Liem szemszög
Április 8

Shila asszony kezei alá kerültem. Hát mit ne mondjak. Nem nagyon akaródzott megköszönöm. Két nap alatt is sokat kaptam. A-ból B-be rohangágam vele állandó jeleggel. Tagokat kerestünk. Senkivel sem volt megelégedve. Az öt fős egységből mind össze ketten voltunk. Én és egy fiú ,akit még a kiképzésünkön ismertem meg ,David Gross.

Szegény családból jött és már csak az anyja él. David magas , kb. 170 centi. Villogó kék szemei és rövid szőke haja van. Férfias a testalkat , elégé izmos. Arca igen markás és férfias. 20 éves és ez látszik rajta. Komoly ,de még is fiatal. Humoros és mégsem meggondoltalna. Eléggé kedvelem. Olyasmi ő nekem ,mint egy báty.

De a gondolataimat javarészt Shila asszony köti le. Nem tudom levenni a tekintetemet az asszonyomról. Shila asszony annyira csodás. Okos , erős , független. Egy csodás jelenség. A korán mondjuk meglepődtem. Húsznek sem néz ki ,nem hogy harmoncnak.

- Lassú vagy ! -üvöltött rám és ökölel arcon csapott. Hát igen , edzés közben is figyeltem.
- Igen a..asszonyom -dadogtam miközben felmásztam a földről.
- Shila Ackerman ? -lépett közelebb egy alacsony ,köpcös férfi.
- Igen ? -nézett fel a vezérem.
- Egy levél -nyújtota át a katona majd szalutált és távozott.
- Nekem ? -vonta fel a szemöldökét a fehért hajú és felbontott a borítékot. Gyorsan végig futotta a levelete.
- Az a nyomorult ! -üvöltött fel. - David szünet ! Liem , te velem jössz ! -adta ki a parancsot ,amire mind a ketten szalutátunk.
- Mit kapott asszonyom ? -kérdeztem ,miközben szinte rohantunk a lovakhoz.
- Áthelyeszési parancs a Katonai Rendőrséghez és elutasítottak a kérelmelet ,hogy az alvilágból hozzak magamnak embeket ,valamit megtiltották ,hogy átváltozzak -felelte miközben lóra ült.
- Micsoda ? - akadtak fent a szemeim.
- Roy Edwartson ezredeshez megyünk és megmutatom neki ,hogy ki az úr a házban -morogta dühösen.

***
Pár óra utazás után meg is érkeztünk. Shila asszony nem nagyon teketóriázott.
- Hölgyem ! Kisasszony álljon meg ! -lohlot utánunk Roy egyik beosztotja.
- Takarodj innen ! - kiabált rá Shila. Majd berontott az ezredeshez.
- Uram ! Elnézést ! Menten elvitetem ! -mondta a lány és megfogta az asszonyom karját.

- Hagyd csak -intett Roy. Tüzetesen végig mértem. Haja fekete volt és pár tincs a szemébe lógott. Szemei sötétek és ravasz fény csillogot bennük. Egyneruhája makulátlam volt. Testartás magabiztos és egyenesen nézet az asszonyom szikrázó ,gyilkos szemeibe.
- Távozhatsz Chloe -intette a lánynak ,aki elenget az asszonyom karját majd engem is.
- Ez mi ?! -dobta a levelet az asztalra Shila minden nemű kretelés nélkül.
- Ez itt -emelte fel a papírt két ujjal az ezredes. - Az áthelyezési parancsa.
- Meg az édesanyádat ! -vágott a szavába Shila. - Önállótiszt vagyok , te kis köztes rangú majom ! Már akkor itt voltam mikor te még ágyba hugyoztál -csapott az asztalára. - Szóval nem fogok úgy ugráni ahogy fütyülsz te kis szaros ! - kiabálta.
- Leegyszerűsítem -tette össze Roy az ujjait.- Jelenleg az teszed ,amit mondok - felekte Roy felsőbbrendűen. - Én ezredes vagyok. Te pedig egy ócska kis tiszt egy nevenics egységnél...
- Leegyszerűsítem- vágott közbe Shila. - Én csak a királynőnek jelentek. Neki felelek , hozzá tartozom. Nekem te ne ugas -mondta halálosan nyugodtan ,de az tekintetével ölni lehetett. - Meg tagadom a parancsodat -mondta és az ajtó felé indul.
- Rendben -dölt hátra a széken Roy. - De átváltozni akkor sem változhatsz át....
- Mert az a tanács döntése -fejezte be helyete az asszonyom és a kilincsre tette a kezét.
- Mi a neve a a kis házi állatodnak ? - szólt utánunk az ezredes.
- Ő nem a pincsim. És én nem kúrogatam ,mint te az az édes kis szőkét ott kint -mondt Shila egy gúnyos mosolyjal. Teljesen ledöbbentem.
- Mi a neved ? - kérdezte tőlem Roy figylemen kívül hagyva az asszonyomat.
- Liem. Liem Miro vagyok uram -feleltem engedelmesen ,amire ő csak gúnyosan elmosolyodott.
- Tudod ,hogy miért vagy e-mellet az asszony mellet ? -kérdezte hangjából csöpögött a gúny.
- A védelme miatt -feleltem majd még Shila asszony előtt kiviharzottam.
- Innentől kezdve ellenségek vagyunk -hallotam még Roy hangját.
- Ez a saját halálos ítéleted -mondta az asszonyom. Majd ő is a folyosóra vágtázott.

