Megvolt a csütörtöki nap és mindenki nagy lelkesedéssel köszöntött. Már most izgatott voltam, hogy milyen lesz az első nagydíj. Egyértelmű, hogy Max-nak és Checo-nak fogok szurkolni, de leginkább az előbbinek. Persze nem teszek köztük különbséget, de egy kicsit mégis muszáj leszek. Max-al jobb a kapcsolatom és ennyi az oka. Bízom benne, hogy ez még sokáig ki is fog tartani. Rajtam nem fog múlni.

Hamarosan kezdődött a szabadedzés és addig elfoglaltam magam a csapatban. Leginkább egy velem egykorú lánnyal, Nathalie-val találtam meg a közös hangot. Ő a csapaton belül a marketing részen dolgozik. Mostmár jó lenne, ha végre én is megtudnám, mi lesz a munkám. Tényleg szeretnék hasznos csapattag lenni, hogy apának is bizonyítsak. Remélem, valami kis munka össze fog jönni. Jó lenne.

-Várod már az idei első éles nagydíjt, mint csapattag? - kérdezte Nathalie izgatottan.
-Igen, hogyne várnám, csak örülnék, ha tudnék valami munkát is szerezni, nemcsak néző lenni. - vallottam be bizonytalanul.
-Ugyan, ne aggódj, biztos találni fogunk neked valami jó kis munkát. - nyugtatott meg mosolyogva. - Majd én intézkedek.
-Jajj, köszönöm, kedves tőled. - mosolyodtam el én is, majd hirtelen meghallottam a nevemet.
-Crystal! - jelent meg apa. - Gyere egy kicsit. Beszélnünk kéne.
-Okés, megyek, majd még jövök. - köszöntem el Nathalie-tól és apával folytattam az utamat.

Még mindig furcsa, hogy belecsöppentem rendesen ebbe a világba és egy percig se bántam meg. Lehet, hogy még csak a legelején vagyunk, de hiszek abban, hogy sok mindent fogok tapasztalni és leginkább azt, hogy megnyerjük mindkét bajnoki a címet. Az egyéni és a konstruktőri vb címet egyaránt.

Apa leültetett a kanapéra és már egyből kérdezgetni kezdtem.

-Mi az, apa? Mit szeretnél mondani? Csak nem megint egy szuper hírrel jössz? - feltételeztem izgatottan és már vártam, hogy kimondja a következő hírét.
-Ami azt illeti, igen, egy igazán jó hírt szeretnék veled közölni. - jelentette ki, mire én már tűkön ülve vártam és figyeltem rá. - Megvan az állásod.

Ahogy kimondta, én már abban a pillanatban úgy mosolyogtam, mint a tejbetök, hiszen végre sikerül valóra váltani az álmomat. Lesz munkám.. Uramisten.. Kész döbbenet. Igazából nekem aztán mindegy, mivel fogok foglalkozni, csak az a lényeg, hogy a csapatban legyek hasznos. A többi nem számít.

-Fúú, de szuper, na és mi lenne az? - kérdeztem rá és apa is elmosolyodott.
-Szerintem, ennek kifejezetten örülni fogsz. A legjobbat tudtam biztosítani neked, jól fog állni hozzád, és igazán közel áll a munka, nem lesz újdonság. - közölte lelkesen, és továbbra is csak rá figyeltem. - Mivel az egyetemen elvégezted a pszichológiát és Max-nak épp ebben az évben ment el a sportpszichológusa, úgy gondoltam, hogy váltsd őt és legyél te az új pszichológusa. Úgyis annyira jóba vagytok, legalább Max is örülni fog neked. Na hogy tetszik?

Miután kimondta, tátott szájjal néztem rá és tényleg alig akartam elhinni.. Azt éreztem, hogy jó munkám lesz, de hogy ennyire jó, na arra nem számítottam.. A legjobb munkát kaphattam, amihez a legjobbak értek, plusz egy fontos személynek adhatok mentális, vagy akár fizikai tanácsot is. Na így már tényleg kimondhatom, hogy hazatértem. Lett egy fantasztikus munkám és a legjobb csapatban lehetek sok időn keresztül.. Na ez már maga az aranyélet.

