- Azt mondtad szeretsz – vont vállat ártatlan tekintettel. Kíváncsi leszek, milyen arcot fog vágni, ha kitekerem a nyakát. – És most összetörted a szívem – kapott drámaian a mellkasához majd „elájult" a kanapén. Unottan néztem a kis műsorát, majd miután percek elteltével sem volt hajlandó felébredni, ha lehetséges még kevesebb lelkesedéssel megszólaltam.

- Elnézést Csipkejózsika, hogy megbántottam az érzéseidet, de most már igazán felkelhetnél. – Még mindig nem volt hajlandó felülni, csak valami olyasvalamit motyogott, hogy lelkesebben kéne mondanom, különben örök álomba merül. Kreatív és egyben kevésbé szeretett oldalam feltámadni készült, amikor egy gonosz vigyorral az arcomon megragadtam a bögrém fülét, és Áronra öntöttem a benne megmaradt teámat. Áldozatom pillanatok alatt felpattant, pár másodpercig szúrós szemmel méregetett engem, majd felém kapott. Hálát adtam a reflexeimnek, hogy még időben felpattantam és aztán újra bevetve a hiperszonikus gyorsaságomat, felrohantam az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe. Nem is kellett sokat várnom, nem sokkal utána, hogy elfordítottam a kulcsot a zárban, valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. Felnevettem, aztán szép lassan kezdett bennem tudatosulni, hogy a mellettünk lévő szobában alszanak. Babráltam a kulccsal egy sort, majd hirtelen kirántottam az ajtót, és készültem a fejmosásra, amikor Áron a döbbenettől elvesztette az egyensúlyát és rámesett.

- Oké, győztél meghaltam – hunytam le a szemem, majd hogy még látványosabbá tegyem halálomat, kinyújtottam a nyelvem. Nem hallottam mocorgást, szóval úgy tűnt, hogy a srácok még aludtak. Pedig még nyitva is volt az ajtajuk. Gyerekek...

- Úristen, ne! Megmentelek Fülöp hercegnő!* - Áron fölém térdelt, majd a kézfejét a szegycsontomra helyezve megpróbált újraéleszteni. Én viszont nem nagyon akartam feltámadni, úgyhogy vártam arra, hogy abbahagyja. Áron viszont az idegesítően kitartó emberek közé tartozik, így miután a nyomkodás nem vált be, be akarta vetni a szájon át lélegeztetést, már rám is ült, hajolt előre, én már majdnem kezdtem volna tiltakozni – csukott szemmel nem lehet olyan jól követni az eseményeket – amikor hirtelen egy álmos hang csendült fel mögöttünk.

- Dana mit csinálsz? – A hang gazdája MB nyolc éves kisöccse, Barnus volt, de nem sokkal utána megjelent a 12 éves Máté is. Ő nem igazán kérdezett semmit, inkább felsikoltott. Már, ahogy a 12 évesek szoktak. Oké, bevallom, nem lehetett valami szokványos látvány ez számukra. Mármint, ott feküdtem a földön, és egy nekik ismeretlen, a bátyjuk ruháit viselő srác ült a derekamon és éppen felém hajolt, mintha épp megcsókolni készülne. És mindez valahol hajnali öt, fél hat magasságában történt. Másodpercek alatt löktem le magamról Áront – aki így be is verte a fejét a falba, rendesen szidva engem – riadtan felpattantam, majd idegesen vicsorogva elkezdtem őket visszaterelgetni a szobájukba.

- Feküdjetek vissza aludni, ez csak rossz álom, és egyáltalán nem a valóság. – Tudom, hogy ez egy elég gagyi, és elcsépelt duma, de jelenleg semmi más nem jutott eszembe. Hát nem is működött.

- Nem vagyok idióta! – cövekelt le Máté sértődötten, majd összefonta maga előtt a karját. Az öccse leutánozva őt, hasonló pózt vett fel, és mérgesen méregetett. Ami inkább tűnt cukinak, mint fenyegetőnek, de persze ezt nem mondtam el neki. – Ádám elmegy és már rögtön fiút hívsz a házba. Ez nem volt szép tőled!

- Bizony, nem volt szép! – bólogatott Barnus hevesen, én pedig próbáltam visszatartani a mosolyomat. Most komolyan gyerekek oktatnak ki?

