Ismét elérkezett a következő nagydíj hétvége, vagyis Dzsidda. Mielőtt bármi is történhetne ez a versenyen, Max-al megbeszéltük az első időpontot, amikor beszélgetünk egy kicsit. Muszáj lesz, mert szeretném, ha ő se lenne folyton agresszív, ha veszít és sokkal jobb lenne, ha mosolyt látnék az arcán. Mindent megteszek, hogy sikerüljön. Szerintem, nem lesz ezzel gond. Meg tudjuk oldani.

A csütörtöki napot így is kezdtük egy picit hosszadalmas beszélgetéssel. Érdekes lesz pont Max-nak tanácsot adni, de én bármikor megteszem, hiszen ez a munkám. Állok elébe.

Találtunk magunknak egy kis helyiséget, amit el is foglaltunk és teljesen úgy kezeltem ezt a beszélgetést, mintha semmi komoly lenne, csak mint barátok beszélgetünk.

-Okés, szóval mesélj nekem! Milyen érzés nyerni és milyen az, ha veszítesz? Mik szoktak benned lenni? - érdeklődtem, amire a fiú tök normálisan válaszolt.
-Szóval igazából nyerni az valami fantasztikus érzés. - kezdte el. - Olyankor még inkább fényezem magam, a legjobbnak tartom magam, és úgy gondolom, hogy senki nem tud velem elbánni. Sajnos vagy nem sajnos, én ilyen vagyok. Így nőttem fel és ez a motivációm. Viszont ha meg kikapok, nyilván magamra vállalom, dühös vagyok, hogy hogy lehettem ennyire balfasz és tudom, hogy nem így kellett volna teljesítenem, mert csakis győznöm kell. Úgyhogy asszem ennyi és tisztába vagyok vele, hogy hülye vagyok, szóval csak nyugodtan csessz le emiatt. - nevetett fel.

Miután meghallgattam, összeszedtem a gondolataimat. Nyilván megértem őt, hogy ha így nőtt fel és ez a motivációja, nehezen lehet kezelni, ha veszít. Ezért nem lesz könnyű dolgom, de megpróbálok segíteni, ahogy csak tudok, hiszen érzem rajta, hogy ez neki se jó. Ami eszembe jutott tanács, elmondom neki.

-Uuu, oké. Figyu, először is nem vagy hülye, mert erről nem tehetsz. Te ilyen vagy, ezt tanultad, de enyhíteni lehet ezen. Igazából ilyenkor ha veszítesz, arra kéne gondolnod, hogy ez még nem a világ vége, még csak a szezon eleje van és simán tudsz még bizonyítani, plusz még fel tudsz zárkózni. És ne gondold még attól, hogy ha veszítesz, nem vagy jó. Dehogynem az vagy, de nem minden verseny sikerülhet a legjobban. Ezt kéne felfognod, és próbáld valahogy kizárni a dühödet és ne idegeskedj. Tudom, hogy nehéz, az elején tényleg nehéz is lesz, de ha arra gondolsz, hogy még semmi sincs elveszve és a következő jobb lesz, sokkal nyugodtabb leszel, meglátod. Én most ennyit tudok tanácsolni, remélem megfogadod és sikerülni fog. Én hiszek benned. - mosolyodtam el.

Max szerencsére egy percig se ellenkezett vagy szólt volna be. Bólogatva meghallgatott és most teljesen normális volt. Bárcsak, a verseny után is így viselkedne. Én örülnék a legjobban.

-Köszönöm. - mondta ki hirtelen. - Tényleg köszi neked, Crystal, hogy itt vagy velem és segítesz. Nem ígérek semmit, nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, de megpróbálok higgadt maradni, amennyire tudok. Azt ki tudja, lehet, vagyis ajánlom, hogy a következő futamnál nem lesz ezzel probléma és nyerni fogok. - reménykedett.
-Igazán nincs mit, Max! Addig megyünk, amíg nem találjuk meg rá a legjobb megoldást. Tudom, hogy sikerülni fog, és azt is tudom, hogy a következő versenyt te fogod nyerni. Hidd el, a legjobb a leszel.

A fiú csak mosolygott rám, én is így tettem, majd megölelt. Örülök, hogy ilyen könnyedén befogadja a tanácsaimat és tényleg ő is lelkes a változás kapcsán. Plusz ha sokat beszélgetünk, a kapcsolatunk is erősebbé válik. Én így látom és remélem, ez így is marad.