-Mi az, hogy tetszik? Úristen, apa, a legjobb vagy! - öleltem meg jó szorosan és puszit nyomtam az arcára. - Nagyon köszönöm, hogy ezt elintézted nekem. Szeretlek!
-Én is téged, drágám, és ne köszönd. Nálam ez alap, mert boldognak szeretnélek látni. És igen, mostmár hivatalosan is csapattag vagy. Vagyis inkább Max segédje. - mondta ki vidáman. - Gyere, mondjuk el neki a hírt, mielőtt a pályára megy. Kezdődjön pozitívan a napja. - találta ki, mire én rábólintottam és elindultunk megkeresni Max-ot.

Az biztos, hogy jól fog kezdődni a napja, hiszen az egyik legjobb barátja lesz a sportpszichológusa és tudja jól, hogy neki is, vagyis nekem bármit elmondhat. Mindenképp azon leszek majd, hogy ha beindulnak a beszélgetéseink, tudjak neki segíteni. Én úgy gondolom, hogy Max-nak is könnyű lesz egy baráttal megosztani a problémáit, mint egy idegennek. Ugyanúgy fog működni, csak annyi különbséggel, hogy az a bizonyos barát ért hozzá, hogy hogyan tudna segíteni. Szerintem, jókat fogunk majd beszélgetni, mint ahogy eddig is. Ezzel nem lesz probléma.

Végül nem kellett sokáig keresgélni a fiút, mert már a gyakorlásra melegített be a garázs előtt. Most sajnos kénytelen volt félbehagyni, mert fontos dologról fog értesülni. Kíváncsi leszek a reakciójára.

-Max! Bocs, hogy megzavarjuk a bemelegítést, de fontos dolgot kell mondanom. - szólt neki apa, amire a fiú egyből abbahagyta az edzést és ránk meredt.
-Sziasztok! Na, mondd, miről van szó? Csak ne mondd azt, hogy valami gáz van a pályával, és ezért nem tudunk menni, mert akkor fix megverek valakit. - kezdte felidegesíteni magát, ami valljuk be, eléggé vicces volt.
-Nem, Max, szerencsére nem ilyenről lenne szó. - nevette el magát apa is, majd komolyra vette a szót. - A helyzet az, hogy meglett az új sportpszichológusod. - jelentett ki, majd Max furán is nézett.
-Öhmm, oké, és nem ért volna rá később az később elmondani? - értetlenkedett. - Hogy miért volt ez most ennyire sürgős, nem értem, na de akkor ki lesz az? - kérdezett rá, és apa el is mondta.
-Aki itt áll mellettem. - mutatott rám, és egyből nagy mosollyal néztem rá.

A fiú se hitte el először. Konkrétan dermedten állt egy kis ideig, majd sikerült megszólalnia. Természetesen ő is örült. Nagyon.

-Micsoda? Ez most komoly? Baszki, ez tényleg nagy hír. Úgy örülök neked, csajszi! - jött oda hozzám és jó szorosan megölelt. - A legjobb emberrel fogok beszélgetni. Az előző úgyse volt jó, az nagyon unalmas volt. Viszont veled nem fogok unatkozni, az biztos.

Kifejezetten jól esett, hogy egyből pozitívan állt hozzám és ő is bízik bennem, hogy jó pszichológus leszek a számára. Persze attól még ugyanúgy barátok leszünk, de úgy gondolom, hogy ezek a beszélgetések még közelebb fognak hozni minket. Csakis pozitív irányba.

-Meg fogok tenni mindent, hogy segítsek rajtad, akármi van. - jelentettem ki büszkén. - Át beszélünk mi mindent. Jót és rosszat egyaránt.
-Köszönöm! - felelte hálásan.
-Addig is sok sikert mára. - mondtam ki a jókívánságaimat és vártuk a kezdést.

Valószínűleg még nem ezekben a napokban fog elkezdődni a beszélgetésünk, de ki tudja, lehet, hogy a futam után már kelleni fog. Aztán ez majd úgyis ki fog alakulni, mint és hogy lesznek a találkozók. Majd mi ezt közös megbeszéljük. Úgy lesz a legjobb.

****

Eltelt két nap, elérkezett a vasárnap, vagyis az első futam az idei szezonban. A Red Bull szerencsére kifejezetten jól teljesített a szabadedzésen és az időmérőn is. A pole-pozíciót Max nyerte és a második helyről Checo indulhatott. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e köztük házi csata. Persze azért biztos a csapattal is át kell ezt beszélni, de majd úgyis mindenre fény derül.