- Először is, senki sem hívta Áront, egyszerűen csak megjelent. – Az említett utánunk jött, és bár a szobába nem lépett be, az ajtófélfának támaszkodva hallgatta a beszélgetést. Lesütött az arcáról, hogy élvezi a történéseket. – Másodszor pedig felnőtt nő vagyok, és ha át is akarnék hívni valakit, akkor megtehetem. Ti viszont még gyerekek vagytok, úgyhogy mars az ágyba, mert nem én fogok kómásan felkelni és nem nekem kell majd holnap, azaz ma iskolába menni.

- Én biztos nem fogok aludni, amíg egy idegen van a házban! – kiáltott fel Máté, mérgesen Áronra mutatva.

- Én sem! – Barnus, hogy alátámassza a rendkívülien önálló véleményét, még ki is nyújtotta a nyelvét az idegenre.

- Rendben, nos, akkor. Máté és Barnus, ő itt Áron. Áron ők itt Máté, és Barnus – mutattam be őket egymásnak, majd, mint aki jól végezte a dolgát, összecsaptam a két tenyerem – Most hogy már senki sem idegen senki számára, mehettek is aludni. Jó éjt!

- Meg foglak mondani Ádámnak! – motyogta Máté bosszúsan, miközben befeküdt az ágyába.

- Igen, most már ő a főnök! – nyújtotta ki rám is a nyelvét a kisebbik, aztán odarohant hozzám és megölelt – De azért szeretlek Dana! Téged pedig figyellek! – nézett szúrós szemekkel Áronra, aki csak viccelődve tisztelgett neki egyet.

- Na, sicc! – borzoltam össze a kisfiú haját, leoltottam a lámpájukat, és tanulva a hibáimból, becsuktam az ajtót.

Nagyot sóhajtva Áronra néztem, aki még mindig élvezve a helyzetet, vigyorogva állt mellettem.

- Igazán szexi anyuka vagy – vonogatta a szemöldökét még mindig fülig érő szájjal, mire halkan felnevettem.

- Menj aludni – motyogtam fáradtan, majd elindultam a fürdő felé, hogy végre megszabadulhassak a tonnányi hajlakktól, ami a fejemet keményítette.

Meg amúgy is szükségem volt már egy zuhanyra. Fel sem tűnt, hogy a sminkemet se mostam még le. És én így parádéztam mindenki előtt, elkenődött pandaként. Szuper. Feltételezve, hogy már nem igen fogok aludni – általában én csinálok tízórait a srácoknak, és akkor már felesleges lenne lefeküdnöm, ha fél óra múlva kelhetnék is föl – hideg vizet engedtem magamra, hogy kicsit felébredjek. Rutinos mozdulatokkal mostam ki a hajamból a hajlakkot, aztán lemostam az arcom is, és végül a tusfürdőhöz nyúltam. Amin egyébként Mátéval osztozunk, valami kalózos dolog, de nagyon jó illata van, elvileg szedres. Szóval igen, nem csak a méreteim, de még az ízlésem is megegyezik egy 12 éves kisfiúéval.

Miután végeztem becsavartam magam egy türcsibe – a hajamat csak hagytam száradni – aztán visszavettem a pizsimet. Arra nem tudnék magyarázatot adni, hogy amikor először felvettem, miért nem fürödtem le. Talán túlságosan is fáradt voltam, vagy nem tudom.

Még lesétáltam a lépcsőn, hogy felinvitáljam Áront, – nem az ágyamba, csak a szobába, hogy ne a kanapén aludjon – ő sem nagyon akart aludni, a telefonja a fénye bevilágította az arcát. Várjunk, neki nem Iphone-ja van? Akkor mit keres a kezében egy Huawei, ami olyan, mint az enyém? Hé, miért van a telefonom a kezében?

- Ha jól látom, az nem a tied – jegyeztem meg, amikor odaértem hozzá.

- Emlékeztetnélek, hogy nincsen feloldókódod, én pedig egy nagyon kíváncsi alak vagyok – mondta, anélkül, hogy rám nézett volna. – Mellesleg Dani érdeklődött már vagy ezer éve, hogy rendben hazaértél-e.

- Te megnézted az üzeneteimet? – igyekeztem minél jobban elképzelni, hogyan ölném meg, hátha valósággá válik, és az elmémmel meg tudom gyilkolni. Sajna nem. Csak szimplán úgy néztem ki, mint egy havibajos tikkelő nő. Juhé.

