Mielőtt még belekezdenék, annyit el szeretnék mondani, hogy ez az "interjú" a történettől egy független szálon megy, tehát amik itt kiderülnek azok a sztoriban még mindig titkok lesznek, viszont ti egy picit többet fogtok tudni a szereplőkről;)

Jó olvasást! És még egyszer köszönöm az 1000 megtekintést! <3

Dana: Az első interjúalanyom, pedig nem más, mint...

MB: Dé, ne kapd fel ennyire, csak tedd fel azt a pár kérdést és kész. Nem kell túlbonyolítani.

Dana: *mérgesen suttogva* Maradj már, tönkreteszed az egyetlen örömömet!

*MB fáradtan sóhajt egyet*

Dana: Tehát az első interjúalanyom nem más, mint Kertész Ádám a varázslatos madárintézetből! Először is, mi fogott meg Danában, azaz bennem? Volt olyan jelentős momentum, amitől kezdve úgy érezted, „Dana a legjobb barátom"?

MB: Nem tudom. Igazából már az első pillanatoktól kezdve együttvoltunk.

Áron: De hogy barátkoztatok össze?

Dana: Hé, itt csak én tehetek fel kérdéseket! De tetszik amit, mondasz Áronfiú, MB, hogy barátkoztunk össze?

MB: *motyogva* Őrültek vagytok.

Áron: *énekelve* Nem hallom a történetet!

MB: Na, jó, kilencedik előtt gólyatáborban vagyunk. Ott álltunk a buszpályaudvaron, alig páran, leginkább azok, akik tömeggel jöttek, mert nem tudták őket a szüleik elhozni. Voltunk kábé húszan, mi, gólyák kínosan álldogáltunk, a táborszervezők pedig próbálták oldani a feszültséget. Ez működött is, már a gólyák is bele-beleszóltak a beszélgetésbe, amikor a rendkívül humoros 14 éves énem úgy döntött, hogy bedob egy poént. Egy ideig ezt síri csend követte, aztán egy valakiből tört ki a röhögés, az pedig Dé volt. 14 éves fejjel, pedig úgy tűnt, hogyha valaki értékeli a humoromat, akkor érdemes megtartani azt az embert.

Amanda: *kuncogva* Jó szar vicceid is voltak.

Áron: *bölcs embert imitálva* Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Nyugi Ádámfiú, leszek majd én vicces kettőnk helyett is.

*Ben a háttérben arcon csapja magát és valószínűleg az eget átkozza, amiért valaha is szóba állt Áronnal*

Dana: Kövi kérdés, úúú ez érdekes lesz. MB, gondoltál már valaha rám többként, mint barát?

MB: Persze, mint testvér.
Mindenki: Óóóóó!
*Dana vigyorogva megöleli MB-t*
Dana: Oké, most ez nagyon mély lesz. Mit érzel Márkkal kapcsolatban? A konfliktusoktól eltekintve szereted még úgy igazán?

MB: *nagyot sóhajt* Annak ellenére, hogy rohadtul irritáló és szerintem már van pár ősz hajszálam miatta, nagyon örülök neki, hogy végre tett valamit magáért is. És persze, hogy szeretem, a testvérem.

Dana: Rendben, köszönjük szépen! Következő pedig nem más, mint Amanda Mandala! Rögtön be is ugrunk a mélyvízbe, mondd csak, miért érzed úgy, hogy nem vagy képes elfogadni a másságodat?

Amanda: Nem tudom, talán mert olyan sok ember gondolja úgy, hogy ez rossz dolog.

Áron: *újra visszavéve a bölcs hangnemet* Megmondom mi ez, tömegpszichózis. *okosan bólogat*

Dana: Áron maradj már csöndben!

Áron: Jó, de már én akarok jönni. *szomorú arcot vág*

Dana: És Amanda, kikben bízol meg igazán?