Viszont azért nem lehetünk teljesen nyugodtak. A Mercedes és a Ferrari is nagyon erős. De az utóbbitól most kicsit jobban kell tartani, mert Leclerc a harmadik helyről fog indulni. Bízom benne, hogy nem lesz könnyű dolga az előzéshez, mert Max és Checo nem fogja magát hagyni. Most leginkább össze kell dolgozniuk, hogy Leclerc ne tudjon közeledni és támadni. Hát izgalmas lesz, az biztos.

Mi már a garázsban voltunk anyuval és Nathalie-val és szembe pedig Max autóját láthattuk, ahogy kitolták a pályára, pontosabban az első rajtkockára. Közben már figyelnünk kellett a vetítőre is, mert onnantól fogva már onnan fogjuk tudni nézni, kivéve ha a boxba jönnek ki, mert azt már élőben látni fogjuk. Baromira izgatott voltam, hiszen emlékszem, hogy kisgyerekként is mennyire izgalmas volt a garázsból nézni szinte mindent, ami a pályán történik. Most is hasonló lelkesedéssel álltam hozzá és ha a megérzéseim nem csalnak, akkor Red Bull győzelem lesz. Legyen így. Megpróbálom bevonzani, ahogy csak tudom.

Végül elmentek a szerelők és a versenyzők indíthatták is el a motorokat. Ahogy kialudt az összes lámpa, a pilóták már iszonyat nagy sebességgel el is indultak. Max és Checo szerencsére jól startolt, Leclerc nem tudta őket hamar utolérni. Figyelnie kellett a tükrét, mert Hamilton szintén jól startolt és eléggé közel került hozzá. Hála égnek, így a fiúk húzhattak is el. Csak így tovább.

Leclerc sokáig csatázott Hamiltonnal, így a hátránya sok lett a két Red Bull-os fiúhoz képest. Igaz, hogy még sok kör van hátra, de azért folyamatosan izgultam a fiúkért, hogy mindenképpen kettőjük között kerüljön ki a győztes. Tényleg szép eredmény lenne, ha már egyből tudnánk győzedelmeskedni az első versenyen. Megünnepelnénk, az tuti.

Eltelt elég sok idő a start óta, az eleje nem igazán változott, Max kényelmesen vezetett, Checo pedig tudta tartani vele a tempót, nem maradt le. A többi pilóta azért többet küzdött a másikkal, de nekünk ez most nem lényeges. Inkább jobb is, ha nincsenek nagy csatába, hogyha ezen múljon a győzelem. Azonban megnéznék egy méltó harcot tőlük. Nem olyan komoly, de legyen tétje a győzelemre. Én kíváncsi lennék rá.

Lassan már a futam felénél jártunk, amikor anya megszólalt. Vagyis hozzám.

-Na eddig hogy tetszik, kicsim? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-Eddig nagyon tetszik, csak örülnék, ha az állás így is maradna. - vallottam be aggódva, mire Nathalie szintén mosolyra húzta a száját.
-Szóval akkor Max-nak jobban örülnél, mi? - kérdezte kuncogva, én meg kérdőn néztem rá.
-Igen, de miért nézel így rám? - értetlenkedtem, és a lány meg is mondta az okát.
-Csak nem bejön? - tette fel a kérdést, amire már anya is felkapta a fejét.
-Tényleg, ezt én is szeretném tudni. Néha úgy beszélsz róla, mintha tetszene. Van köztetek valami?

Mindkettőjükre furán néztem. Eddig erre még szerintem se ő, se én nem gondoltunk. Azért annyira még nem találkoztunk sűrűn, hogy bármi is kialakuljon, plusz csakis barátok vagyunk. Semmi több.

-Dehogyis, nem jön be, és nincs köztünk semmi. - jelentettem ki. - Csak jó barátok vagyunk, ennyi.
-Hát jó. - zárta le Nathalie a témát és újra a képernyőt figyeltük, vagyis inkább a boxutcát.

Megérkezett először Checo gumicserére. Szerencsére hamar sikerült felrakni a gumikat és mehetett is tovább. Ezek után egyre többen kezdtek kijönni a boxba. Közöttük megláttam Max-ot is, aki nem lehetett annyira boldog. A szerelők nem dolgoztak gyorsan, nehezen akart lejönni a gumi, ezért már hátrányba került..

