Zavarj Össze!
Vezlania szemszöge
Végre ismét ágyban aludhatok. Végre ismét van egy saját szintem Liettel. Közel vagy Japanhoz, még jobban Liethez... Talán tényleg a megszállottja vagyok... Ez aztán a felismerés...
- Liet...? - néztem az alattam alvó srácra. Igen, megint rászoktam hogy kilapítom. De... Olyan jó melegsége van! Nekem mindig nagyon hideg a kezem... Sőt, mindenem! Csakis a kávé melegít fel... Meg Liet...
- Hm? - nézett fel rám szűk reggeli szemekkel.
- E-ehm, semmi, csak... Nem tudtam hogy ébren vagy. - lepődtem meg.
- Ahogy látom, te is ugyanúgy vagy ébren mint én. - fogta meg az arcom kicsit megcsípve. - Nem gondolod hogy még kicsit pihenned kell.
- Nnnem, szerintem egész jó vagyok most.
- Hát... Rendben, ha nem bánod... - emelt fel, majd átrakott az ágy végébe. - Én még aludnék...
- Hééékás, ne hagyj itt egyedül! - nyafogtam hadakozva a kezemmel.
- Hát jó, te is aludhatsz vele- vagyis, kérlek ne értsd félre! - rázta fejét.
- Nem, te is ébredj fel ha már itt vagy! - rángatták a karját, bár nagyon semmit sem ért ellene.
- Mit akarsz te velem? - nevetett fel.
- Mindent! - csúszott ki a számon, de már megszoktam hogy nem vesz tudomást ezekről. - Ha nem lennék egy kislány, és elbírnálak húzni...
- Kislány? Ez aranyos... - mondta elhalkulva. - Nem gondolod hogy annál azért talán nagyobb vagy?
- Alig vagyok meg másfél méter, hova gondolsz?
- Nos...könnyebben tudsz zavarba esni.
- Bizonyítsd! - vágtam rá. Nem merne semmit sem csinálni.
- Hát...muszáj? - kérdezte reménykedve.
- Sejtettem hogy nem mered! - fontam össze a karjaim.
- Nem is igaz! Igenis merem, csak épp... Nem zavarna téged egy aprócskát sem? - halkult el.
- Kiderül ha megteszed! - nevettem fel.
- Legyen. - döntött. Hmm? Vajon hogy fog kihívni engem?
Megfogta a vállaimat, a bal fülemhez hajolt, és az arcomat kezdte nyalogatni. Nem tudom honnan jött ez neki, de nagyon tetszett nekem valahogy. Aranyos is volt, meg felmelegítő, és... Áh, többször is jöhetne még tőle ilyen!
De végül csak abba kellett hagyni hogy láthassa a képem. Hát... fogalmam sem lehet milyen lehetett, de azt láttam hogy az orrom rákvörös, szóval ezt most elképzeltem az én egész kiterjedésemre.
- Oh... - nézett végig rajtam.
- V-valami- - pislogtam.
- E-esetleg nem volt jó?? Utáltad? Gusztustalan volt? Túlságosan emlékeztetlek egy kutyára? Túlságosan is bevált? Most haragszol rám? - hadarta élénk rózsaszín arccal.
- Ehm... Nein, nem, dehogy! E-egyáltalán nem erről van szó! - válaszoltam kellő zavarban, és leginkább takarták volna az arcom, de az nem lenne igazságos igazán hogy én takarom ő meg igazából teljesen védtelen.
- Talán...talán jobb ha ezeket most felejtjük. - határozott.
- Rendben... - már megint hazudtam! Borzalmasan is jól esett ez a "valami", és akarok belőle többet! - De az igazat megvallva...
- Hm? - fordult felém érdeklődően.
- