív bajt hoztad ránk -morogta ,de a hangjában agodalmat éreztem. Anna még jobban az ölembe kucorodott és sírt.

Ekkor az én arcomon is lefolyt pár könnycsepp.
- Jaj , rád feküdtem ! Fáj ? - nézett rám ridatan Anna. Én csak mosolyogva két tenyerem mögé rejtőzve sírtam.
- Mi a baj bátyjus ? - kérdezte Luna ártatlan gyermeki hangon. Én hallkan felnevettem.
- Semmi hugi -mosolyogtam rá. - Semmi - mondtam újra és az ajtóbam megláttam Shila-t , a paramcsnokom , a nagynénémet.

- Köszönöm - suttogtam ,amire érteteln gyermeki tekinteteket kaptam válaszul , Anna , Nick és Luna Ackerman szemeit. De volt három pillantás ,ami értette a könnyeimta Shila , Mikasa és Rivaille telintetet. Ők tudták mit jelent család nélkül felnőni. Tudták mit jelent nekem Anna mosolya , Nick sírása , Luna szájából a "bátyjus". Ők értettek mit jelent nekem ez a falatnyi törődés. Értették ,hiszen érezték az árvaság és reménytelenség folytogatását mikor fiatalok voltak.

Fiatál férfi létemre sírni kezdtem ,de valahogy mégsem úgy ,mint egy gyerek. Olyasmi volt ez a sírás ,mint a felnőtté válás része.
- Hé kölyök - lépett mellém Shila és a válamra tette a kezét. - Emlékszel mi történt ?

Egy nappal korábban
Általános szemszög

Shila végig vágta a karját és érezte a belenyilalló éles fájdalmat. Felsikoltott és ebben a pillantaban sötét árny jelent meg körülötte , Asibara volt. A démon lány felszínre tört és erőt adott Shila-nak. A fehér tigris teste megfeszült. Iszonyatos fájdalom hasított a testébe. Olyan fájdalom ,amit emberi test képtelen lett volna elviselni. A fehér hajú a földre hanyatlott. Ekkor pedig fekete füst kezdett szivárogni a testéből. A démoni erő testet öltött.

Shila fehér haja hosszúra nyúlt és alja feketébe váltott. Fél szeméből démon szem lett míg a másik megmaradt az Ackerman sötét tekintetének. Kezeiből állati karmok nőttek ki. Olyan volt akár egy démon ,de emberi testbe zárták az erőt ,dehisz az is volt és nem csak azért ,mert megkapta Asibara erejét.

Ajkait kétségbe esett sikoly hagyta el. Szája még tátva volt és emberei szeme fenni is akadt ,de hang már nem jött ki a torkán.
- Asibara - adta utasítást a démonának. - Öld meg őket ! Mindet ,ami nem hozzánk tartozik ! - kiáltott és lassú léptekkel kifelé indult a házból ,ami addig menedékül szoldát nekik.

***

Eközeben Liem és a többiek lélekszakadva rohantak. Csak minnél meszebb akartak kerülni. Nick hátára vette a sérült Asu-t és úgy rohant vele. Liem egy pillanatra visszafordult , talán ő maga sem tudta ,hogy miért révedt vissza ,de megtette és olyan dolgott látott ,ami egy életre az eszébe vésődött.

A démoni Shila kilépett a házból.
- Tűz ! -kiáltották az ellenséges katonák. A nő felé millió golyó repült ,de egyik se talált célba vagy ha célba is talált Shila nem érezte a fájdalmat. Már nem volt tudatánál attól a fájdalomtól ,amit a démon felszínre törése jelentett. Legyintett egyet a kezével és ekkor a semmiből megjelent egy fekete penge ,ami átszelte a katonák torkát. Testük életteleün hullot a földre.

Erre még több ember kezdett Shila felé rohanni. A nő újra a levegőbe suhintott ,amire a katonák több darabra szét esve haltak szörnyet. Mind ez megismétlődtt vagy százszor. Shila pedig miden egyes suhintásnál sérült. Közel volt a határaihoz. Már eltört a csulója és több helyen belső vérzése volt ,de fel se fogta. Az adrenalin ,ami az agyát uralta nem hagyta gondolkodmi.
- Ölni ! Ölni ! Ölni ! -suttogta gyilkosan a füléb egy hang , egy hang ,amit már nagyon régen hallot utoljára : Zeke hangja.

Még egyet csapott a levegőbe ,amire eltört a karja. Ekkor dobbantott egyet. A föld megremegetg a talpa alatt és a föld megnyílt az ellenséges katonák lába alatt.
- Elég ! - üvöltött fel ekkor Asibara túl harsogva Zeke-t. Shila csak eklor tért magához és ahogy felismert mit csinál az iszonyatos fájdalom is a testébe hasított.
- Távozz ! Távozz Asibara ! -sikította és a démon nő eli is tűnt.