-Oh basszus, szegény Max.. - tette a szája elé a kezét anya csalódottan.
-Ugyan, még semmi sincs elveszve. - állt hozzá pozitívan Nathalie.

Aggódva néztem végig a jelenetet, mert Leclerc és nyilván Checo is előrébb járt és megelőzték őt.. Checo-val még nincs baj, ő is megnyerheti, de Leclerc-nek nem igazán örülök. Őt nehéz lesz utolérni és megelőzni, de hiszek Max-ban és tudom, hogy képes lesz rá. Meg tudja csinálni, és ha még a házi csata nem is jön össze, legalább a második hely jó lesz, és az is egy szép eredmény. A következő futamnál majd ő lesz a jobb. Érzem, hogy így lesz.

Végül sikerült Max-nak visszamenni a pályára és turbó sebességre kapcsolt. Hála égnek Leclerc nem volt annyira messze még tőle, simán utoléri, de küzdeni vele nem lesz olyan egyszerű. Egyik versenyző se fogja hagyni magát, ebben biztos vagyok. Viszont Max nagyon is megérdemelné azt a második helyet, hiszen ledolgozná a hátrányát és ez is egy nagy büszkeség lenne. Hogy miért fényezem ennyire, azt nem tudom, talán mert fontos nekem.. Egy igazi jó barát.

Pár kör múlva Max már Leclerc mögött volt. A lélegzetemet visszatartva, ujjaimat összekulcsolva szurkoltam minden erőmmel Max-nak, hogy meg tudja előzni őt. Egy eléggé izgalmas csatának néztünk elébe, mert mindkét pilóta nagy küzdelemmel tette oda magát. Max próbált előzni, Leclerc pedig védekezett, ahogy csak tudott. Tényleg nem lehetett megmondani, kinél lesz a nagyobb szerencse. Remélem, Max-nál.

-Hajrá, Max! - szurkoltak már sokan a garázsból, és ők is feszülten figyeltek.
-Gyerünk, Max, meg tudod csinálni.. - mondtam ki magamban, miközben csoda folytán meghallották fent a szavaimat.

Max abban a pillanatban megelőzte Leclerc-et és vezetett ellene. Mindannyian felkiáltottunk örömünkben.

-Ez az! Csak így tovább! - kiáltott fel az egyik szerelő és megtapsoltuk az előzést.

Sok körig Max tudta tartani a helyét, és már közeledett Checo-hoz, viszont Leclerc nem tűnt el. Ugyanúgy tudta tartani a tempót, és nem adta fel. Mostmár csak abban bízok, hogy ez a futam végéig nem fog változni, és akkor a pilótáink az első kettő helyen végeznének. Ez lenne a legjobb forgatókönyv, de nem lehetetlen. Csak Max-nak tartania kell ezt a pozíciót és ennyi. Remélem, összejön.

Ahogy Max közeledett Checo-hoz, valamit csinálni kezdett, amin mi is kicsit meglepődtünk. Checo-t akarta minden áron levadászni. Nem lenne rossz ötlet, ha nem lenne Leclerc a hátuk mögött. Egyáltalán apáék engedték ezt neki? Fene tudja, de nem tartom jó ötletnek most, de nem csak így voltam vele. Győzni még bármikor tud. Nem most kell ezt lerendezni..

-Mit csinálnak ezek? Most komolyan harcolnak egymással? - akadt ki Nathalie.
-Van fontosabb dolguk is, mondjuk védeni a pozíciót. - közölte anya. - Leclerc így könnyebben támadhat.

Hát igen, nekem is ez a nagy bajom.. Ha képesek lesznek emiatt bukni a kettő legjobb helyet, akkor az elég nagy csalódás. Igazából Max kezdte, amit nem igazán értek. Tényleg ennyire nem viseli el, ha nem ő győz? Azt hiszem, megvan az első téma, amiről beszélgetni fogunk. A féltékenység elleni harc. Át kell beszélnünk, de minél hamarabb.

