Fun Fact: Drágalátos koreográfusunk Sándor, beszervezett engem egy színházi darabba, mint táncos, így az egész napot külön a többiektől egy színházteremben töltöttem. Elég izgi.

De, a jó oldala a dolognak, hogy hamarabb végeztem, így bőven volt időm kimosni a Kertész család szennyesét. Amikor beköltöztem még gimi alatt MB-ékhez, nem számítottam arra, hogy nekem kell főznöm meg mosnom is rájuk. Szegények, amikor az apjuk meg tudta, hogy az ötödik gyereke is fiú lesz, egyszerűen lelépett, egyedül hagyva az anyát, aki egyébként épp, hogy megszülte a gyerekét.

Onnantól kezdve egy Kertész-fiú se látta nagyon az anyját a rengeteg munka miatt, a háztartást a legidősebb báty, Peti vette át, aki négy évvel idősebb MB-nél. Aztán tizenegyedik tájékán jöttem én, aki tényleg tudott főzni és a mosógépet is használni. Azóta nagyjából rendesen működik a család, eltekintve azt az apró tényt, hogy se az apa se az anya nincsen jelen.
De nem panaszkodhatok, mert nincs is jobb délutáni program 10 éves kisfiúk Verdás alsógatyájának kimosásánál. De komolyan.

- Nem akarnál segíteni? – vontam fel a szemöldököm, miközben a konyhát mostam fel. MB fiatalabbik bátyja, Márk itthon volt, de ő nem igazán egy szorgalmas lélek a házi munka témakörben.

- Nem, tudod, most nagyon elfoglalt vagyok ezzel a TV dologgal – felelte flegmán, majd fel is erősítette a hangerőt, hogy ne is hallja, amit mondok. Köcsög.

Órákkal később ott álltunk egy zsúfolt teremben tele művészlelkekkel, na meg egy idegeskedő ujjait tördelő Amandával. Szegény teljesen bepánikolt, hogy életében először élőben felolvassák a versét. Zsűrinek. Áron nem volt velünk, a színpad környékén álldogált, messziről láttam, hogy néha beleolvasgat a papírjába, de egyáltalán nem tűnt ijedtnek, csak egy kicsit fáradtnak.
Kiderült, hogy Amanda félóránként felhívogatta, hogy mondja fel neki még egyszer. Ezt egészen hajnali ötig játszották, mikor Amanda elmondása szerint Áron bunkó módon lerázta. Vagy esetleg emberi lény és aludni akart. Nézőpont kérdése.

- És akkor köszöntsük a színpadon Ajvári Áront!

- Én elájulok, fogjatok meg! – Amanda már teljesen magán kívüli állapotban volt, a homloka csillogott az izzadtságtól, és meg mérnék esküdni arra, hogy a szeme is tikkelt.

- Áronnak ez a vezetékneve? –csodálkozott MB. – Elég fura.

Még beszélgettek valamiről, de én csak a színpadra koncentráltam. Meg ugye az újdonsült barátomra.

- Nos, hölgyek, urak, fiúk, lányok és egyebek, mielőtt belekezdenék, el kell, mondjam, hogy sajna nem én írtam ezt a verset. Egyébként az írója itt van köztünk, csak nem szívesen vállalja fel magát, eléggé szégyenlős a lelkem – itt Áron a szívére tette a kezét és többen a közönségből fel is nevettek – tehát akkor a Borattitűd-öt hallhatjátok Az ismeretlen írótól!

