Egy hét elteltével egy újabb hétvégéhez érkeztünk, ami Baku volt. Ahogy mindig, most is pozitív állok hozzá. Úgy érzem, hogy ez a hétvége most nekünk fog kezdeményezni. Nem gondolom, hogy legyőzhetetlen a Ferrari. Mi is képesek vagyunk teljesíteni és érzem, hogy most mi fogunk állni a dobogó legfelső fokán. Vagy Checo vagy Max, de hogy valamelyik Red Bull, az fix.

A szüleimmel együtt be is léptünk a paddockba és a csapat központja felé vettük az irányt. Mindenkit üdvözöltünk, akit láttunk.

-Jó reggelt! - köszöntünk egymásnak.

Végül megérkezett Checo és Max is a helyszíre. Az utóbbi már le is csapott rám.

-Jó reggelt mindenkinek! Crystal, gyere egy kicsit! - ragadta meg a karomat és kicsit arrébb húzott.

Azt hiszem, tudom, mi miatt támadott le és mit akar velem közölni. Előre tartok tőle. Tuti az lesz..

-Na? Beszéltél már vele? - tette fel a kérdést kissé türelmetlenül.

Annyira tudtam, hogy ez lesz. Nyilván a Leclerc-es téma érdekli. Továbbra se értem, mi a francért kell pont nekem beszélni vele, de mindegy. Érte megteszem és már megígértem neki. Nem hagyom cserben.

-Ahj, Max, hogy beszéltem volna már vele? Most értem csak ide és reggel van. Még bármikor tudok vele beszélni a nap folyamán. - emlékeztettem rá kicsit komolyan.
-Jó-jó, de ugye nem felejtetted el? - aggódott.
-Nem, de akkor most, hogy felhoztad, mondd már el légyszi, hogy mégis mit beszélgessek vele, amikor nem is ismerjük egymást. - közöltem egyhangúan.

Ez az egyetlenegy problémám ezzel. Oké, azért pár dolgot tudok róla, de nem hiszem, hogy ő tudná biztosra, ki vagyok. Viszont az, hogy nézett engem a pódium alatt, az megmaradt bennem. Hátha majd most megtudom az okát. Arra kíváncsi lennék.

-Hmm, nem'tom, csak kérdezgesd. Mint például hogy kezdi a napját, hogyan edz, milyen taktikát alkalmaz. Ilyen alap dolgok. - sorolta fel, mire én kérdőn néztem rá.
-És szerinted, így kell egy beszélgetésnek kezdődnie? - jegyeztem meg. - Meg amúgy is, ő se hülye, nem gondolom, hogy elmondaná egy Red Bull tagnak, főleg Horner lányának. Még aztán rájön a tervedre, annyira egyértelmű, Maxie. Biztos nem fogok odaállni és egyből megkérdezni, hogy "Hé, Charles, áruld már el a titkodat! " Ez nem így működik. Ahhoz talán ismernünk kéne egymást, akkor még talán lehet rá esély, de így nem látom értelmét, sajnálom.

Őszintén, nem igazán szeretnék kellemetlen helyzetbe kerülni.. Milyen lenne már, hogy odaállok, random kérdezgetek, Charles meg egy idiótának fog tartani. Egyből le fog neki esni, hogy valami itt nem stimmel. Tuti kitalálná, hogy a Red Bull információkat akar tudni. Nem hülye. Tisztában van vele, ezért legszívesebben hagynám a dolgot. Meg lehet, hogy kapna információt, de ettől még Max nem lesz jobb és nem fog megoldódni a probléma. Nem így kéne változtatnia, de ez csak az én véleményem. Mondjuk, én vagyok a pszichológusa, úgyhogy majd szépen elbeszélgetünk, ha úgy van. Muszáj lesz.

-Na de Crys.. - nézett rám bociszemekkel. - Megígérted, hogy megpróbálod. Az én kedvemért.. - könyörgött.
-Crys? - néztem rá csodálkozva.
-Miért, nem tetszik? Becenév! - mosolyodott el, majd vissza is tért a témához. - Nos akkor?
-Jólvan na, megígértem, megpróbálom, csak légyszi ne sürgess vele! - kértem higgadtan.
-Nagyon köszi!! - ölelt meg. - És nyugi, mostmár nem foglak basztatni ezzel. - nyugtatott meg nevetve. - Majd úgyis szólsz, ha van valami esemény.
-Igazán nincs mit és igen, majd szólok. - ígértem meg.