A két Red Bull-os fiú továbbra se fejezte be a harcot. Konkrétan odáig fajult a helyzet, hogy Leclerc kihasználta a lehetőséget, és mint hunyó, a legjobban jöhetett ki belőle. Annyira egymással voltak elfoglalva, hogy a fiú mindkettőjüket okosan, taktikázva megelőzte őket. Na baszki.. Ettől tartottam a legjobban..

-MICSODA? - panaszkodott az egyik szerelő, miközben dühösen felállt. - Ez nem lehet igaz!

Most aztán megkaptuk a legnagyobb pechet, ami lehetett.. Nem lesz idén első Red Bull győzelem egy hülyeség miatt, pedig tényleg meg lehetett volna.. Mindenkit sokkolt ez az egész, de ebből remélem, a fiúk is tanultak, de leginkább Max. Ha a csapat úgy látja, hogy nem lesz csata, akkor fogadja el, és inkább segítsen a csapattársának, hogy az ellenfél semmiképp se tudjon előzni.. Néha szükség van a csapatmunkára is. Nem csak magadat kell mindig előtérbe hozni, hanem gondolni kell másokra is. Nagyon sajnálom, de majd ezt valahogy megpróbáljuk megfejteni, mitől lehet ez. Hátha tudok majd segíteni. Az lesz a legfőbb tervem.

Ahogyan számítottunk rá, ez már nem változott a futam végére. Leclerc megnyerte a versenyt, Checo második, Max pedig harmadik lett. Azért az jó hír, hogy maradtunk dobogó helyen. Viszont az már biztos, hogy a Ferrarival vigyázni kell. Nem szabad őket alábecsülni. Úgy látszik, képesek ilyen helyzetből is nyerni. Nem semmi.

Közben már mindannyian kimentünk a pályára és elől álltunk közel a pódiumhoz. Vártuk a pilótáinkat, hogy kiszálljanak a kocsikból és odajöjjenek hozzánk. Nem lesznek túl boldogak, arra készülhetünk.

Én a szüleim mellett álltam, megnéztem apa tekintetét, próbált mosolyogni, de belül biztosan dühös volt, amit nem csodálok. Nehéz lehet azért neki is feldolgozni, hogy a két versenyzője most nem igazán remekelt. De ez még így is sokkal jobb, mintha kiestünk volna, vagy csak az utolsók között lennék. Ez még nem tragikus. Dobogós helyezés és az a lényeg.

Checo szaladt oda hozzánk először, és ő annyira nem volt csalódott. Így is vidám volt, ünnepeltette magát és gondolom, sikerült kizárnia a vereséget. Szerintem, Max-al együtt majd biztos fognak apával beszélni és egymás között is. Csak meg fogják tudni beszélni. Én hiszek benne.

Max viszont már egyáltalán nem volt boldog. Nem is szaladt oda hozzánk, csak sisakban odasétált a csapathoz és pár emberrel pacsizott, bele értve engem is. Na baszki, ez már nem kezdődik jól.. Fogadok, hogy baromira mérges magára. Nem csodálom, de ez még mindig nem a világvége. Lesz ez jobb is. Nem mindig lehet győzni. Ezt most elrontotta, de ebből majd tanulni fog és a következő nem fog így sikerülni. Ha hisz magában, biztos menni fog. Dühöngje ki magát, és kezdjen új lappal. Attól majd jobb lesz.

Az eredményhirdetés előtt még megtörténtek az interjúk. Először Leclerc-el, aki persze nagy mosollyal és örömmel fejezte ki magát. Nem csodálom, hiszen nagyot alakított ma. Azért ügyes volt és szépet küzdött. Megérdemli.

Utána Checo-tól kérdezték, mi történt, és elmondta, hogy nem számított Max harciasságára, sajnálja, de attól még örül a dobogós helyezésnek és meg fogják beszélni. Na így kéne Max-nak is hozzáállnia. Remélem, azért normális interjút fog adni. Hát nem így lett..

-Max, el tudnád mondani a történteket? Mik vannak benned most? - kérdezte tőle a riporter, de Max hűvös és rideg tekintetű arca mindent elárult.
-Nem nyilatkozok. És hogy mi van bennem? Az, hogy mindjárt felrúgok valakit. - zárta le röviden és tömören, faképnél hagyott mindenkit és távozott a helyszínről.