Ebben a pillanatban pedig Shila érezte ,hogy gerince ketté szakad. Utolsó erejébel az embereire pillantott és elmosolyodott. Egy kedves ,boldog ,de gyászos mosoly volt ez. Iszonyatosan büszke volt rájuk. Mielőtt elájul Liem szemébe nézett. Iszonyúan büszke volt ,hogy a fiú ilyen bátor tudott lenni egy ilyen kutyaszoró helyzetben.
- Pont olyan ,mint Eren -gondolta majd a világ elsötétült számára.

Egy nappal később
Shila szemszög

Nem éppen józam éjszakának néztem elé. Ugyanis az alvilágba indultam az embereimmel.
- Hova megyünk asszonyom ? -kérdezte Nick ,aki melletem haladt a sötét sikátorokban.
- Majd meglátjátok -feleltem sejtelemes mosolyjal.
- Asszonyom jobban van már ? -lépett mellé Liem. A szemében láttam ,hogy bármelyik pillanatban képes volna a karjaiba kapni ,ha úgy ítéli meg ,hogy nem bírom tovább.
- Ne agódj. Több kell enél ahoz ,hogy nekem bajom essen -mosolyogtam rá.

Lassan haladtunk a sötéteben majd megáltam az egyik kocsma előtt.
-Üdvözlöm önöket uraim a Fekete Macskában -mondtam széles mosolyjal majd beléptem az ajtóm. A fiúk követtek ,de arcukon merev döbbenet láttam. Mikor beléptünk egy pillanatra megfagyot a levegő. Mindenki ránk nézett majd tovább haladt a dolgára. Elvonultam a legeldugottabb asztalhoz majd ledobtam magam. Lábaimta feltettem az asztalra ,amire Liem és Nick döbbentem meredtek rám.

- Mátol kezdve férfiak vagytok a szememben - kezdtem mikor helyet foglaltok körülöttem és az asztalra raktam az arannyal telet erszényeket. - Íme az első fizetségetek. Azt csináltok vele ma éjjel ,amit csak akartok. Mert holanaptól - sóhajtottam. - Holnaptól.....nehéz lesz az élet.
- De miért asszonyom ? - nézett rám értetlenül David.
- Nem foglak titeket hülyének nézni -váltottam kisebb hangra. - Most el fogom nektem mondani miért vagyok önállótiszt. Ha elmondtam dönthettek úgy ,hogy elmentek és soha többé semmi közötök nem lesz hozzám. Értitek ? -pillantottam körbe ,amire mind bólintottak.
- Mint tudjátok ismerem a felső vezetést ,sőt magát a királnyőt is személyesen. Shingosina visszafoglalása előtt Ymir királynő és Berthold Hoover kapcsolatban álltak. Ebből a kapcsolatból -sóhajtottam.- Születte egy gyeremek ,akit a királynő érzelmi okokra hivatkozva polgári családba adott. Most viszont ingadozik a hatalma ,mint érzitek. Roy Edwartson magánka akarja a trónt és a királynő hatalma megszilárdítható egy örökössel. Szóval az a feladatunk Jack megkeresése majd biztosnágban a fővárosba vinni. Ha akartok most még kiszálhattok -pillantottan fel.
- Én maradok -mondta Liem lágyan.
- Én is - bólintott Nick.
- Én is - feleltet David.
- Szintén - helyeselt Asu is.
- Rendben - mosolyogtam rájuk. - De már nincs visszaút.
- Tudjuk asszonyom ,de maradunk -fogta meg a kezem Liem.

- Remek. Mátol kezdve nem kell asszonyomnak szólítanotok. Tegezhettek -mosolyodtam el és nem húztam el a kezem. - Ha akartok kérdezhetek valamit. Most mindenre válaszolok -mondta elég meggondolatalnul.
- Hol van a férjed ,Shila ? -kérdezte Nick.
Erre a kérdésre izmaima megfeszültem és a szemem is könnybe lábadt.
- Bo..bocsánat...nem akartam -szabadkozott Nick. Gyorsan megtöröltem a szemem és rámosolyogtam.

