Mikasa szemszög

Shila mozdulatlanul ült velem szemben. Néha levegőt vett és pislogott ,de nem mozdul. Enni is csak akkor evet ,mikor mondtam neki. Csak ült maga elé meredve. A tekintette fénytelen volt ,alakja mozdulatlan. Ijesztő volt így látni őt.
- Mikasa - szólalt meg csendesen. - Hol van Rivaille ? -nézzet rám sötét szemeivel ,amitől a torkomat a sírás kezdte folytogatni.
- Erwin-nél - motyogtam , ő pedig bólintott.

Rivaille szemszög

- Nem hozom ide Shila-t ! - csaptam két tenyérel Erwin asztalára.
- Pedig ezt fogod tenni - mondta és árad belőle a nyugalom. - Ez volt az utasítás és be fogjuk tart...
- Egy frászt. !- üvöltöttem. - Shila nincs abban az álapotban ! Nem láttad még...- szorult össza a torokom.
- Elhiszem ,hogy nincs jól. Nagyon is elhiszem. Meghalta a férje és a fia.....-mondta ,amire én két tenyerembe temettem az arcom.
- Ha ott lettem volna....
- Ezen már ne ostorozd magad. Nem voltál ott. Shila képes talpra állni. Elég erős hozzá. Ymir-nek pedig nagy szüksége van rá...
- Nem értelek Erwin -motyogtam és a feletesmre nézztem. - Az utasítás a Katonai Rendőrségtől jött. Ki a faszomat érdekli ,hogy mit akarnak ? Nem parancsolhatnak nekünk -mondtam ,hisz akkor még nem is sejtettem ,hogy mekkora bajban vagyunk.

Erwin csak kifújta a levegőt.
- Ez ennél bonyolultabb -mondta majd hátra dölt a székén. Akkor már meglátszott rajta az idő. Látszott ,hogy már elmúlt a fiatalsága. Arca nyúzott volt. Szemei karikásak ,de élénk fény villogott bennük ,bár a tekintetén mégis látszott ,hogy fáradt. Szőke haja már több helyen ősz volt. Arcán mélyebbek lettek a bőrének barázdái. Egy szó mint száz : megöregedette. De még is boldog volt ez az öregség. Elérte a célját ,hogy kiírtsa a titan-okat. Sőt még a régi királyt is leváltotta ,hogy terjeszkedni tudjon az emberiség.

Az előző király hitt a falakban. Csak azok mögött látta a megváltást. Úgy gondolta jobb az embereknek ,ha kalitkába zárva élek. Nem tudot semmit a titan-okról vagy a shifter-ekről. De a kezébe akarta venni az irányítást és ezért kiirtotta Ymir családját. Senki nem élte túl a mészárlást , csak Ymir ,aki akor még nem volt 5 éves. Innen kezdőttek a katasztrófák a lány életében. Befogadta egy rend. Titkos helyeken imádtá ,mint hercegnőt majd mind ez a felszínre került. Ymir-t meghurcolták és meglincselték. A király megetette vele az apja holt testét bosszúből ,így Ymir szert tett a titan-ok erejére. 60 évig bolyongott a falakon kívül és saját bevallása szerint olyan volt ,mint egy hosszú-hoszzú rémálom ,amiből nem tudott felébredni. Majd mikor visszakapta emberi alakját csatlakozott a katonasághoz.
Ezt követően csatlakozott Berthold-ékhoz. Ott van egy rész ,ami még számomra se teljesen tiszta ,de nem nagyon akartam bolygatni ,hisz Ymir-t ezt így is megviselte.

Mind ez csak lassan derült ki. Ymir lassan nyílt meg nekem és Erwin-nek. A parancsnokom pedig szinte az apja lett. Hosszú idő telt el így. A lány néha mesélt , sírt mi meg hallgatuk. Voltak dolgok a múltjában ,amik megráztak ,de egyáltalán nem azért mert nem ismertem a világ kegyetlen oldalát. Azért okozott álmatlan éjszakákta ,mert van egy családom. Három gyerekem ,akiknek nem akarom ,hogy bántódása essen. Elég ,hogy az anyjuk és az én életem tele volt kínnal és szenvedéssel. Nem akartam ,hogy az ő életük is keserű legyen. Anna ,az én kicsi lányom. Oda vagyok érte. Nem tehetek róla. Az változtatta meg az életem gyökerestül ,mikor Mikasa bejelentett ,hogy terhes a lányommal. Akkor költöztünk el. Akkor alapítottunk családot. Boldog voltam. Aztén jött Nick. A fiam. Le se tagadhatná ,mintha a számon köptem volna ki. És a legkisebb Luna. Mikasa szeme fénye , az ő kis hercegnője.