Na ezt pont nem akartam volna látni és hallani.. Pont ezért nem kedvelik őt, és ez szörnyű látni.. Szeretnék rajta segíteni, mert nem akarom, hogy ilyen legyen.. Persze megváltoztatni őt teljesen nem is tudom, de hogy javítsak a helyzeten, azon viszont igen. Úgy tűnik, az előző sportpszichológus tényleg nem volt jó, de én igyekszek majd, hogy az legyek és segítsek rajta, hogy hogy tudná kezelni a dühét, ami benne van és ezt a vereséget hogy dolgozza fel, ha mondjuk, nem első. Össze fogom szedni a gondolataimat és úgy fogok neki segíteni, ahogy csak tudok. Ez a legnagyobb célom most. Semmi más.

Vártunk egy kis időt, amíg a három legjobb helyezett a várakozó teremben volt, amikor végre elkezdődött az eredményhirdetés. Nem számítok valami vidám ünneplésre, de hátha már Max kicsit lenyugodott.

Sajnos nem tudta félrerakni a történteket. Miután kihívták őt a pódiumra, ugyanúgy komoly arccal állt fel a dobogóra. Hihetetlen ez a fiú.. Ha nem győz, egy percig se engedi el magát. Elég kitartó, valljuk be.

Checo-n legalább örömöt lehetett látni az arcán. Ő totálisan elengedte, ami volt és mosolygott. Ezt kifejezetten jó volt látni. Egyszer majd Max is így fog állni, ha még kikap is. Sose lehet tudni. Még bármi megtörténhet.

Végül a legboldogabb Leclerc volt, aki nagyon is ünnepeltette magát, felállt a dobogó legfelső fokára és megszólalt a Monacói himnusz. Egy kis ideig a Ferrarist figyeltem, aki büszkén hallgatta hazája himnuszát. Egy picit elmosolyodtam a mosolyát látva, amikor hirtelen rám nézett. Egyből elnéztem és inkább a két Red Bull-ost figyeltem. Nem tudom, miért nézett ide pont rám, lehet, hogy érzékelte, hogy nézem, de most ez nem is lényeges. Próbáltam valahogy keresni a szemkontaktust Max-al, de nem jött össze.. Ő csak komolyan nézett maga elé, és már várta, mikor lesz már vége. Eléggé egyértelmű volt a tekintetét látva. Semmi boldogság, semmi öröm.

Miután az olasz himnuszt is meghallgattuk, megtörtént a díjátadás. Először Leclerc kapta meg a kupát, aki boldogan emelte fel a díjat. Természetesen megtapsoltam. A Ferrari csapat egyik tagja után Checo kapta meg a kupát, aki szintén lelkes volt, Max meg fel se emelte a kupát, csak lerakta a földre. Eszméletlen.. Mikor fogja ezt már végre abbahagyni. Valószínűleg amíg nem lesz vége, soha.

A pezsgőzés is hasonlóképpen folyt. Leclerc és Checo vidáman locsolkodtak, Max egy picit a tömeg felé öntötte a pezsgőt, majd beleivott. Hogy hogyan tudnék ezen változtatni, fogalmam sincs, de nem lesz könnyű dolgom.. Egy percig se.

Legutolsó sorban megvolt a kifejezetten vidám fotó három boldog és egy komoly arc társaságában, majd lejöttek a pódiumról. Checo és Max odajöttek hozzánk, és miközben Checo-val voltak elfoglalva, sikerül Max-al egy szót beszélni.

-Remélem, tudod, hogy már az első alkalomnál sokat fogunk ám beszélgetni. Nagyon sokat. - néztem rá karba tett kézzel, mire a fiú kicsit halvány mosollyal bólogatott.
-Tudom, képbe vagyok vele. - közölte hűvösen.
-Ezt leszámítva, azért gratulálok! - dicsértem meg. - Ügyes voltál.
-Kösz. - vágta rá egyből.

Tudom, hogy most nem vesz komolyan, de el kell hinnie, hogy igenis ez lesz, amit mondtam. Mivel fontos barátról van szó, és már hivatalosan is a sportpszichológusa vagyok, az a feladatom, hogy segítsek rajta. Minden erőmmel azon leszek, lehet, hogy egész este nem fogok aludni, mert ezen fogok agyalni, milyen tanácsokat is adjak majd neki. Mindenképpen azt kell megtalálni, ami a leghatásosabb.