*mindenki szúrós szemekkel néz Amandára a válaszát várva, ő pedig ideges lesz a szituációtól és legördül egy izzadtságcsepp a homlokán*

Amanda: Természetesen bennetek.
*Ben hátulról mélyen elgondolkodva nézi Amandát*

Dana: És utolsó kérdés, ez nagyon fog tetszeni! Tetszik valaki?

*Amanda teljesen elvörösödik és habog valamit, miközben Áron egy kaján vigyorral az arcán magára mutogat, de Ben vállon csapja*

MB: *sóhajtva* Szerintem ugorjunk.

Dana: *szarkasztikusan* Végre valahára Áron következik, aki lesmárolna téged bármiÁron.
*Áron boldogan a levegőbe üt, majd figyelmesen nézi Danát*

Dana: *picit zavartan* Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy apukád meghalt? Gyászt, dühöt, fájdalmat? Esetleg mindet egyszerre?
Áron: *próbálja elpoénkodni* Felüdülést.
*De Ben a háttérben tátogja, hogy „Mindhármat" és szomorúan néz Áronra*

Dana: Oké, itt egy boldogabb kérdés: Voltál már valaha szerelmes?

Áron: Dehogyis! Úgy nézek ki?
*Áron kicsit gyanúsan reagál, Ben a háttérben nagyban bólogat, hogy bizony, Áron volt már szerelmes*
Dana: Jaj, ezt a kérdést nem akarom feltenni!

Áron: Ú, mi az? Mondjad, mondjad!

Dana: *hevesen rázva a fejét* Nem, nem biztos, hogy nem!

Áron: Danka, ne már! Ne vedd el a reflektorfényemet!

Dana: *idegesen körbenéz, majd enyhén elpirulva megkérdezi* Mit éreztél, amikor megcsókoltál engem?

MB: Hogy mi? Történt ilyen? *idegesen Áronra néz*

Amanda: *MB-vel egyszerre* Miiiii?
*Ben hátul zavarodottan kapkodja a fejét Áron és Dana között és nem érti, hogy nem vehette észre a jeleket. Szomorúnak tűnik*

*Áron lesokkolódva ül, Dana a tipikus lebuktam fejet vágja*

MB: Hahó, válaszolnátok már??

Dana: Következő kérdés: Ha megtehetnéd, elmennél külföldre?

Áron: *gyorsan visszaváltva normálisba* Igen, nagy álmom, hogy Dániában éljek, és ott színészkedjek. De ha nem jönne össze, beérném egy Broadway szereppel is.

*Többiek még hőbörögnek, amiért nem reagáltak a csókra, de tudják, hogy később még úgy is kifaggathatják őket*

Dana: És, akkor megérkeztünk Ben10-hez. Mondd csak, mennyire érzed magad érzelmileg stabil embernek?

Ben: Viszonylag kiegyensúlyozottan tudok viselkedni, úgy érzem.
Áron: *köhög* Most már. *köhög*

*Ben mérgesen néz Áronra, a többiek ezt észreveszik, ezért Dana gyorsan felteszi a következő kérdést*

Dana: Voltál már valaha igazán boldog? Ha igen, mikor és miért?

Ben: Olyan volt már, hogy azt hittem, hogy igazán boldog vagyok, de később kiderült, hogy alaptalan és felesleges volt a boldogságom. Nem érdemelték meg. Talán, úgy igazán boldog azelőtt lehettem, mielőtt a szüleim elváltak és Netti megszületett.

MB: Elváltak a szüleid?

Ben: Ja.

Dana: Hát, akkor ez most érdekes lesz. Milyen volt a gyerekkorod?

Ben: Jó, ami érdekes, mert Áron is a részese volt.

Áron: Hé!

