A korházban való létezésnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Előny például, hogy korlátlan mennyiségben nézhettem a Kertész családi tabletjére letöltött Agymenők-et. Meg persze idejük nagy részét MB-ék velem töltötték. Baráti társaságunk két új jószágával ezáltal – is – sikerült elmélyítenünk a kapcsolatunkat. Ezalatt nem azt értem, hogy kifestettük egymás körmeit – ami alapjáraton is elég furcsa lenne – vagy megtanultuk a másik kedvenc színét. Inkább eltértünk a hasmenéses-hányós, alsóban bepisilős felüdítő történetekre. Ki tudja, talán a kórház ezt hozza ki az emberekből.
Hátrányok is akadnak persze. Például említettem, hogy a jelenlegi projektben viszonylag sok szerepet kaptam Sanyitól, a koreográfustól. Nos, másfél hét kiesés miatt ezeknek több mint a felét elvette tőlem. Juhé! Legalább a duóm Danival megmaradt. Ja, és amúgy Dani és Lili, mint nagyon törődő társulatosok el is jöttek kétszer és hoztak nekem virágot, amit később véletlen Amanda levert. Ezt persze nem mondtam el nekik. Apropó Amanda, Ben rábeszélte, hogy menjen el fogorvoshoz – miután fél órán keresztül arról nyavalygott nekünk, hogy milyen rendezetlenek a fogai – így az utóbbi napjait a – hitelre felvett – fogszabályzójában tolta. Ami mellesleg nagyon aranyosan állt neki. Remélem lesz majd egy-két srác, aki szintén így gondolja.

Jódszagú vakációmnak ugye másfél hét után vége lett, aminek azért eléggé örültem. Az általános gyógyszert még mindig nem szedhetem, mert azért még nem vagyok olyan, hű de csodáson. De az új, hiperszónikusan erős tablettákra sem volt még szükségem, és ezt azért sikernek könyveltem el.

Rögtön másnap, miután az orvosom kiengedett, Áronnak támadt az a csodás ötlete, hogy menjünk el a kocsmába. Ami nekem elég jó lelkierő fejlesztő program volt, mert egy ideig most nem ihatok alkoholt. Egyébként nem is értem Áron miért erőltette ezt a találkozót, majdnem végigpötyögte az egészet a telefonján, ahogy azt az elmúlt pár napban is tette. Mi többiek általában ezt csak felvont szemöldökkel néztük, de úgy tűnt MB ezt már megelégelte, mert mérgesen felmordult:

-          Elárulnád még is, ki ilyen fontos? – Oké, Áron ezt nem igazán hallotta meg. Úgyhogy Amandával és Bennel felnevettünk, MB-nek meg azt hiszem erre betikkelt a szeme. Röhögésre Áron már felfigyelt, MB pedig precíz, profizmusról árulkodó mozdulattal kivette a kezei közöl a telefont. – Ki az a Laura? – nézett fel, miután leolvasta a nevet.

-          Laura? Te hozzászólsz Laurához? – tátotta el Ben a száját. Régi ismerős szagot érzek.

-          Taktikát váltottam. Lehet, ha hozzászólok, megváltozik a véleménye – felelte Áron unottan.

-          De ki az a Laura? – kérdezte Amanda, miközben finomfőzelékes – igen, ez a konkrét neve – bébiételen nyámmogott a fájós fogai miatt.

-          Gyerekkori barátból induló mostanában inkább a testi élvezetekre hajtó lányka, aki már vagy 10 éve halálosan szerelmes Áronba. – Azt hiszem, Ben elég szépen összefoglalta. Grat-u-la.

-          De aranyos! Miért nem jártok? – néztem mérgesen Áronra. – Meg kell tartani azokat, akik sokáig kitartanak melletted!

-          Te ezt nem érted. Laura a földkerekség legnagyobb ribanca, amióta próbál féltékennyé tenni, ráadásul irritálóan buta és lerázhatatlan. Komolyan mondom, eddig akárhány barátnőm volt, két hét után lazán elűzte őket. Ez a nő, maga a sátán. – Áron, hogy még jobban kiemelje az undorodását, benyújtotta az egyik ujját a szájába, mintha hányni akarna.

