- Azt mondod jófejek? – nézett rám MB kétkedően.

- Azt mondom – bólintottam mosolyogva, majd siettem a kávégéphez, mert már kezdett furcsa hangokat kiadni.

MB – mindenki másnak – Ádám, a legjobb barátom, bár gyakran egyszerűen a személyes testőrömmé avatja magát. Így volt ez tegnap este is - pontosabban ma hajnalban – amikor beestem a rögtönzött találkáról. Mert, hogy mi az, hogy Amanda elhívott, mert jó arc emberekkel találkozott. Istenkáromlás. A javából. Természetesen.

Aztán persze beismertem, hogy igaza van, részben azért mert igaza volt, meg részben azért is, mert aludni akartam. Amúgy, senki ne értsen félre, nem arra gondoltam, hogy idegesítő, hogy mindig számon kér vagy hasonló. Én még örülök is neki. Amanda és én mindig is tele voltunk hülye ötletekkel és mindig MB volt az, aki vagy kimentett minket valamiből, vagy előre figyelmezett. Ennek ellenére, több mint a felében ő is benne volt. Csak végig mondta, hogy "ez rossz ötlet."

Ha már MB-ről van szó, azt is tudni kell, hogy mi Amandával vagyunk kábé akkora, mint ő. Mi kis alacsony vékonyka – én azért izmos is – emberkék vagyunk, ő pedig, hát, magas is, izmos is. Igazából tényleg elég jó testőr lenne. Mindenféle izomagy tévhit ellenére, MB iszonyat okos. Főleg töriből. Mondok neki egy évszámot és lazán rávág három eseményt, még így érettségi után is.

- Nem is tudom Dé, nem nagyon van kedvem random arcokkal ismerkedni. – Ja, igen. MB-nek szokása az emberek a keresztnevük első betűjével „becézni".

- Ne már! Tudod, hogy milyen hulla szoktam lenni esténkét, mégis tök jól éreztem magam.

- Jó.

- Ez most egy jó, eljövök, vagy jó, tudom, hogy fáradt vagy?

- Jó, eljövök – forgatta a szemét, majd kaptam egy puszit a diadalittas fejemre.

- Akkor találkozunk a Király utcánál, ha végeztem. Szia! – Még gyorsan felkaptam a kávémat, amit időközben beleöntöttem egy Verdás termoszba – így jársz, ha a legjobb barátoddal és a testvéreivel laksz, akik mind fiúk – aztán futottam, mert nem volt már olyan sok időm a buszomig.

Jó ez a tánctársulat, mármint ahol dolgozok. Mindenki magasról tesz arra, hogy én épp alacsony vagyok, nekem zöld a szemem, hosszú a hajam és egyebek. Csak az a lényeg, hogyan táncolok, azt meg mindig is szerettem csinálni. Na, meg ha van vizem vagy kávém. Az számít a legjobban. Meg néha a dezodor, de egy olyan összeszokott csapatnál, ahova én kerültem, az izzadtságszag nem szakítóok.

Most éppen egy „nagy dobáson" dolgozunk, ahogy a koreográfus szereti mondani, nagyon jó a témája is, és az átlagosnál is többet szerepelek benne. Csak az a baj, hogy nem nagyon lehet bárkinek is mesélni róla, mert a koreográfus, Sanyi, teljesen meg van győződve róla, hogy a többi társulat vadászik ránk és mindenki a mi ötleteinket akarja lopni. Enyhén üldözésmániás, de már kezelik.

Elég nehéz napunk volt, mert Sanyi öt jelenetet akart beállítani, plusz haladni akart egy másik projekttel is, valószínűleg összeveszhetett a pszichológusával – aki egyébként az anyósa is – általában akkor szokott így viselkedni.

- Most hazamegyek, és meghalok – lihegte az egyik táncos lány, név szerint Lili, két korty víz között – Egyszerűen elviselhetetlen Sanyi, amikor valami baja van.

- Szerintem mindenki elviselhetetlen, amikor baja van – mondtam, miközben undorodva lehúztam magamról a teljesen átizzadt felsőmet. Néha úgy érzem, vegyi anyagokkal dolgozom.

- Nem, Dana, nem kezdesz el megint filozofálgatni! – nevetett fel Dani, akivel egyébként kaptunk egy duót. Huhú. – Múltkor is elvetted a kedvem a moziktól.

- Csak azt mondtam, hogy vicces lenne, ha valójában a vászon mögött ülnének a szereplők és minket bámulnának. Ez nem olyan nagy cucc – emeltem égnek a szemem.