-Rivaille -gondolatami közül Erwin szakította ki. - Nem csak ide kell hoznod a hugodat - mondta majd következett egy beszélgetés ,ami kihúzta a taljat a lábam alól és az álom ,hogy a családom semmit ne tapasztoljon a háborúból szerete foszlott egy szempillantás alatt.

Shila szemszög
Március 21

Nem értettem miért kell elmennem arra az ostoba bálra. Csak Rivaille rám parancsolt és rettentő felnőttesen meg is indokolta ; mert. Csak cicentettem egyet ahogy szoktam ,de nem voltam az igazi. Addigra sikerült valamennyire összekaparnom magam. Aludni természetesne még mindig nem tudtam normálisan ,de már tudtam beszélni ,ettem , ittam és nem akartam magam minden második pillanatbam megölni. Mikasa hatalmas segítség volt az elmúlt pár héten. Figyelt rám ,mintha csak a sajátja lennék. Oda ült mikor nem tudtam aludni ,unszolot ,hogy egyek. Olyan voltam akár egy gyerek. Azt hittem megőrülök annyira fájt ,de muszáj volt felállnom.

- Indulhatunk ? -léptem a bátyjám elé pucparádéban. Egy sötét kék földig érő ruha volt rajtam. Anyaga vékony és kelmesen simult a bőrömhöz. Fodrokban hullot a földig. Ujja hosszú volt , egészen a karonra feszült. Eren-től kaptam a harmincadik születés napomra. Hajamat mesteri konytba fogtam és egy kék szatén szalaggal kötöttem körbe.

Rivaille egy egyszerű fekete öltönyt viselt piros nyakkendővel. Mellzsebében a Felderítő Egység szimbóluma volt hímezve. Biztosra vettem ,hogy Mikasa keze munkája.

- Gyere ! Bemutatom a kísérődet -morogta a bátyjám ,de a szemében valami különös elégedetséget láttam.
- Csinos lettél hugi -gondolta ,de tudtam ,hogy nem fogja kimondani.

Lementünk az étkezőbe ,ahol Mikasa várt minket és nagy hével magyarázta egy barna hajú idősebb nőnek ,hogy a gyerekek nem lehetnek fent sokág ,ha az ég a földel összeér sem. Elmosolyodtam rajta. Ő is nagyon csinos volt. Egy vörös ,csipkés ruhát viselt. Földig ért. Erősen a testéhez tapatd ,kihangsúlyozva az alakját. Ujja csak a könyökéig ért ,de az a nő testére tapadt. Színe pont megegyezet Rivaille nyakkendőjének színével. Haját egy fonatba fonva vette előre. Kifejezette szép volt. Láttam a bátyámon az a végtelen szerelmet ,amivel figyeli. Az ő szerelmük másabb volt ,mint az enyém és Eren-é. Ők egy lélek volt. Nem tudtak élni a másik nélkül ,hisz egymásban rejlett az emberségük.

- Indulunk ? - gondolataimból Mikasa szakított ki ,ahogy a hozzánk lépett. A tekinetett összefonódott Rivaille-éval. Már majdnem 10 éve voltak házasok ,de az idő nem látszott meg rajtuk. Fiatalok voltak ,de mégis érettek.
- Menyjünk - puszilta homlokon a bátyám a feleségét. Kimenetünk a ház elé ahol két kocsi várt ránk. Az egyik mellet egy fiú állt.

Arca gyermeteg volt. Haja barna volt és kicsit hosszabb. Szemei zölden villogtak ,de lassan sárgásba nyúltak. Alkata izomos volt és magasa. Sokkal magasabb volt nálam ,de még a sógornőmnél is. Fekete öltönyt viselt és kifejezetten jól állt neki. Nyakkendője fekete volt , mellzsebéből fehér zsebkendő kandklát ki mesterien összehajtogatva. A kisugárzása kihívott bennem valamit. Olyan volt ,mintha bármelyik nőt az ujja köré csavarhatná ,de én mégis tartanám magam. Úgy érztem én vagyok az ellenállás a csábítás gépezetében.

- Ez egy gyerek -jelentettem ki lenézően ,mert a fiú valóban mem volt túl idős.
-  A nevem Liem Miro asszonyom -csókolt kezet ,amire teljesen ledöbbentem. Hangja mély volt és érces ,de még nem igazi férfi hang , még bujkált venne a gyerek.
- Ő a kísérőd -jelentete ki a bátyám miközben besegítette a feleségét a kocsiba.
- Tch - fújtam egyet ,majd elcsaptam Liem kezét ,ami be akart segíteni.
- Nem vagyok nebáncsvirág -mordultam a fiúra.
- Természetesen asszonyom -szált be mellém.