-          Akármilyen ember is. Nem beszélhetsz így egy nőről – csóválta MB rosszallóan a fejét, majd belekezdett rövid monológjába, amiben összefoglalta miféle módon vetették meg a nőket a különböző korokban. Kis töribuzi.

Áron ezután persze rávágta, hogy akkor Laura nem minősül nőnek és probléma megoldva. Csakhogy mi, Benen kívül meg voltunk győződve róla, hogy Áron nem felnőtt férfihoz méltóan kezeli a helyzetet. Tanácsoltuk, hogy viselkedjen vele másképp, mire teljesen kiakadt:

-          Viselkedjek vele másképp? Baszki már mindent megpróbáltam. Voltam már jóbarátja és közben folyamatosan mondogattam, hogy CSAK barátok vagyunk, aztán voltam ősbunkó és elhordtam mindennek, smároltam lányokkal előtte, hogy leessen neki, hogy nem akarom. Beszéltem már a barátnőivel is, hogy keressenek neki valami srácot, könyörögtem a szüleinek, hogy küldjék el valami apáca suliba, vagy csak beszéljenek a fejével, sőt még egyszer be is fizettem egy pszichológushoz, hátha az segít kiszeretni belőlem. De egyszerűen semmi sem működik. Semmi.

-          Azért nem próbáltál ki mindent – hangsúlyozta Amanda a minden szót egy huncut mosoly kíséretében.

-          Nem fogok járni vele.

-          És ha akkor te is beleszeretnél? – csillantak fel a fakó szemek, szinte már láttam, ahogy Amanda elképzeli Áron és Laura – vagy, ahogy ő hívja – Lauron love story-ját.

-          Kizárt. – Áront még ki is rázta a hideg az ötlet hallatára, lemondóan összefonta libabőrös karjait a mellkasa előtt.

-          És ha szimplán csak kedves lennél vele? – szólalt meg MB pár perc filozofikus gondolkodás után – Végülis, azt mondtad, hogy amíg jóba voltatok, akkor is hajtogattad neki, hogy te nem szereted őt. Lehet, hogy ő ezt akár kihívásnak tekintette, vagy emberi szokás szerint annak az ellenkezőjét teszi, amit mondanak neki. De mi lenne, ha egyszerűen úgy viselkednél vele, mint mindenki mással? Akkor látná, hogy nem különleges és lehet végre leszállna rólad. – MB ötlete egyszerűen zseniális volt.

-          Ádámfiú, nem hiszem, hogy ez működne –vont Áron vállat. 4 állat hallottam koppanni – köztük az enyémet is – mert MB tényleg valami olyannal állt elő, ami akár működhetne is. Erre meg Áron nem akarja megcsinálni.

-          De Áron. Ne csak magadra gondolj! Mi van, ha annak a Laurának pont erre van szüksége? Csak add meg ezt neki, amire eddig talán mindennél jobban vágyott, és utána el is felejtheted őt – álltam nyilvánosan is MB oldalára. Magamban még hozzátettem, hogy egy kisebb projekt egy kicsit elfeledtetné vele az apját, és nem aggódna, rágná a körmét folyton miatta.

-          Igazad van – bólogatott Áron eszelősen, mire mi négyen összevigyorogtunk. Siker! – Pontosan ezt fogom tenni!