- Nem, csak szimplán ilyen király vagyok, hogy magamtól kitalálok mindent – egy pillanatra felemelte a fejét, majd vigyorogva az arcomba nyomta a készüléket – Mellesleg ez a kép elég cuki lett rólad. Meztelen képek nincsenek?

- Tűnés a galériámból! – kaptam ki a telefonomat mérgesen a kezéből, majd ránéztem az ominózus képre. Még MB fotózott le, amikor éppen a matektételeimmel próbáltam barátkozni, eléggé mérgesen méregetve a lapokat. Nem volt szép barátság, mit ne mondjak. Én már csak ilyen békésen szoktam tanulni.

- Amúgy ki az a Dani? – kíváncsiskodott tovább, én pedig szemforgatva lehuppantam mellé.

- A titkos pasim, akivel hamarosan elszökünk, és új életet kezdünk Svájcban.

- Most komolyan!

- A kollégám. Volt egy tök jó duónk a tegnapi előadáson – feleltem félvállról. Nagyot ásítva végigterültem a kanapén és ráhajtottam a fejem Áron ölére. Picit idegesen és zavarodottan nézett le rám.

- Volt előadásotok és nem hívtál meg rá? Szörnyű barát vagy! Szeretettelek volna táncolni látni.

- Csak úgy mondom, hogy a halálomat akartad kábé, szóval légy szíves, ne sértődj meg, hogy nem adtam rá jegyet.

- Nem is akartam a halálodat. Ahogy másét sem. Basszus, csak most jövök rá, hogy pár nap leforgása alatt kettő hozzátartozómat is elvesztettem. Szerintem megpályázom 2016 legszerencsétlenebb emberének járó címet – gondolkozott el, én pedig alulról csodáltam őt, amiért ilyen felszabadultan beszél erről. Én tuti éjszakákat bőgtem volna át a helyében, bár sose tudhatom, mi játszódik le benne. Miután ez eszembe jutott, mérhetetlenül elszégyelltem magam. Nem azért, mert Áron már percek óta beszélt, és egy szavára sem figyeltem, hanem azért, hogy amióta itt van, egyszer sem érdeklődtem a hogyléte felől. Komolyan szörnyű barát vagyok.

- Hogy vagy? – nyögtem be elég bénán a kérdésemet, megszakítva Áron monológját.

- Mi van?

- Hogy vagy? Úgy őszintén – habozott. Elkezdett egy vizes tincsemmel játszadozni, és közben nagyon gondolkodó fejet vágott.

- Ugye tudod, hogy most összevizezed a nadrágomat?

- Technikailag, ez nem a te nadrágod, hanem MB-é, és örülnék, ha megválaszolnád a kérdésemet. – Továbbra is csak a tincset csavargatta, én pedig továbbra is vártam a válaszára. Tudom, hogy az volt az eredeti tervem, hogy felvidítsam, de férfiasság ide, vagy oda, néha muszáj beszélnünk az érzéseinkről. Mert senki sem boldog mindig.

- Tudod miért jöttem ide? Mármint hozzád?

- Áron ne tereld már a témát, tudod...

- Tudod miért jöttem ide? – tette fel újra kérdését, sokkal határozottabban. Kérdőn néztem fel rá, ő pedig szomorúan nézett le rám. – Mostanában, akárkihez is közöm van, azzal történik valami rossz. Leggyakrabban meghal. És én, azt hiszem csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.

- És te jól vagy? – kérdeztem halkan, mert féltem, hogyha túl hangos leszek, megtöröm a pillanatunkat.

- Most már sokkal jobban.

*A Csipkerózsikában Fülöpnek hívták a herceget

Halihó!:)

Itt is lenne egy ilyen feledik rész, első sorban azért, mert szuper olvasók vannak itt! <3 Másodszor ez pedig amolyan bocsánatkérés amiért lesz egy kisebb kimaradás:( Lehet, hogy ez volt az utolsó rész két hétig, amit szörnyen sajnálok, de lesz egy tábor meg jövőhéten - amikor lehet hogy még be tudok csusszantani egyet, de még nem tudom - pedig nagyon be vagyok táblázva szóval elnézést :(

Remélem nem baj, hogy várnotok kell, addig is egy kérdés:

Ki a kedvenc szereplőtök és miért? :) <3