Még egy ideig ölelkeztünk, amikor hirtelen hangokat hallottunk.

-Max.. Max, tudnál jö.. - hallottuk meg Nathalie hangját, aki miután benyitott, egyből megakadt a szava. - Jajj, bocsánat, hogy megzavartalak titeket, csak Max, Chris üzeni, hogy látni akar Checoval együtt.

Egyből eltávolodtunk egymástól és a lány felé néztünk.

-Jó, oké, kösz, hogy szóltál. Megyek. - biccentett és kiviharzott a szobából.

Most, hogy így ketten maradtunk, Nathalie egyből mosolyra húzta a száját.

-Jujj, mit zavartam meg? Történt az ölelkezésen kívül más is? - vigyorgott, mire én ráztam a fejemet és a szememet forgattam.
-Hülye. - szóltam be unottan. - Nem, dehogyis, csak beszélgettünk, semmi több, Max pedig megköszönte és megölelt, nem kell mindent túlreagálni.
-Tudom, csak mégis olyan mintha más kapcsolat lenne köztetek és fellángolna valami erős érzelem. Biztos nem tetszik? - kérdezett rá mosolyogva.

Őszintén, kicsit el kellett gondolkodnom a kérdésen, mert lehet igaza van, lehet, hogy nem. Tényleg más a kapcsolatunk Max-al, azt aláírom, de nem hinném, hogy több lenne belőle, mint barátság. Fogalmam sincs, hogy érzek-e iránta valamit, de ahhoz mégjobban ki kell tapasztalnom az érzéseimet és meg kell őt jobban ismernem. Úgyhogy még semmi se egyértelmű nálam, de azért Nathynak ellenkeztem. Még szeretném ezt magamban tartani. Ha valami érzés beindul nálam, úgyis tudni fogja.

-Nem, Nathy, tényleg nem érzek iránta semmit. Én csak egy nagyon jó barátja vagyok, plusz a sportpszichológusa, semmi több. - füllentettem egy kicsit, mert még nem biztos.

Majd ez alakulni fog.

-Hát jó, akkor lehet, Max-nak tetszel. - kacsintott mosolyogva és megbökte a vállamat.
-Jesszusom, dehogyis. Mostmár igazán leállhatnál a témáról. - szóltam rá egy kicsit komolyabban.
-Akkor nyisd ki a szemed. Ahogy néz rád, mindent elárul. Vannak rá jelek, de majd egyszer úgyis észre fogod venni. - jegyezte meg lelkesen.

Hát, nem tudom.. Nem igazán figyeltem eddig Max tekintetét, de akkor majd résen leszek. Fantasztikus, mert most eléggé felizgatott ezzel a témával. Lehet, hogy érzünk valamit egymás iránt és nem is tudjuk? Na majd ezt óvatosan kiderítem.

-Jólvan, Nathy, szerintem menjünk vissza a többiekhez. - zártam le a témát és visszamentünk a garázshoz.

Most, hogy ezt kidumáltuk, leginkább a versenyre kell most fókuszálni, hogy Max-nak és Checonak a legjobban menjen. Érzem, hogy ez a versenyhét most jobb lesz. Mi fogunk nyerni. Már alig várom.

****

A futam előtti eredmény érdekesen alakult. Checo szerezte meg a pole-pozíciót, Max lett a második, Leclerc pedig a harmadik. Tegnap folyamatosan figyeltem Max arcát, hogy dühös-e amiért a csapattársa jobban teljesített, és szerencsére nem láttam őt annak. Lehet, hogy tényleg sikerült neki hallgatni rám? Annak kifejezetten örülnék, de egy futam még hátravan. Hátha akkor is ilyen nyugodt tud maradni, vagy ha nyer, akkor igazából mindegy is. Lassan kiderül.

Mielőtt kezdődött volna a verseny, odamentem hozzá, aki éppen most fejezte be az edzést és továbbra is nyugodtnak tűnt.