Mindenki teljesen elcsendesült és Áronra koncentrált. Engem már az első szava után megvett. A verset már fújtam kívülről – ez volt az egyik kedvencem Amandától – mégis egy szóra sem emlékszem abból, amit Áron elmondott. Annyira beleélte magát és egyszerűen annyira a verssel egy szinten létezett, hogy csak nézni tudtam és se a szememnek se a fülemnek nem volt elég, amit felfogott az egészből. Olyan volt mintha a befogadóképességem egy feles pohár lett volna, Áron pedig a Balaton. Lehetetlenség az egész Balatont egy apró pohárba önteni. Én pontosan így éreztem magam. Kétségtelen, a srác a színpadra született.
Miután befejezte az egész közönség tombolt, mind őt, mind az írót dicsérve. Esküszöm, mintha láttam volna Amanda arcán egy könnycseppet is lehullani. Természetesen nem kapott max pontot, de nagyon felpontozták, benne volt az élmezőnyben. Mondjuk az eredményhirdetést már nem vártuk meg. Hogy kerüljük – Amanda kérésére – a feltűnést, miután Áron lejött a színpadról, kimentünk és ott vártunk rá.

- Na, milyen volt? – jelent meg Áron egy hatalmas vigyorral az arcán. Még válaszolni sem volt időnk, Amanda máris a nyakába borult – érzelgős fiú, el kell fogadni – és nem győzte megköszönni az egészet. Áron először megilletődött, aztán mosolyogva megpaskolta az elérzékenyült fiú hátát és megjegyezte, hogy az én ötletem volt az egész, nekem hálálkodjon. Én itt csodálkozva néztem Áronra, ő csak rámkacsintott, aztán én következtem Amanda szeretetrohamában.
Árón kérdőn Benre nézett, aki mintha egész végig erre várt volna, elkezdte sorolni, hogy mit mondott rosszul, mit lehetett volna másképp, hol volt túl sok, túl kevés a jelenlét. El sem tudtam hinni, hogy valaki bármi kivetnivalót is találjon Áron előadásában, de ez őt sem zavarta, sőt figyelmesen hallgatta.

- Ember, hagyjad már békén! – sóhajtott fel MB – kurva jó volt, minek szidni?

- Nyugalom Ádámfiú, ez csak építőkritika. Szükséges a fejlődéshez – legyintett Áron.

- Én is egyetértek MB-vel. Nekem abszolút katarzis volt. Fülorgazmus meg ilyenek – bólogattam nagyban.

- Nos, jobban szeretem a lányokat másféle orgazmushoz juttatni, de azért köszönöm, ari vagy – villantott rám egy perverz vigyort, mire elég erősen oldalba böktem. – És amúgy mi ez az MB becenév?

- Hát, ezt még gólyatáborban adtam neki, valami hülye feladatot kaptunk, amit senki sem értett, az egész csapat összeveszett, erre ez az idióta, hogy mindenkit kibékítsen elkezdte az egyik fán lévő madarat utánozni. Eléggé bénán. Úgyhogy elneveztem MagicBird-nek, de mivel ez túl hosszú, meg azért elég fura, maradt az MB. Viszont csak én nevezhetem így, szóval meg ne merjétek így szólítani! – csaptam át fenyegetőzésbe.

- Áh, értem, szóval Ádámfiú, valójában Varázsmadárfiú. – Bárcsak lefotóztam volna MB arcát, olyan ideges feje lett, hogy azt hittem nekiugrik Áronnak, hál' Istennek csak egészen nyugodt hangon közölte vele, hogyha még egyszer Varázsmadár, vagy akármilyen fiúnak nevezi, akkor már Áron nem nevezheti magát fiúnak többé. Nem mintha ez megrémisztette volna.

- Na, akkor fiatalok merre menjünk? – szívta be Áron mélyen a pesti levegőt, gyanítom ettől 5 évvel kevesebbet fog élni, vagy esetleg becsúszhat neki egy tüdőrákocska. A szép, tiszta levegő.

- Én hazamegyek. Túl sok volt a stressz mára – felelte Amanda nyűgösen.

- Én is megyek – ásítottam – Napok óta nem alszom rendesen.

- Neked viszont maradnod kell, Ádámfiú. Valamiről el szeretnénk beszélgetni veled – karolta át Áron MB-t, majd Bennel együtt belesétáltak az éjszakába.