Kedves leszek és már most megkeresem őt. Nyilván okosan fogom csinálni és először csak általános dolgokat fogok felhozni, ami nem feltűnő, persze csak akkor, ha szóba akar állni velem. Nem gondolom azt, hogy Leclerc olyan típus lenne. Bevallom, kicsit izgulok, de majd meglátjuk.

Végül befejeztük a beszélgetést, én meg vettem a bátorságot és elindultam a Ferrari garázsa felé. Ezt se gondoltam volna, hogy egyszer egy másik csapathoz indulok, de ez is megtörtént. Fogalmam sincs, miért vagyok ideges, de le kéne nyugodnom. Csak beszélgetnem kell Leclerc-el, semmi több. És ezt is Max miatt teszem meg.. Hogy örüljön, hogy teljesítettem a kérését. Látszik, hogy mennyire fontos nekem. Nagyon is.

Ahogy közeledtem a helyiséghez és láttam a piros ruhában lévő csapattagokat, egyre jobban kezdtem feszült lenni. Mit fogok én mondani az emberkéknek? Kicsit se lesz fura, hogy miért keresem Charles-t, de bízom benne, hogy nem lesz annyira gáz a szituáció. Csak nem.

Miután megérkeztem, benéztem a garázsba és váratlan dolog fogadott. Megláttam a fiút, akit kerestem, de rendesen el volt foglalva. Egy kis piros noteszt tartott a kezében és abban írogatott valamit. Őszintén, kicsit érdekelt, hogy vajon mit írhat bele, de nyilván nem az én dolgom. Viszont nem tudom, hogy megzavarjam-e.. Így is kellemetlen nekem ez az egész, de azt hiszem, kénytelen leszek.

-Öhmm, szia! Bocsi, hogy ha megzavartalak.. - szólítottam meg zavartan.

Te jó ég, de kínos.. Látom, hogy elfoglalt, mégis csak úgy megzavarom, mintha mi se történne és mi így annyira ismernénk egymást.. Pedig én csak annyit tudok róla, hogy a Ferrari pilótája és tehetséges. Semmi többet. Mi közöm nekem hozzá? Ahj, Max.. Legszívesebben kinyírnám ezért.. Még visszakapja.

Leclerc lassan felnézett rám, kissé ő is zavarba jött, nem értette, mit keresek itt, de végül halvány mosolyra húzta a száját.

-Helló! Dehogyis, nem zavartál meg. - közölte kedvesen, és becsukta a noteszét. - Kit keresel, vagy tudok segíteni?

Egy percig ott álltam dermedten és hirtelen azt se tudtam, hol vagyok és miért vagyok itt. Komolyan mondom, egyszerűen zavarba hozott ez az egész szitu. Még jó, hogy Leclerc normálisan kezelte a dolgot. Mázlim van.

-Óh, hát én igazából miattad vagyok itt. - vallottam be kissé idegesen és próbáltam összeszedni magam. - Csak észrevettem, hogy milyen jól teljesítesz a versenyeken és gondoltam, személyesen is gratulálok! - mosolyodtam el.

Na ez már haladás. Így is érdekes, hogy egy Red Bull-os miért gratulál, de legalább nem annyira feltűnő. Próbálok minél természetesebben viselkedni és akkor nem lesz gáz. Minden okés lesz.

-Jajj, hát köszönöm, rendes tőled. - mosolygott. - Nagyra értékelem, főleg, hogy Red Bull-os vagy, ahogy észrevettem. - nézett a pólómra.

Áh, szóval nem tudja biztosra, ki vagyok. Nem hibáztatom érte. Honnan is kéne annyira ismernie.

-Igen-igen, fontos tagja vagyok a csapatnak, és le se tagadhatnám . - mondtam ki nevetve.
-Miért, hogy is hívnak? - kíváncsiskodott.
-Crystal. - mutatkoztam be. - Crystal Horner.

A fiú eléggé meglepődött, ami kicsit számomra várható volt.

-Horner? Te vagy Christian Horner lánya? - csodálkozott.
-Igen, és már hivatalosan is tagja vagyok a csapatnak, mint Max sportpszichológusa. - közöltem lelkesen.
-Óh, értem. - bólogatott, majd felállt a helyéről, hogy közelebb jöjjön hozzám. - Azért az udvariasság kedvéért én is bemutatkozok. Charles Leclerc!
-Mintha nem tudnám, de örvendek. - kuncogtam és kezet fogtunk.

Egy pár percig csak mosolyogva néztünk egymásra és akkor jöttem rá, hogy ez a fiú tényleg nagyon kis szerény és kedves, mint ahogy azt mások is mondták már. Plusz a lányok kedvence, amin nem csodálkozok. Nem rossz kinézete van.

Végül én törtem meg a csendet.

-Egyébként, mit írtál a noteszbe? Szabad tudni? - érdeklődtem.
-Igazából magamnak jegyzetelek a versenyekről minden fontos tudnivalót, és egyes stratégiát, mit tudnék alkalmazni. - mesélte. - Néha szoktam saját gondolatokat is írni, de leginkább ezek a legfőbb írások.
-Óh, értem. - bólogattam, majd hirtelen az órára néztem és rájöttem, hogy mostmár ideje menni. - Jólvan, nem is zavarok tovább, sok sikert a versenyhez és örülök, hogy beszéltünk.
-Én is örülök, és köszi! Rendes tőled.

Még egy pár másodpercig néztük egymást, majd végül elköszöntem.

-Akkor szia! - mondtam ki zavartan.
-Csáó! - köszönt el ő is, majd visszamentem a Red Bull garázsához.

Na ez azért durva volt. Igaz, hogy nem igazán tudtam meg semmit, amire Max kért, de igazából le is szarom, már ez is haladás, hogy Charles szóba állt velem. Majd egy kicsikét hazudok, azt kész. Viszont, hogy mi a fenéért jöttem kicsit zavarba, azt nem tudom. Kellemetlen volt ez az egész, na.. Azt nem tagadom. Leállni társalogni egy ferraris fiúval nem egészen komfortos, főleg úgy, hogy én izzik vérig a Red Bull-hoz tartozom. Valószínűleg többé már nem fogunk beszélgetni. Ennyi volt, de több szerintem nem is kell belőle. Ez így bőven elég is volt.

Ahogy visszaértem a garázshoz, Max már azonnal le is támadott.

-Na mi volt? Kiderítettél valamit? Áruld el, mi a kis titka! - türelmetlenkedett.
-Jesszusom, Max, álljál már le! - szóltam rá egyből. - Még mindig gondolhatod, hogy ez nem ilyen könnyedén fog menni, és hogy nyomban beleavat a dolgaiba. Mert igazából nem mondta el. - vallottam be, amire a fiú csalódottan döbbent le.
-Mi? Nem mondott semmit? - kérdezett rá bizakodva, de így is ráztam a fejem.

Fogalmam sincs, miért nem mondtam semmit, amikor igenis mondott egy kissé érdekes infót, de úgy éreztem, most így lesz a helyes. Nem gondolom jónnak, ha elmondom mások személyes dolgait. Ha tetszik neki, ha nem, én akkor se avatom őt bele. Téma lezárva.

-Nem sajnos, úgyhogy ez ugrott. - mondtam ki határozottan.

Rossz volt ezt kimondani, de ez van.

-Ahj már... - duzzogott. - Na mindegy, azért köszi, hogy megpróbáltad. Ha úgy van, még egy próbát megér. - kacsintott vigyorogva.
-Na persze.. - forgattam meg a szememet nevetve. - Inkább menj és versenyezz egyet, aztán nyerj!
-Igyekszem. - bólintott, otthagyott és ment készülődni.

Úgy érzem, hogy ez a verseny most jobb lesz. Mi leszünk most ott a toppon. Max nyerni fog és végre láthatom őt egy kicsit boldognak. Jó is lenne.. Legalább nem fog nyavajogni és belátja, hogy tud ő úgy teljesíteni, ahogy ő akarja. Képes nyerni, hiszen nem egy rossz pilótáról van szó. Tehetséges és neki is el kéne végre hinnie magáról. Tud ő, ha akar, ha nem foglalkozna mások versenyével. Akkor igenis ügyes lenne és tudna nyerni. Hátha, mostmár végre összejön.

****

Hát sajnos a tippem csak félig-meddig jött be. Az bejött, hogy ezen a futamon most a Red Bull dominált. Checo megnyerte a versenyt, amit meg is érdemelt. Kifejezetten ügyes volt. Viszont Max-nak ismételten balszerencsés futama volt. Jót küzdöttek Leclerc-el, de az utóbbinak jött ki jobban a lépés. Így Max csak a harmadik helyen végzett. Iszonyatosan sajnálom őt, hogy mindig ilyen pechje van, pedig már igazán jöhetne már neki is egy kis szerencse.. Tudom jól, hogy ez mennyire bosszantja őt, de ez is egy nagy eredmény, hogy a dobogóra állhat. Persze, mindenkinek a legjobb érzés az, ha győzni tud, csak sajnos fel kéne fognia, hogy nem mindig jöhet össze és így is elégedettnek kéne lennie, mert csodásat küzdött. Muszáj leszek neki valahogy segíteni, mert neki se jó, meg nekem se.. Végre már boldognak akarom őt látni, nem pedig dühösnek és csalódottnak. Reménykedem, hogy nem lesz az, de sajna túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Kénytelen leszek lenyugtatni. Előre látom.

Igazam volt. Ahogy a dobogóra állt, minden leolvasható volt az arcán. Egyszerűen nem tudott örülni. Nem bírja elviselni, ha mások legyőzik őt, de szerintem ez nem szégyen. Ő is képes lesz visszavágni, én aztán tudom. Van benne tehetség, ez nem is kérdés, csak türelmesnek kell lennie magával. Mindennek eljön a maga ideje. Én ebben hiszek.

Max szokásosan nézett komolyan maga elé, azonban Leclerc és Checo kifejezetten vidámak voltak. Nem véletlenül. Viszont a ferraris fiú ismét engem szúrt ki és mosolygott rám.. Nem értem, hogy tudott pont engem észrevenni a nagy tömegben, plusz csak ma sikerült beszélgetni pár szót, nem is egy nagy dolog volt. Egyszerűen nem értem, de jól esett. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Van egy eléggé érdekes kisugárzása. Egyből felfigyel rá az ember és jó kedve lesz tőle. Nekem az lett.

Miután vége lett az eredményhirdetésnek és a pezsgőzésnek, a pilótáink már jöttek is ide a csapathoz, hogy közösen megünnepeljük a győzelmet és a harmadik helyet. Checo nyilván lelkes volt, Max meg duzzogott, ahogy azt megjósoltam.

-Komolyan mondom, hogy ezt már nem hiszem el... - kezdett panaszkodni. - Már tényleg nem tudom, mit csináljak.. Tényleg képes folyton leverni egy ferraris? Mi van velem? De őszintén.. Ahj, Crystal, több infó kell, mert ez így nem lesz jó.. - dühöngött folyamatosan, mire én elmosolyodtam.
-Tudod, mi kéne neked? Önbizalom. Anélkül nehéz lesz a verseny, főleg, ha folyton csak az ellenfeleddel foglalkozol. De tudod mit? Már kitaláltam, hogy fogok tudni neked segíteni, de addig azt tanácsolom, hogy engedd el magad, a feszültséget és ünnepelj a csapattal egy jót, hiszen Checo nyert, ez is egy szuper eredmény, és a te harmadik helyed is. - mondtam ki lelkesen. - Úgyhogy menj velük, mindjárt én is megyek.

A fiú szerencsére nem ellenkezett. Megértette és bólintott.

-Jólvan, igyekszem. - ígérte meg és elindult a csapat után.

Mielőtt én is ugyanezt tettem volna, egy dolgot el kellett intéznem. Fogalmam sincs, hogy jött és miért, de úgy éreztem, meg kell tennem, mert kedves leszek. Valamiért ezt diktálta a szívem és milyen jól is tettem. Nem bántam meg.

Odamentem a Ferrari többséghez, ahol Charles is ott volt, de ő is éppen ugyanarra az irányba tartott, amerre én. Meg is találtuk, akit kerestünk. Egymást. Megálltunk egymással szemben, kissé kínos csend történt, majd én szólaltam meg.

-Öhmm, Charles, szia, én... - dadogtam, mint valami nyomorult. - Én csak gratulálni szerettem volna. Szép volt. - nyögtem ki, és kis mosolyra húztam a számat.

Megmondani nem tudom, honnan jött ez az ötlet, de mivel tehetségesnek tartom és beszélgettünk, úgy gondoltam gratulálok neki. Szerencsére értékelte is, de azért kicsit látszott rajta a döbbenet.

-Jajj, köszönöm! Rendes tőled. - túrt bele a hajába kissé zavartan.

Végül még tartott az a kínos pár másodperces szemkontaktus, majd észbe kaptam, hogy az ünneplésen ott kéne lenni.

-Azt hiszem, én megyek, ott kell lennem a csapatfotón. Majd még beszélünk.

Jesszusom, mit csinálok én? Úgy beszélek, mintha annyira jóba lennénk már.. Na mindegy, ez az egész amúgy is kínos..

-Ja igen, most, hogy mondod, nekem se ártana ott lenni a képen. - nevetett fel. - Úgyhogy addig is, szia!
-Helló! - köszöntem el és mentem tovább a csapat után.

Na ez egy érdekes pillanat volt, de jól tettem, hogy odamentem hozzá. Hogy miért érzem kínosnak a helyzetet, jó kérdés, de most, hogy mostmár sűrűbben vagyok itt, egyre több embert ismerek meg és pozitív visszajelzést nyújt. Ilyen például Leclerc. Na ő kifejezetten.