-Max, szia! Na miújság? Mi van most benned? Várod már a futamot? - kérdezgettem kíváncsian.
-Persze, várom. - felelte nyugodtan.
-És zavar, hogy nem vagy első helyen? - érdeklődtem. - Nem vagy dühös, vagy csalódott?
-Nem, szerencsére nem voltam ideges, tudtam kezelni a feszkót, úgyhogy hallgattam rád. - mosolyodott el. - Nyilván még nem dőlt el semmi, hiszen Checonak is örülök, viszont nem fogom hagyni magam. Azért nem engedem, hogy könnyen nyerjen. - jelentette ki.
-Azzal nincs is baj, hiszen győzzön a jobbik. - jegyeztem meg.
-Na de azért nekem szurkolsz, ugye? - fogta meg a vállamat, ami kicsit váratlanul ért, de nem szóltam érte.
-Talán. - vigyorogtam, majd a fiú el is engedett.

Rájöttem, hogy így fogom kideríteni, érez-e bármit is irántam. Azért néha vannak kétértelmű jelei, mint ez a mostani, de nem élem bele magamat. Ráadásul én is kicsit furán reagáltam le az érintést. Mondhatnám azt is, hogy kicsit zavarba hozott vele, de még nem érzem azt, hogy bejönne, vagy bármi ilyesmi. Majd ez úgyis ki fog alakulni. Viszont azért azt nem fogom könnyedén hagyni, hogy úgy közeledjen felém, ha nem érzem ugyanezt. Meg persze fordítva is igaz. Na jólvan, kezdem túlreagálni, amikor lehet, semmi se történik köztünk. Inkább koncentráljunk most a versenyre. Az sokkal fontosabb.

Végül perceken belül kezdődött a futam és az autók már a rajtrácson álltak. Ismételten izgatott vártam a kezdést és hogy ki fog nyerni. Most bízok Max-ban és érzem, hogy sikerülni fog. Legyen így. Én minden erőmmel szurkolni fogok.

Most is ugyanúgy a garázsban néztük a többiekkel együtt, ahogy a pilóták elindították a motorokat, majd pár másodperc múlva már hatalmas sebességgel el is indultak. Max sikeresen meg tudta tartani a pozíciót és Leclerc nem tudta megelőzni. Neki figyelni kellett a tükrét Hamilton miatt, de Max ismét csatázni kezdett Checoval, ami nem igazán jó ötlet. Csak óvatosan, nehogy ismét emiatt vesszen el a verseny, de lehet, hogy apával már rendesen átbeszélték a múltkorit. Valószínűleg mindkettő pilóta tisztában van vele, mit csinál. Vagyis én bízom benne.

-Óh, baszki, remélem, nem ezen fog múlni a verseny és nem történik meg megint ugyanaz. - reménykedett az egyik szereplő.
-Nyugalom, figyelni fognak egymásra. - jelentette ki a másik és igaza volt.

Hála égnek tényleg próbáltak figyelni egymásra, egy kis ideig tartott a csata köztük, amikor Max-nak sikerült végre megelőznie őt. Természetesen megtapsoltuk, én belül pedig ujjongtam. Persze nincs bajom Checoval, csak szimplán jobban örülnék, ha Max nyerné a futamot. Most kifejezetten megérdemelné az előző kudarc után. Ha ezt végig tartja, akkor nem lesz gond. Sajnos még sok kör hátravan, de én bízok benne. Nem lesz itt baj.

Szerencsére sokáig nem is fenyegette őt a veszély. Checo ugyanúgy mögötte volt, viszont Leclerc már közeledett hozzá. Úgy érzem, hogy egyik pilóta se fogja hagyni magát, de azért remélem, Checo meg tudja tartani a pozíciót. Sokkal jobb lenne egy kettős győzelem.

Max így mégjobban el tudott húzni tőlük az élen, viszont Checo nem volt biztonságban. Most kifejezetten érte izgult az egész csapat, hogy ügyesen tudjon védekezni. Egy ideig jól is tudta tartani, de egy pici megcsúszás miatt, Leclerc-nek összejött az előzés. Ahj basszus, csak Max-ot ne érje utol.. Sok kör van még hátra és tartok tőle, hogy nem fogja sokáig tartani a pozíciót, de ügyes ő, meg tudja csinálni. Nyerni fog.

Azt hittem, hogy minden tökéletes lesz és nem fog semmi közbeszólni. Óh, dehogynem. Az egyik Williams pilóta, Sargeant a falnak ütközött, ezért behívták a biztonsági autót. Nagyszerű.. Így aztán Max-nak el fog veszni az előnye.. Viszont legalább addig kijöhet a boxba cserélni. Az az egyetlen pozitív dolog benne.