- Asszonyom ? -néztem a fehér hajú nőre.- Miért hívta Roy ezredest köztes rangúnak ?
- Ah kölyök -sóhajtott unottan. - A régi katonai rangok sokkal egyszerűbbek voltak. A Katonai Rendőrségnél és a Helyőrségnél a parancsnokot leszámítva minden rangból volt legalább három. Míg a Felderítő Egységben egy volt. A rangok pedig a következők voltka. Szakaszvezető , osztagvezető , alőrnagy ,őrnagy , főőrnagy , alhadnagy , hadnagy ,főhadnagy , alparancsnok és parancsnok. Az új rendszerben sokkal több a köztes rang. Tehát jelenleg szakaszvezető , tizedes , osztagvezető , őrnagy és ennek külömböző fokozatai , majd százados , alhadnagy , hadnagy ,ezredes majd főhadnagy és végül alparancsnok és parancsnok. Számomra az ezredes nem több egy kutyánál. 21 éves. Lehet ,hogy rangban felettem áll ,de fiatalabb tőlem és egy kényelmes irodában melegítina seggét miközben az enyémek napról napra az életüket adják a fronron. Bár az is igaz mióta Roy megkapta a rangját egyre inkább nyerésre állunk ,mert az ellenség visszahúzódik. Nem tartod furcsának ? Ezért vetem meg és köpöm le őt. Nekem ne parancsolgasson. Egyrészt a felderítőkhöz tartozom. Másrészt engedélyem van a magam feje után menni. Nem te leszel az egyetlen beosztottan kölyök. De egy dologot tudnod kell. Én vására visszem a bőröm. Melletem szolgálni nem megtiszteltetés hanem öngyilkoság. Tudatában vagy ennek ? - nézett rám fürkészően gyönyörű szemeivel.
- Igen asszonyom -feleltem széles vigyorral.
- Remek - nyalta meg az ajkát betegesen. - Irány az alvilág -mondta és a tekintetébe költözött valami. Valami ,amit nem tudtam megmagyarázni. Hiszen akkor még nem tudtam mit is jelent az alvilág Shila Ackerman számára.

***

Nick szemszög

- Picsába - sziszegtem ,mikor elestem. Gyorsan felálltam és rohantam tovább. Úgy szorítottam a kenyeret és a sajtot ,mintha az életem függne tőle.
- Erre ment ! -hallotam meg a rám vonatkozó kiáltást. Még gyorsabban kapkodtam a lábam ,de ekkor zsákutcába értem.
- A kurva élet -káromkodtam és elkezdtem fél kétlzzel felmászni a falon ,de ekkor megragdta a lábamat. Az üldözőim utol értek.
- Azt hitted megszökhetsz te kis szaros !? - kérdezte egy egyik izmos férfi és belém rúgott. 
- Ne kérlek ! Megadom ! Esküszöm megadom ! -kibalátam kétségbe esetten majd köhögni kezdtem.
- Ah persze -lépet elő Leo a kezében egy késsel. - Hol van a drágalátos pici hugicád ! -tette a kést az arcomra. Én pedig leköptem.
- Azt lesheted ,hogy megmondom ! Inkább meghalok ,de nem hagyom ,hogy megbaszd ! -kiabáltam.
-Kívánságod parancs -mosolyodott el gúnyosan és a torkomnak nyomta a kést. A pánik eluralkodott rajtam. Összeszorítottam a szemem és a szám. Komolyan gondoltam. Inkább vállaltam volna a halált a húgom védelmében.

