Shila szemszög

Olyan forró. Nem is tudok meg mozdulni. Eren ,oda kell mennem Eren-hez. Nem hagyom meghalni.
-Anya - Rin, kúszok inkább az ő hangjának irányába. Oda kell érnem.....Gyerünk Shila......Oda kell érned...Ott a fiad !! Gyerünk! Rin húsát égeti a tűz. Szinte érzem ahogy én magam is égek. Forró és még a csontott égeti. Érzem a fájdalmát. Ahogy égeti a tűz és csak ordít csak ordít. Egyre hangosabb és hangosabb.
- ANYA ! ANYA ! ANYA! ANYA !

- Hallgasatok ! -sikítotam az éjszakába. Szétnyitottam a szemem ,de még mindig csak Rin-t láttam. A gyenge kis testét ,amit szépen lassan emészt el a tűz. Bőre megperzselődött és a karjáról leégett a hús , ott a szemem láttára ,de nem tehetem semmit.
- Hallgasatok ! Hallgasatok már el !- sikítotam magamat ölelve. A könnyeim újra felszínre törtek. A körmeimet az oldalamba vágtam ,de olyan erővel ,hogy a vérem is megindult. Az alattam lévő hófehér lepedőre folyt a forró ,fém ízű folyadék ,de nem törődtem vele csak tovább sikítottam. Kétségbe esetten kapálóztam ,mint egy sebzet vad. Nem tudtam mit tegyek. Csak zokogtam. Képtelen voltam gondolkodni.

- Hallgasatok már el ! -zokogtam hangosan. Óriási robajt és csatanásokat hallotam ,de én még mindig nem látam semmit csak a zokogó kis fiamat. Valaki hozzám lépett és meg akart érinteni.
- Ne érj hozzám ! -löktem el ösztönösen és tovább zokogtam. Nem tudtam felkelni ,hogy harcoljak , képtelen voltam rá. Gyenge voltam , belül már rég halott.
- Hallgasatok ! Könyörgöm hallgasatok !!- sikítottam még hangosabban. A tenyeremet a füleimre tapasztotam ,de nem segített ,halottam még mindig ,kristálytisztán. Még mindig hallotam Rin hangját. A fájdalmas sikolyait és látam ,ahogy elemészti a tűz. Szinte érztem a fájdalmát.
- Shila ! Shila nézz rám ! -hallotam meg a nevem és közben Rin is távolodni kezdett. Egyre messzebb és messzebb került tőlem és lassan elnyelte őt a sötétség. Próbáltam utána kapni ,de reménytelen volt. Csak egyre jobban távolodott.
-ANYA ! ANYA ! ANYA! - hallottam még mindg a szót ,ami visszahozott a halálból.
- Rin - akartam sikítani ,de egy hang se jött ki a torkomon. Csak kapálóztam tovább kétségbe esetten.

- Csak azt akarom ,hogy hallgasatok - ordítottam torkom szakatából és olyan erővel csaptam magam fejbe ,hogy hallotam ,ahogy elreped a koponya csontom. Éreztem a fájdalmat ,de sokkal jobban fájt az ,amit Rin érzett. Nem láttam semmit csak a sötétséget ,de a fiam sírása egyre hangosabb lett.
- ANYA !ANYA! ANYA ! - zokogta és én újra fejbe csaptam magam. Érzetem ,hogy a vérem is megindul ,de csak tovább ütötem a homlokom. Hallotam ahogy törik a kezem alatt a csond ,de már nem tudott érdekleni. Annyira fájt ,hogy nem tudtam elviselni. Mintha forró ólmot öntetnének belém és nyúznának közeben. Nem még az sem lenne elég. Ez borzalmasabb ,mint meghalni. Hiszen élek ,de mégis halott vagyok.

- Shila ! - hallotam meg újra a nevem. Valaki megérintette az arcom. A két tenyere rám simult ,el akartam ütni ,de nem engedte. Ezért én csak tovább ütöttem a fejem. Lassan tisztulni kezdett a kép , egy rettenetes szörnyű kép. Rivaille térdelt velem szemben és az arcomat fogta. A tekintete kétségbe esett volt és látam ,hogy agódik ,de nem voltam képes felfogni semmit.
- Hallgasatok ! Könyörgöm hallgasatok ! - kezdet alább hagyni a sírásom ,ahogy megnyugvást leltem Rivaille füst színű szemeiben. Lassan csillapodott , pokolina lassan. Szinte kínzó lassúsággal apadtak el a könnyeim ,amik savként marták lángoló arcomat és halt el a sikoltozásom ,amival Rin hangját nyomtam el. Lassan megnyugodtam. Abba hagytam a fejem ütését és a kezeimet magam mellé tettem. Rivaille megnyugodva fújta ki a levegőt ,ahogy némán a takrót kezdtem bámulni.