- Szerintem akkor is ijesztő.

- Te tudod – nevettem – na, sziasztok!

És sprint a villamoshoz. És heringparti. És leszállás Király utcánál. És helló MB.

- Na, milyen volt? – ölelt meg szorosan a legjobb barátom.

- Sanyi megint bedilizett – nyújtottam ki a nyelvem és bandzsítottam be, hogy felnőttesen is ábrázoljam, milyen is, ha valaki bedilizik.

- Én sem tudnék normális maradni, ha az anyósom lenne a pszichológusom.

- Ott a pont.

Természetesen MB-nek nem tetszett, hogy egy kocsmában találkozunk, nem azért, mert nem szeret inni, egyszerűen csak úgy gondolta, hogy tök unalmas, főleg ha nem is tudunk miről beszélgetni. Az persze nem győzte meg, hogy tegnap mi tök jól eltársalogtunk Áronékkal.

Ma már sokkal nagyobb forgalom volt, mint tegnap, de szerencsére a három másik be tudott foglalni egy asztalt, és nem kellett más emberek közt nyomorogni. Úgy tűnt Áronnak egy második találka már egyenlő a puszival köszönésre – MB szemöldökei eléggé az egekben jártak közben – és ha már vele ilyen személyesen viselkedtem, Bent is megöleltem.
MB kezet rázott mindkettővel – eléggé szkeptikus arckifejezéssel – de Áron benyomott valami gáz poént és rögtön feloldódott a hangulat. Viszont MB végig idegesen méregette Bent, aki nem hazudok, az egyik legkedvesebb embernek tűnt a világon. Így amikor Áron és Ben felálltak, hogy kérjenek még sört - meg Amandával nekünk bort – mérgesen odasziszegtem.

- Neked meg mi bajod van?

- Semmi – dobolt idegesen a kezével, miközben kerülte a szemkontaktust bárkivel is.

- Pont úgy nézel ki – mosolygott Amanda, majd megdobta egy italaltétellel.

- Ne dobálgass már! – verte az asztalra a parafadarabot, ami sikeresen ketté is tört.

- Ennyire azért csak nem lehetett ellenszenves! Mi ez, valami hímdomincia kérdés? – vontam fel a szemöldököm és csak reménykedtem, hogy nem kell végignéznem két kifejlett hímegyedet, ahogy a territóriumért küzdenek. Vagy egy nőstényért, igazából, nem tudom, hogy működnek ezek.

- Csak nagyon rossz megérzésem van a sráccal kapcsolatban, ugyanolyan, mint amikor a Városligetben akartatok limonádét árulni. Éjszaka.

- Hát, az tényleg eléggé szutyok szituáció volt – emlékezett vissza Amanda – De nyugodj meg, Ben teljesen rendben van, miatta nem kell aggódni. – Én is csak helyeselni tudtam, de MB csak tovább morgott. És ezt nem csak mi vettük észre.

- Na, mi van Ádámfiú? Csak nem kikosarazott egy gyönyörűség? – tette le Áron vigyorogva az italokat Ben asszisztálásával.

- Akkor biztos összekeverhetett veled – kortyolt bele MB a sörébe, mire Áron felnevetett.

- Azt hiszem, kedvellek, Ádámfiú.

MB kedve sikeresen visszatért és röhögve sztorizgatott tovább. Mondjuk akárhányszor Ben hozzászólt, vagy kérdezett tőle valamit, hamar lerázta a srácot, akinek ez egy idő után fel is tűnt és nem is próbálkozott tovább. Egyébként kiderült, hogy Ben nagyon jól fotózik, meg fest is, úgyhogy megígértettem vele, hogy fest majd nekem valamit, mert miért ne.
Áron meg mondta, hogy ő szívesen színészkedne, mire a barátja meg is jegyezte, hogy amúgy a hangja is tök jó, csak hát lusta elmenne bármilyen castingra is.
Felvetettem, hogy Áron elmondhatná, mondjuk egy slamen Amanda valamelyik versét, ami mindkettőjüknek jó lenne, Áronnak tapasztalat, Amanda pedig végre kaphatna valami ütősebb visszajelzést is. Egyébként ez pont kapóra is jött volna, mert holnap lesz slam, de Amanda természetesen elkezdett szerénykedni, hogy ő azért annyira nem jó, meg estébé. Végül Áron meggyőzte, hogy az ő szájából minden jól hangzik.
Szóval úgy néz ki, holnap megint nem mehetek haza munka után.

l