Ekkor három ODM felszereléses személy repült mellénk.
- Kik vagytok ? - lépett feléjük Leo. Ekkor az egyikük levette a csukjáját. Egy fehér haj zuhatag és sötét szemek tárultak elém. Egy gyönyörű női arc.
- Shila - hajtott fejet Leo. A nő bólintott majd hozzám lépett.
- Te vagy az a fiú ,aki tudja hasznái az ODM felszerelést ? - kérdezte ,amire bólintottam.
- Velem jössz - mondta és felsegítette a földről.
- Khm.. - köhögött ekkor Leo.
- Elnézést -fordult felé Shila Ackerman , az alvilág leghírhetebb gyilkosa.  - Mennyivel tartozik neked ?
- 26 ezüsttel -felelte a barna hajú fiatal férfi ,amire a nő felé dobott egy erszényt.
- Van benne 30 -mondta mikor Leo kibontotta.
- Alászolgája -hajtott fejet a barna hajú majd intett az embereinek és eltűnt.
- Mi a neved ? - lépett hozzám Shila és a kezét nyújtotta.
- Nick vagyok. Nick Bruz.

Shila szemszög

Alaposan végig mértem a legfrisebb beosztottamat. Sötét barna haja és barna szemei voltak. Arca gyermeteg ,de szemeiben már nagyon kevés volt a fény. Nem volt sokkal magasabb nálam. Teste izmos volt. Jó katonának tűnt.

- Tehát ha jól értem. Most csatlakoznom kell az Öngyilkos Osztaghoz. Egy öngyilkos egységhez. Heti tíz aranyért és papírokért a felszínen. Hogy szolgájak egy nőnek ,aki vására viszi a bőrét....... Kihagytam valamit ? - kérdezte.
- Biztosítom a húgod védlemét is - tettem hozzá.
- Akkor is ha meghalok ? - kérdezte Nick.
- Természetesen -bólintottam.
- Rendben - adott kezet. Még pár percig hagytam ,hogy csevegjenek a beosztottaim.

Ekkor érztem valakinek a tekintete magamon. Kiélesítettem minden érzékszervetemet. Éreztem ,hogy egyre közelebb és közelebb jönn ,de még nem mozdultam. Mikor megéreztem az apró kezet az övemen megragadtam a torkát és a falhoz szorítottam.
- Ki a franc vagy ?! -kiabátam az arcába. Ekkor a fekete hajú gyerek felnézett rám. A vér is megfagyott az ereimben ,mert egy acélos szempár nézett rám. Pontosabb olyan ,mint a bátyjámé. Leengedtem a falról.
- Mi a neved ? -kérdeztem a fiútől sokkal lágyabban.
- Asu. A nevem Asu -motyogta riadtan. Ő is ismert. Az alvilági Shila Avkerman-t ,a gyilkost , a fegyvert.
- Ki az anyád ? Hogy hívják ? -ráztam a vállát.
- Yona - mondta és a szemébe könnyek szöktek. - Kérem ! Ne bátson ! -motyota.
- Nem foglak bánatni -simítottam meg az arcát. Az emlékeimben kutattam a Yona nevű nő után. Meg is találtam, Rivaille első szajháját. Pár napja még én szidtam Simon-t ,hogy nem tudja a farkát a nadrágjában tartani. Erre most megtudom ,hogy a bátyjának is van egy házaságon kívüli gyerek ? Egy fatyja ?
- Ki ez a fiú ? - kérdezte Liem. Mikor mellém lépett.
- Ő itt nem más ,mint Asu. A fivérem gyermeke -néztem a feket hajú kisfiút.
- Asu - néztem a fiúra. - Hol van az anyád ?
- Anyám egy házban van. Ahol a férfiak fizetnek neki ,hogy megbaszák -sötétült el a fiú tekintete.
- Menyjünk oda -mondgam Asu-nak ,amire kaptam egy hitetelen pillantást. Meg akartam győződni róla ,hogy tényleg a bátyjám gyerek. És igazam lett.