-Jajj, basszus, Max, tarts ki! - aggódott anya.
-Pont a legrosszabbkor jött ez az egész.. - panaszkodott Nathy is. - Az előnynek lőttek.
-Ne így álljunk hozzá. - próbáltam nyugtatni a társaságot és persze magamat. - Max így is képes lesz nyerni és Leclerc csak nem fogja megelőzni. Meg tudja csinálni.
-Ha te mondod, akkor megcsinálja. - mosolyodott el Nathy.

Jajj, csak ne kezdje már megint. Nem rólam van most szó, hanem Max-ról. Előny ide előny oda, akkor is Red Bull győzelem lesz. Legalább meg fog érte küzdeni egy nagyot. Már kíváncsian várom.

Ahogy az várható volt, mindenki kijött a boxba, hogy kihasználják a lehetőséget a cserére. Nyilván Max végzett elsőként, aki valószínűleg ugyanúgy érezte a bajt, ahogy mi. Csakis egy dologban reménykedek, hogy nyugodt marad és nem kezd idegeskedni, mert az befolyásolhatja a teljesítményét is. Most kell arra gondolnia, hogy nagy előny nélkül is meg tudja csinálni és ki kell zárnia minden negatívat. Ha tiszta fejjel vág neki, akkor minden sokkal jobb lesz. Most kell leginkább szorítani érte. Menni fog.

Miután mindenki végzett a kerékcserével, a mezőny ugyanúgy fennmaradt, mindenki tartotta a távolságot és vártunk egy kis ideig, amíg meg nem csinálják a pályát. Persze ezt a helyzetet egyik pilóta sem kedveli, viszont aki le volt maradva, na az jól járt. Ő egy kicsit örülhet belül, mint például Leclerc. Közel került Max-hoz és lehetőség nyílt neki ahhoz, hogy bepróbálkozzon egy előzéssel. Azért bízok benne, hogy erre annyira nem kerül sor, mert Max simán végigcsinálja. Szerintem, nem lesz gond.

Végül a safety car kiment a pályáról és Max indíthatta újra a mezőnyt. Lassan már a vége felé járunk, úgyhogy ki kell tartania, ahogy csak tud. Inkább Checo előzze vissza Leclerc-t és akkor minden jó lesz. Biztonságba vagyunk.

Na hát ez nem igazán akart annyira összejönni. Inkább Leclerc közeledett Max-hoz, aki nem startolt a legjobban, ezért nem tudott elhúzni. Fantasztikus.. Most izgulhatok neki folyamatosan. Csak reménykedni tudok abban, hogy Max megtartja a pozíciót. Hiszem, hogy minden így marad.

-Ahj, gyerünk Max! - szurkolt anya is kissé idegeskedve.

Összeszorított kézzel néztük végig Max és Leclerc csatáját. Mindkét fél csodásan mozgott a pályán, de az egyikük kifejezetten jobb volt. És az sajnos vagy nem sajnos, de Leclerc volt az a bizonyos jobb pilóta. Ezt be kellett látni, ma ő volt a sztár. Nem lehetett megállítani.

Max hiába próbált védekezni, ahogy csak tudott, Leclerc trükkösen és taktikázva simán meg tudta előzni úgy, hogy Max nem is számított rá. Na hát basszus, ez egyáltalán nem jó hír.. Ismét nem lesz Red Bull győzelem.. Inkább nem is akarom tudni, Max mit mondhat a csapatnak a rádión. Nem boldog, abba biztos vagyok.

-Fú ha, Leclerc iszonyatosan jó most sajnos. - közölte Nathy. - Be kell látni, de most eszméletlen a gyerek.

Na igen, ezzel az állítással egyet kell értenem. A ferraris fiú csak szárnyal. Úgy tűnik, ebben az évben nagyon is talált valamit a Ferrari. A kocsi is jó és maga a pilóta is. Hihetetlen, ahogy mozog a pályán. Tavaly nem volt ilyen kimagasló teljesítménye, úgyhogy idén most sokkal ügyesebb lett. Ez mind szép és jó, ha nem nyerné meg másodszorra is a futamot és konkrétan elveszi a győzelmet a Red Bull elől, mert most sokkal jobb. Valamit muszáj leszünk kitalálni, hogy mi is ugyanilyen jók legyünk. Még ennél is jobbak. Szerintem, apa ki fog találni valamit. Én hiszek benne.

Ahogy az várható volt, a verseny vége így maradt. Leclerc megnyerte a futamot, Max pedig csak a második lett, utána meg Checo. Az előzés után már Max se tudott mit kezdeni vele, sőt, még le is maradt. Valószínűleg kipanaszkodta magát a rádióban, ahogy már ismerem őt. Na mindegy, azért kíváncsi leszek a hangulatra.

Úgy mentem ki a pályára, hogy Max biztos, hogy ugyanolyan komoly, dühös képpel fog odajönni hozzánk. Számítottam rá, szóval ezen nem fogok meglepődni, ha szétcseszi őt az ideg. Azért jó lenne, ha hallgatna rám, amikről beszéltünk és nyugodt maradna, de tisztába vagyok vele, hogy ez nem az egyik pillanatról a másikra fog változni. Ez egy folyamat, ami szépen lassan fog benne átalakulni. Ha sokszor fogunk róla beszélni, úgy gondolom, hogy egy idő után tudni fogja majd kezelni a veszteséget, dühét és úgymond a kudarcot. Menni fog az. Lépésről-lépésre.

Leclerc szállt ki először a kocsiból, aki boldogan ünnepelt és odarohant az ujjongó csapathoz. Max viszont kevésbé volt boldog. Komolyan jött oda hozzánk, de ami hirtelen változott, az az hogy nem kezdett el egyből bunkó módon viselkedni. Az is lehet, hogy azon már túl van, de azért örülök annak, hogy nem látszott rajta a düh. Inkább a csalódottság.

-Sajnálom, srácok.. - mondta ki hűvösen, mire apa megölelte.
-Ugyan, Max, te mindent megtettél érte. Charles megérkezett a versenybe. Szó szerint. - ismerte el. - Viszont nekünk is ki kell találni valamit és meg fogjuk oldani. Jobbak leszünk, meglátod.

Ebben a válaszban úgy érzékeltem, hogy már konkrét terve is van, hogyan. Viszont az tényleg meglepett, hogy nem látszott Max-on annyira a feszültség, vagy csak nagyon próbálja elrejteni. Valószínűleg az utóbbi lesz az igaz. Na majd ezt kiderítem.

Végül megvoltak az interjúk és ezúttal Max is képes volt interjút adni. Nyilván nem volt egy igazán boldog megnyilvánulás, de ez is már valami. Checo és Charles viszont teljesen normális interjút adtak. Biztos vagyok benne, hogy ez is változni fog nála, és képes lesz feszültség nélkül interjút adni. Majd én segítek neki. Együtt megoldjuk.

Ismét vártunk egy kis időt, amíg a három legjobb helyezett a várakozó szobába volt, kicsit beszélgettek, majd ki is hívták egyesével őket. Először Checot, aki azért lelkesen állt fel a dobogóra. Utána Max, aki ugyanolyan komolysággal jött ki a pódiumra. Azért egy halvány mosolyt igazán elintézhetett volna. Legalább intett a közönségnek, az is több, mint a semmi.

Utoljára Leclerc jött ki mosolyogva és látszott rajta a boldogság és az öröm. Bárcsak, Max is ilyen lehetne.. Csak egy kis ideig. Én már annak is örülnék. Nagyon is.

Megszólalt ismét a monacói és az olasz himnusz és én megint észrevettem valami furcsa dolgot. A ferraris fiú egy kis ideig nézett szembe lelkesen, majd hirtelen kiszúrt engem és valamiért jobban mosolygott. Én oldalt álltam, úgyhogy nem is értem, miért pont engem.. A csapata szembe állt, szóval ez fix, hogy engem nézett. Hogy miért, fogalmam sincs. Követtem a fiú pillantását és a pár percig szemkontaktusba kerültünk. Nem értem, hogy lehetséges ez. Miért pont engem néz? Ott van a büszke csapata, inkább rájuk nézzen. Konkrétan emiatt észre se vettem, hogy Max is az én tekintetemet kereste, de én nem viszonoztam. Hála neki.

Próbáltam nem foglalkozni vele, de mégis zavart és érdekelte a fantáziámat, hogy Leclerc miért pont engem néz. Ezekkel az érthetetlen gondolatokkal néztem végig a díjátadást és a pezsgőzést. Jó lenne, ha megtudnám az okát. Nincs sok közünk egymáshoz, úgyhogy tényleg nem tudom felfogni. Valamiért biztos van rá magyarázat. De hogy én nem vagyok neki úgy ismerős, az tuti. Pont úgy, ahogy ő se nekem. Csak névből ismerjük egymást. Semmi másból.

A díjátadó után Checo és Max odajött hozzánk. Az utóbbi konkrétan elhúzott a mindenkitől, félrevonultunk és elkezdett panaszkodni. Pedig azt hittem, megúszom, de mégse történt.. Kár volt hinnem.

-Hallod, baszki, én ezt nem hiszem el.. Tök magabiztos voltam, simán megelőztem Checo-t, erre jött Leclerc és mindent elrontott. Jó, nyilván a safety car miatt is már felcsesztem magam, mert tudtam jól, hogy ez már nem lehet sima győzelem. Valamit nagyon megtalált a Ferrari és kicseszettül jó lenne tudni, hogy mit.. Hihetetlen, hogy nem tudok nyerni, és tudom, nem kéne idegesnek lennem, megígértem, de egyszerűen nem bírom ki, annyira felidegesít.. - dühöngött. - Fogalmam sincs, már mit csináljak. Viszont egy ötletem már van. - jelentette ki hirtelen, amire én is felkaptam a fejem.
-Na micsoda?
-Te leszel az, aki kideríti, mi folyik ott náluk. - mondta ki az ötletet. - Kezdj el beszélgetni vele, és derítsd ki a titkát! Tudni akarom, hogyan képes nyerni és mitől ilyen jó. Én persze nem fogom, de ő úgyse fogja sejteni, mit akarsz tőle. Csak dumálsz vele azt kész. Szerintem, fasza kis terv.

Miután ezt kimondta, csak döbbent állapotban néztem rá. Ugye most csak viccel.. Persze, majd én derítem ki, hogyan nyer. Szerintem, ez hülyeség, mivel nem vele van a baj, hanem Max-nak kell máshogyan hozzáállni. Plusz nekem így is bőven elég az, hogy idegesít, hogy miért nézett rám a pódiumon. Mondjuk, így ki tudnám deríteni, de akkor se akarok vele jópofizni. Ha meg kiderül, hogy miért teszem, akkor meg eléggé gáz lesz. Lehet, hogy utálni fog ezért, de én ezt egyáltalán nem támogatom. Van más megoldás is a fejlődéshez. Minden fejben dől el és hozzáállás kérdése. Vagyis én így gondolom.

-Figyelj, ez egy baromság. Minek álljak le vele dumálni? Nem gondolod, hogy kicsit sem fura, hogy én hirtelen beszélgetni szeretnék vele? Az a baj, Max, hogy nem fog változni semmi, ha kiderítem a titkát. Szerintem, szimplán csak ügyes, ennyi a válasz. - vallottam be. - Neked kéne máshogyan felfogni és nem idegeskedni rajta. A pszichológusod vagyok tudtommal és én tudok ebben segíteni. Akkor már nem is fog érdekelni mások teljesítménye, ebben biztos vagyok.
-Jó, jó, tudom, tisztába vagyok vele, de egy próbát megér. - folytatta tovább, mintha mi se történt volna. - Na légyszi, Crystal.. - könyörgött. - Ha nem megy, akkor majd hagyjuk, legalább megpróbáltad. Csak tudni akarom, hátha megtudok valamit. Ha meg valami gáz lesz, majd én kimagyarázom. Ha szeretsz, megteszed értem. Megígéred? Csak egy próba..

Jesszusom, már jön ezzel az érzelmi zsarolással.. Sajnos az a baj, hogy ilyenkor mindig bedőlök neki. Most is így volt. Nem tudtam nemet mondani.

-Ahj, jólvan, megpróbálom, de ha nem működik, akkor hagyom. És amúgy is, utálom, ha így zsarolsz. - közöltem unottan.
-Jajj de jó, nagyon köszi. - ölelt meg. - Majd hidd el, egyszer meghálálom. Egy győzelemmel. - kacsintott mosolyogva és megpuszilta a homlokomat, ami váratlanul ért.

Kissé zavarba jöttem tőle, amikor a fiú vissza is ment a csapathoz, én meg ott maradtam a gondolataimmal. Tehát akkor kezdjek el beszélgetni Charles Leclerc-el. Hát érdekes lesz, mit ne mondjak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer vele kell beszélgetnem, de arra sem, hogy egyszer majd vele lesz szemkontaktusom. Na mindegy, ezt is csak Max-ért teszem meg, hogy boldognak lássam. És igen, ahogy ő is mondta: ez csak egy próba. Semmi több.