- Semmi baj -mondtam kedvesen. - De erre a kérdésre én sem tudom a választ -kezdtem volna a jegygyűrűmet forgatni ,de nem volt a kezemen. Az ereimben a vér is megfagyott az ijedségtől és attól ,hogy egészen eddig nem vettem észre. Az volt az utolsó dolog ,amit Eren-től kaptam. Az utolsó darab az otthonunkból és a közös múltunkból. Teljesen pánikba estem és egyre szaporábban kapkodtam a levegőt ,mert nem volt velem az aprócska tárgy.
- Asszonyom -szólított meg ekkor Liem és elém tette az asztalra az aprócska tárgyat. A szemem könnybe lábadt ,de visszatartottam a sírást és a kezembe vettem a jegygyűrűmet.
- Mégis...hogyan ? -néztem kérdőn Liem-re.
- A csatatéren találtuk és előte láttam asszonyom kezén. Gondoltam ,hogy fontos magának ,hiszen Eren-től kapta -ezek a szavak olyanok voltak ,mintha nyilakat szúrt volna belém.
- Eren ,igen fontos az életemben és mindig is az lesz -suhant át az agyamon.
- Mondtam ,hogy nyugodtan tegezhetsz -mosolyogtam a beosztottamra majd felkeltem az asztaltól.
- Nekem most van egy kis dolgom. Egy-két óra múlva visszajövök. Addig mulassatol jól -kacsintottam majd elhagytam a romos épülette és elindultam az egyik kapcsolatomhoz ,jogy megtudjam hol találom Jack Hoover-t.

Liem szemszög

Még egy darabig révedtem Shila asszony után. Figyeltem a fehér hajzuhatatgot ,ami egyre jobban távolodott tőlünk.
- Na, fiúk mi legyen ? -dőlt hátra Asu.
- Én rendelek egy kis sört -felelte David.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele ,de én inkább a hölgyek után néznék -mosolygott Nick az egyik sajhára.
- Nem ajánlom azt a lányt -mondta Asu tapasztaltan.
- Miért ? Tiszta jó test van -pillantott rá értetlenül Nick.
- Bella-nak hívják és nem túl jó vele. Hidd el tudom. Emma-t ajánlom -mutatott egy fekete ,göndör hajú lány felé.
- Kösz öcsi -vigyorgott Nick és a hölgy felé indult. - Te Liem ,nem jössz ? -nézett vissza rám kérdőn.
- Hm...nem köszönöm -ráztam meg a fejem majd én is rendeletem egy sört.

Még egy darabig hármasban ültünk Asu-val és David-del mikor oda jött hozzánk pár ember a Katonai Rendőrségtől.
- Szabad ? -kérdezték a székekre mutatva. Összepillantottunk majd David bólintott.
- Természetesen -mondta kedvesen ,de kimérten. A fiúk helyet foglaltak velünk szembe majd rendeletek egy italt.

- Hova valósiak vagytok ? -kérdezte ez egyik fekete hajú érdeklődve majd ivott.
- Shila Ackerman önállótiszt katonái vagyunk -felelt Asu büszke mosolyojjal.
- Áh, biztos te vagy akkor Asu -modbta a fekete. - James vagyok. Ők pedig a társaim Kou és Ludo -nyújtott keze a fekete hajú Asu-nak ,David-nek majd nekem is. Keze hideg volt és szemében hátsó szándékot véltem felfedezni ,majd a combjára húzott egy szőke katona lányt ,mint később megtudtam a mennyasszonyát ,Lily-t.
- Shila asszonyról sokat hallotam már -modnta Ludo majd hosszú hajába túrt.
- Hát valóban nagyon tiszteletre méló asszony -bólintott David.
- Tiszteletre méltó ? -röhögött fel James. - Bekefélte magát a felső vezetésbe. Okosan játszik a kis ribi -röhögött ,amire kezdett felmemni bennem a pumpa.
- Ez nem igaz - sziszegtem a fogaim között. Asu oldalba bökött ,amire felnéztem. Már nem csak hatan voltunk. Már elég sokan hallgaták az asszonyom ocsárlását. Pont ezért összeszorítottam a fogam és tovább ittam ,hogy nehogy olyat mondjak ,amivel bajba kerülünk.
- Olyan kis helyes és olyan jó segge van -mondta tovább James.
- Liem-nek már biztos szét tet a lábát -szólalt meg mellet egy szőke lány.
- Ez nem igaz -keltem ki magamból.
- Nyugi haver. Mindenki tudja ,hogy Shila Ackerman fűvel fával összefekszik - na ez volt az a pont ahol robbantam. Felpattantam a helyemről és ökölel arcon vágtam.
- Fogd be a mocsko pofádat -üvöltöttem rá ,amire kaptam egy széket a hátamba.
- Szálj le a vőlegényemről te paraszt ! -sikítitta és arcon rúgott. Ledobtam magamról a széket amire James megragadta a lábam és kihúzta alólam. Ahogy elvesztettem az egyensúlyomat felé dőltem és erősen a bordái közé könyököltem.