Eren szemszög

- Nem kéne itt lenned -mondta Shila és a lábai elé tekintett. Egy szikla párkányon állt. Körülöttünk sziklák voltak hihetetlen magaságban. A hullámok csapkodták alattunk a köveket. Közelebb akartam menni a feleségemhez ,de valami visszatartott ,mintha leláncoltak volna. Nem tudtam közelebb menni.
-Shila ! Gyere ide ! Gyere ide kérlek ! - nyújtottam felé a kezem.
- Eren - szöktek könnyek a szemébe. Felém fordult ,így az erős szél kifújta fehér tincseit az arcából. Hirtelen az egész testét vér borította be. Mintha megfürödt volna benne.
- Sajnálom Eren ! -zokogta. - Én úgy sajnálom ! -mondta még egyszer majd elrugta magát a párkánytól.
- Shila !! - ugrottam oda és a karja után kaptam. De ő csak zuhant , zuhant , zuhant a tátongó mélység felé.
- Shila !!!!!!

Ekkor pedig felébredtem. A mellkasomnak ólom súlya volt. Remegtem, a homlokomat verejték cseppek áztaták. A homlokomhoz kaptam ,de nem kísérte az egy hónap alatt megszokott lánc csörgés. Hitetlenkedve pillantottam a kezeimre : szabadok voltak. Körbe fordítottam a fejem a kínzó kamrában. Üres volt ,de az ajtó nyitva volt. Talpra szökentem majd ki is rohantam.

Nem gondolkoztam ,nem volt rá időm. Valahogy kijutottam. Valahogy sikerült eljutnom egészen a lépcsőig. Majd ki a pincéből , egyenesen a konyhába az ajtó felé indultam ,de ekkor valaki megragadt a karomat.
- Azt hitted ilyen könnyű lesz ? -sziszegte a fülembe Markus és neki dobott a falnak. Nem értettem ,hogy lehet ebben a fiúban ekkora erő. Úgy dobált engem ,mibt valami játékot. A padlóra hanytalottam és vér bugyant ki az ajkaim között. Felnéztem rá. A rémálmaim főszereplője most a valódi életemet keserítetett meg. A testéből fekete füst áradt. Pontosan olyan ,mint ami Shila testéből.
- Egy démon - suhant át az agyamon.

- Te..démon alakváltó vagy ? -kérdeztem hitetelnedve ,amire a fiú gúnyosan felnevetett.
- A kurváddal ellentétben az én démonom teljes démon. Vagyis azt tesz ,amit akar ,nem tudom irányítani. Míg a kis ringyód tudja irányítani a vér démonát...
- Ne beszélj így a feleségemről ! - ragadtam meg erősen a torkát és erősne szorítani kezdtem. Kaparni kezdte a kezem ,amir a szorításom enyhült. Kerestem a lehetsőséget ,hogy megszökjek. Ekkor megláttam egy kést az övében. Nem gondolkoztam, hanem ösztönösen cselekedtem. Kirántottam a kést és a mellkasába szúrtam. Tudtam ,hogy ezzel nem ölöm meg ,de talán nem is akartam.

Kirohantam az ajtón. Csak futottam. Nem tudtam hol vagyok se azt hova megyek. Csak menekültem. Egyszer csak megálltam ,mert meghalottam egy hangot , a tenger hangját. Követni kezdtem és egy kis halász falunnál lyukadtm ki.

Nem voltak ott a lakók. Csak agytalan emberek ,az ellenség. Gyorsan az egyik házba iszkoltam nehogy megtaláljanak. Érthetetlen morgásokat hallotam.
- Ezek pont úgy beszélnek ,mint a titan-ok -suhatnt át az agyamon. - Sőt a mozgásuk is hasonló hozzájuk ,de még a fejük is.......

És ekkor összraktam a képet. Az új ellenségünk a régi volt ,csak Markus embereket csinát belőlük , agyatlan embereket. Ekkor pedig esküt tettem. Vissza kellet térnem a falakhoz. Értesítenem kellet a felderírőket ,de ami ennél is fontosabb volt ,meg kellet találnom a családomat.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok! ❤Rivaille Ackerman-nak pedig boldog szülinapot.❤😍