***

A bál sokáig jó hangulatban telt. Mindenki beszélgetett , táncolt és nem utolsó sorban ivott.
- Szabad asszonyom ? -kért fel Liem. Belenéztem a sárgás íriszbe majd elfogadtama kezét. A másik keze a derekamra csúszott. Arra számítottam ,hogy lejebb simít ,de nem tette. Óvatosan vezetett ,mintha félne tőlem. Nem simultam hozzá ,de hagytam ,hogy olykor-olykor hozzám érjen.
- Mit akarsz tőlem Liem Miro ? - sutogtam a fiúnak.
-  A védelme miatt vagyom itt asszonyom. Ackerman alparancsnok parancsát követem.....
- Hagyjuk a kertelést. Engem miért kellet ide rángatni ? - fúrtam vasvilla tekintetem az övébe.
- A királynő miatt -súgta hallkan ,de inkább csak formált a szót és láttam ,hogy teljesne lesápad.

A tánc lassan végte ért és ekkor Ymir lépett hozzánk.

Haja rövidre volt vágva , egy egyszerű ,de nagyon csinos fehér ruhát viselt. Kicsit bő volt rá ,de pont jó. Kifejezettem szép volt.
- Felség - pukedliztem és a meletem lévő Liem is fejet hajtott.
- Szervustok -mosolygott ránk kedvesen. - Őszinte részvétem -nézzte rám és hallotam a hangján a maga gyászát.
- Köszönöm - nyeltem le a folytogató gombócot és minden erőmet össze kellet szednem ,hogy ne esek össze zokogva.
- Beszélhetnénk.....négyszemközt?  - pillantott rám majd a kísérőmre. Nem értettem az összeütkötő tekinteteket. Akkor még nem. Ymir lassan elvezetett egy társalgóba ahol tényleg ketten voltunk.
- Foglalj helyet -mutatottba kanapéra.
- Ne kerteljünk. Miért vagyok itt ? - kérdeztem a nőtől.
- Háh - sóhajtott egyet és mellém ült. -Mint tudod a Katonai Rendőrség parancsnoka Wetari szörnyen gyűlöli a shifter-ekete és a keletieket.....
- Alapból hátrányból indulok - fújtam egyet élesen.
- Viszont nagyon jó katona vagy -folytatta Ymir. - Több óriást öltél meg ,mint Rivaille és Mikasa együtt véve. Szükség van rád a háborúban. De -vett egy újabb mély levegőt. - De nem ezért vagy itt. Arra akarlak kérni , hogy....hogy... Keresd meg a fiamat......
- Tessék ? - tágultak ki a szemeim. Nem tudtam összerakni a képet. Túl kevés volt az információ.
- Szóval - dölt előre és a kezeit az ölébe ejtette. - Annó Berthold és köztem volt valami. Szeretük egymást. És...és....összefeküdtem vele. De nem volt ez igazi szerelem. Ő még...még....téged gyászolt én pedig Historia-t......-fátyolosodott el a tekinette. Autómatikusam a vállára tettem a kezem.
- Szóval. Teherbe estem. Mikor Jack megszületett nem tudtam ránézni. Minden egyes vonásábna az apja volt. Nem tudtam megtartani. Képtelen voltam rá. Erwin elintézte ,hogy egy polgári család nevelje......
- És miért akarod most megtalálni ? -kérdeztem továbbra is a vállát simogatva.
- Nincs örökösöm - motyogta maga elé meredve. - A hatalmam így ingadozik. Wetari, Friz életben hagyott fiát akarja a helyembe ,de van egy másik ellenségünk is. Roy Edwratson. Ő pedig király akar lenni. Ha lesz egy örökösöm megszilárdul a hatalmam. Kérlek ! -nézzet rám könnyes szemekkel. - Segíts !
Halványan bólintottam.
- Önálló tiszt akarok lenni. Magamon kívül még összeszedek négy katonát , négy hűséges és jó katonát. Liem velem jönn. Kiképzem őket , ha kell kimegyek a frontra ,de megketesem a fiadat - mondtam vad hévvel. Valamilyen különös erővel töltött el a feladta. Végre nem voltam üres.

***

Miután kiléptem abból a szobából egy folytogató érzés járt át. Ymir tragédiája. A gondolatok egymást kergették a fejemben ,hogy hogyan válaszam meg az embereimet és hogy honnan. Kiben bízhatok ? Melyik informátoromnak hihetek ? Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben ,mikor egy régi ismerős lépett hozzám.

- Óh Hanji -mosolyogtam rá kedvesen.
- Szervusz Shila - nézzta rám egy gondterhelt mosolyal.
- Valami baj ban ? - kérdeztem és értetelnül meredtem rá.
-Hanji....
-Shila...a holttestek ,amiket talátak......nem Eren-é és Rin-é.