Mire észbe kapatam már egy egész verekedés dúlt. Asu két nála sokkal magyobb férfival verekedett. Ügyesen és gyorsan mozgott. Alig talátak rajat fogást és sorra vitte be az ütéseket. David egy nála alacsonyabb ,de erősebb sráccal verkedet. Már egy széket is eltörtek rajta ,de állta a sarat. Valahonnan Nick is elő került az ő arcán egy hosszú karomlás futott végig és James mennyasszonyával ölték egymást. Én az említett fiúval voltam elfoglalva. Már eltörtem az orrát ,de még mindig nem tudtam leállni. Fejét a falba vágtam ,amire ő megtérdelte az oldalamat. Kapkodni kezdtem a levegőt ,mert az hittem mindjárt megfulladok. Ebben a pillanatban pedig egy lövés rázta meg a levegőt.

Shila szemszög

Mikor belépetem a kocsmába épp egy hatalmas verekedés dúlt. Nem is foglalkoztam volna vele ha nem láttam volna meg a verekedők közt az én embereimet is.
- Ez nem igaz - gondoltam majd elővettem a pisztolyom. A plafon felé szegeztem majd meghúztam a ravaszt. Ahogy a lövés eldördült mindeki megmerevedett és rámnézett.
- Aki az enyém az ide jönn ! -üvöltöttem torkom szakatából ,amire az emberiem fülüket farkukat behúzva kullogatm hozzám. Szemeim izzotak a dühtől.
- Asszonyom....-kezdte volna a szabadkozást Liem.
- Nem vagyik rá kiváncsi -mordultam oda. - Indulunk ! -parancsoltam rájuk. Lehajtott fejjel mentek ki. Megálltak előttem ,mint a szidásra váró gyerekek.
- Nem mehetek el egy rohadt órára sem !? -ordítottam rájuk.
- Sajnálom -mondta David.
- Az én hibám -szabatkozott Liem. Dühösne néztem rájuk ,de pillantnyi dühöm szinte azzonal el is illant. Láttam rajtuk a verekedés nyomait. Apró sebek voltak ,aminek nagyon örültem. Láttam ,hogy kikkel verekedtek és nagyon büszke voltam ahogy állták a sarat.
- Igazából -mosolyodtam el. - Büszke vagyom rátok -mondtam ki hallkan majd felnevettem. - Na ,gyertek meghívlal titeket egy italra ,de már oda fent -nevettem hosszú idő óta először őszintén.

***

Hát talán mégsem volt jó ötelet fizetni az italukat. David tartotta a mértéket. Nick tett rá és ivott ,mint a gödény. Asu is nagyon csúnyán elázott ,de Liem. Hát világát se tudta olyan részeg volt. Már haza felé tartottunk.
- Shila nézd ,vizen járok ! - mondta Asu és végig rohant a pocsojákon.
- Mint az öt évesek - nevettünk David-del.
- Ezek bolondok -nevetett miközben Nick cigány kereket hányt majd letérdelt és az egyik ház ablaka alá rókázott majd felpattant és rohant tovább a szállásunk felé. Asu pedig futott utána.
- Mindjárt elkapom - csapkodott a levegőben a kezével.

Nagy nehezen beértünk a szállásra ,ahol David-del behajtottuk őket a szobájukba.
- Jó éjt -mondtam az egyetelen józan beosztottamnak.
- Jó éjt -biccentett ,amire én is bemenetem a szobámba. Nagy sóhajjal vágtam be magam az ágyba ,de nem voltam ott egyedül. Amint leérkeztem Liem felordítiott.
- Liem ! -pattantam fel róla. - Te meg mit keresel itt ?! -kapkodtam ijedten a levegőt.
- Csak együtt akartam aludni a szerelmemel -vigyorgott rám bárgyún.
- Mi bajod van ?! -förmedtem rá értetlenül.
- Hát igen Shila. Kövezz meg ,de szeretlek. Szeretlek , imádlak és csodállak -mondta ,amira földbe gyökreztek a lábaim. Ez csak egy vicc ugye ? Nem elég ,hogy eltűnt a férjem és a fiam ,hogy meg kell keresnem a trón örököst ,hogy elkerüljük a trón fosztást. Erre még egy kamasz fiú is belém zúg ?
- Ez nem igaz - suhant át az agyamon ,de mielőtt kinyitottam volna a számat Liem az oldalára fordult és felhorkantott. Ez komoylan elaludt ?

Sóhajtottam egyet majd bement az ő szobájába ,ahol Asu az igazak álmát aludta. Mosolygva ránéztem az unokaöcsémre. Olyan kis aranyos volt. Lefeküdtem Liem ágyába ,ami Asu-é mellet volt majd a fáradtságtól szinte azonnal el is alustam.

Sziasztok tücskök ❤
Mint érzékelitek mostanában nagyon ritkán van rész ,amit nagyon szégyenlek ,de egyszerűen nagyon nehezen megy az írás. Hol kedvem nincs ,hol időm. De igyekszek legalább havonta feltölteni egy fejezetett. Sajnálom ha ez nem jön össze ,de inkább minőségit akarok írni ,mint mennyiségit.
Puszi ; Szaszkia