*Ben kicsit huncutul elmosolyodik, Dana megállapítja magában, hogy Bennek nagyon jól áll ezen oldala*

Kicsit később:

Dana: Heló, Dana vagyok megint! Megérkeztünk az interjú utolsó részéhez, ahol különböző helyeken meglepem a srácokat és felteszem nekik ugyan azt a kérdést, annyi csavarral, hogy csak tíz másodpercük lesz válaszolni! Akkor vágjunk is bele!
*MB éppen zuhanyozik, Dana kitárja az ajtót és elkiáltja magát*

Dana: Kertész Ádám tíz másodperced van megválaszolni a kérdésemet! Mi a legszaftosabb titkod?

MB: Mi a szar Dé? Fürödnék!

Dana: Hét, hat, öt...
MB: Oké, oké ööö...

Dana: Négy, három...

MB: Két éve elloptam pár sálat egy kirakatból.

Dana: Minek loptál sálakat?

MB: Mert ki voltak rakva a bolt elé és kíváncsi voltam, hogy észreveszik-e, ha elemelek párat. Hát nem vették...

Dana: Köszönjük szépen MB, további szép pancsolást és lássuk is a következő áldozatunkat!

*Áron épp a hűtőben turkál, Dana mögé áll és elordítja magát*

Dana: Áronfiú egy a kérdés egy a válasz: Mi a legszaftosabb titkod? Tíz másodperced van ééés indul.

*Áron beveri a fejét egy polcba, leverve pár almát és káromkodik*

Áron: Mi a faszom, most ugye szívatsz?

Dana: Nyolc, hét, hat...

Áron: Várjál már, szétszakad a fejem, bazdmeg! *mondja a fejét dörzsölgetve*

Dana: Öt, négy, három...

Áron: Hát ööö, nagyon jól ujjazok?

Dana: Mi van? Ez nem is titok, fúj!

Áron: *szemöldökét vonogatva* Miért, tudtál róla?

Dana: Nem, *öklendezik* de ez nem is szaftos titok, ez hülyeség! Fúj!

Áron: *perverz vigyorral* Hidd, el tud az szaftos lenni.

Dana: Oké, ez undorító, lássuk a következő emberünket!

*Ben éppen telefonál, Dana hátulról kirántja a telefont a kezéből, kinyomja a számot és beáll egy birkózó pozícióba, majd elkiáltja magát*

Dana: Három, kettő, egy Ben10 koncentrálj, tíz másodperced van megadni a válaszod és a kérdés pedig az, hogy mi a legszaftosabb titkod! És indul!

*Ben homlokát ráncolja, nem igazán ijedt meg, lazán hátradőlve gondolkozik*

Dana: Siess, siess! Hét, hat, öt...

Ben: Elmondanám, de akkor szerintem Áron megölne. Viszont van egy érdekes történetem a...
Dana: *ordibálva* Nincs időnk! Három, kettő...

Ben: Még nem vagyok túl rajta.

Dana: Min?

*Ben sejtelmesen elmosolyodik*

Ben: Lejárt az időm, én már nem mondhatok semmit.

*Dana szomorúan elsétál, de elkönyveli magában, hogy még beszélni fog Bennel*

*Következik az utolsó áldozat, többiek is besegítenek, négyen settenkednek Amandát keresve, aki idő közben bement a konyhába és ártatlanul limonádét készít magának*

*Mindenki elbújik, majd összenézne,k és egyszerre ordítják el magukat*

*Amanda kiejt mindent a kezéből és riadtan körbenéz, Dana utoljára elordítja magát*

Dana: Jól figyelj, utolsó kérdés: Mi a legszaftosabb titkod? Tíz másodperced van ééés indul...

Mindenki Amandán kívül: Tíz, kilenc, nyolc...

Amanda: Öööö, de nem tudom, adjatok gondolkodási időt!

Mindenki Amandán kívül: Hét, hat, öt...

Amanda: Ne már srácok, nem jut eszembe semmi...

Mindenki Amandán kívül: Négy, három, kettő...

*Amanda kétségbeesett fejet vágva elhadarja*

Amanda: El tudom énekelni visszafele a himnuszt.

Dana: Még a dallamot is visszafele?

Amanda: Aha.

Mindenki Amandán kívül: Úúúú, muti!