Fel is pattant és ki is vágtatott a kocsmából. Mindannyian fáradtan néztünk utána, mert végülis az ő ötlete volt a találkozó, ráadásul Ben rájött, hogy Áron hozta el őt kocsival és nincsen nála a bérlete. Kellemetlen.
De azért mi sem vagyunk rossz barátok, MB felajánlotta, hogy addig jöjjön hozzánk – ha elhúzódna még egy felesleges ágyunk is van Márk miatt, akivel egyébként sikerült beszélnem és jelenleg majd' meg hal az izomlázától – addig úgyis két vonal, plusz egy busz jegyet kell vennie.
És ha már hárman megyünk, Amanda se akart egyedül maradni, így ő is követett minket a Kertész-hajlékig. Mondjuk azért Amanda is lassan törzslakossá válik, eltekintve, hogy nincsen náluk meleg víz – az anyja miatt, majd még később, egy unalmasabb napon elmesélem – és néha megelégeli ezt és hajnali akárhánykor becsönget egy türcsivel meg egy tusfürdővel a kezében.
Egyébként „csak" egy laza negyvenöt percre lakik. Ha nincs dugó és megy a hármas metró. A kettő egyszerre pedig ritkán szokott megvalósulni.

Ben aztán majdnem dobott egy hátast, amikor kiderült, hogy MB-nek négy testvére van. Aztán majdnem még egyet, amikor elmondtuk, hogy ők mind az öten fiúk ám. Hát igen, dominancia problémák elég gyakran előfordulnak itt, az egyszer biztos.
Ben egyébként még hihetetlenül hipszter, ha videojátékokról van szó. MB felvetette, hogy játszunk valamit – ami általában úgy néz ki, hogy MB profi, Amanda folyton megsértődik és nyafog, amiért semmi nem megy neki, én pedig felidegesítem magam, ha MB megver, így a végére már szegényt mindig a szarba tiporom, mert nincs is hatékonyabb játéko,s egy ideges Danánál. Főleg, hogyha a hónap egy bizonyos részén járunk, ha érted, amire gondolok – de Ben mondta, hogy inkább kimaradna belőle, mert ő nem szeret ilyesfajta játékokkal játszani, mert a legtöbb dolgot ugyanúgy megtehetné a saját életében, akkor meg minek fizetne azért, hogy virtuálisan tegye meg? Persze rögtön a lövöldözős játékokat hoztuk fel ellenérvnek, ő meg csak azt válaszolta, hogy végülis azt is szétlőhetne mindenkit az utcán, csak egyelőre még nem fogta el a pszichopata, gyilkos hajlam. Mi persze tovább hoztuk az érveinket, amiket folyton meg is cáfolt rendesen, mindenben valami valóságalapot találva, de a Goat Simulator-ral sikerült megfognunk. Huhú, siker.

Ennek ellenére nem volt kedve játszani, így édeshármasban szidtuk egymást nem túl kedvesen – éljenek a stabil barátságot – míg Ben feltűnően jól szórakozott rajtunk. Mondjuk, nem csodálom, Amandával összefogtunk és megpróbáltuk MB kezét mozgásképtelenné varázsolni, de mivel a saját kezünkkel nekünk is nyomogatni kellett, ezt csak lábbal tudtuk kivitelezni. MB nem nagyon örült ennek, mondjuk, senki sem szereti, ha másvalaki a lábát az arca előtt hadonássza.
De miután a vesetájékom igencsak elkezdett fájni, nem kockáztattam egy újabb látogatást a korházba és inkább nem szapultam MB-t tovább. Amanda igen – sajna nem valami tehetség, így minden tőle telhetőt megtesz, hogy legalább utolsó ne legyen – őt viszont Ben telefonjának a csörgése rángatta ki az akcióból.
Áron volt, és mivel mind kíváncsiak voltunk a Laurás ügy fejleményeire, Ben, jó fiú létére ki is hangosította a telefonját, és ha jól emlékszem, én szólaltam meg először:

-          Na, mi volt? – kérdeztem izgatottan.

-          Mi lett volna? Azt csináltam, amit mondtál – nevetett fel Áron. – Lefeküdtem vele.

Halihóó! ;)

Bocsánat a röppenetnyi - nem hiszem, hogy amúgy van ilyen szó - késésért de az egész famíliában elment a Wifi, így meg kellett várnom, amíg egy normális lefedettségű helyzet jutok :(

ami késik nem múlik :D :D