- Szeretlek Shila - hallottam meg ekkor Eren hangját.
- Hallgas ! -ordítotam és újra ütni kezdtem magam. Rivaille kétségbe eseten lefogta a kezemet és próbálta az ágyhoz szorítani. Erre kapálózni kezdtem és újra felsikítottam. Égetett belülről. Azt hittem bele fogok őrülni.
- Csak legyen már vége ! Valaki kérem öljön meg ! - zokogtam.
- Shila. Shila ! Kérlek nézz rám ! Könyörögöm !- mondta és újra a két tenyere közé zárta az arcomat. A kezeimemmel a takarót kezdtem szorítani.
- Csak azt akarom ,hogy hallgasanak - motyogtam elfúló hangon. Már annyira üres voltem ,hogy sírni sem tudotam. Nem volt már bennem semmi. Csak fájdalom. Rivaille a szemembe nézett és láttam a félelmet a szürke íriszben. Fél ,tőlem fél. A tekintetemtől ,ami már olyan akár egy babáé. Egy élő porcelán baba vagyok. Kívül sérteteln ,de belül nincs más ,mint az üreség. A végtelen sötétség és a semmi ,hisz mindent elvesztettem : az otthonomat , a férjemet és a kis fiamat. Nélkülük pedig nem vagyok több ,mint parancsot teljesítő gép. Egy eszköz , egy fegyver ,ami parancsra öl. Az a fegyver lettem ,amit apám teremteni akart. Egy eszköz ,ami parancsot teljesít és nem érez. Ez lettem , ezé váltam. Ekkor váltam a tűz martalékává.

Mikasa szemszög

- Elaludt ? -kérdeztem a férjemtől ,ahogy leér a lépcsőn.
- Nagy nehezen- morogta és mellém telepedett.
- Ez...ez...borzalmas -dadogta Armin és szorított egyett Annie ujjain.
- Nem fog tudni aludni ,ha nem vigyázunk rá -motyogta Annie és a párjához bújt.
- Igen valakinek vigyáznia kell rá.....
- Ebből elég - keltem ki magamból és az asztalra csaptam - Úgy beszélünk Shila-ról ,mintha egy takmyos kölyök lenne. Pedig 30 éves. Az egyetlen aki idősebb nála ebben a szobában az Rivaille. Ő mem egy kibaszott gyerek !
Meg lepett pillantásokat kaptam válaszul.
- Mikasa -nézett rám a férjem riadtan. Utoljára akor láttam ilyennek ,mikor pofán üvöltöttem Erwin-t.
- Shila mát nem gyerek...nagyon rég nem az....-mondtam kicsit nyugottabban.
- Tudom....tudom -suttogta és hallotam a zokogást a hangjábna. Láttam a szemeiben ,hogy piszkosul agódik ,de nem tudja mit tehetene. Azt érezte ,amit mi mindanyian ; félt. És megrémítette ,hogy semmit sem tud tenni. Szinte szétszedte a büszkeségét a tudat ,hogy nem tudja megvédeni a hugát. Tudtam ,hogy így van ,mert én is így éreztem.

Eren szemszög

-Hol a picsában vagyok ? - nyitottam szét a szemem. A hajamból és a ruháimból füst szag áramlott. Egy pince szerű helyiségbem voltam. Visszataszító hely volt , kínzó eszközökkel és a padlóra száradt vérrel. Teljesen megborzongtam tőle.

-Felébredtünk Jäger ? - lépett be egy tőlem kicsivel alacsonyabb fiú. A haja vöröses volt , a szemei kékek. Kisértetiesen hasonlított valakire. Annyira ismerős volt ,de nem tudtam ,hogy honnan.
- Hol vagyok ? - kérdeztem és körül tekintettem. - Hol van Shila és Rin ? - érintettem meg közben a fájó fejem ,hangos csörgés kísérte ezt. A láncaim csörögtek. - Hol van a feleségem és a gyerekem !? - üvöltöttem rá és megpróbáltam felállni ,amiban a láncok akadájoztak meg.
- A balfasz embereim téged hoztak a nőd helyett - mondta és a tekintetéből undor árad. - De így legalább -lépett közelebb - Kiélhetem a bosszúmat -érintette meg az arcomat. Mélyen a szemébe nézet és akkor leesett a tantusz.
- Te...te....-hebegtem és próbáltam hátrébb csúszni a padlón.
- Igen Eren - állt fel és kivett az övéből a kést. A gerincem mentén végig futott a hideg. A fiú akit a rémálmaimban láttam. A fiú ,aki miatt ez az egész kezdődött.
- A nevem Markus -mondta és egy mozdulattal át szurta a tenyeremet. Hangosan felüvöltöttem a fájdalomtol és mélyen a savó színű szemekbe néztem. -És te megölted az apámat -mondta és rálépett a késre.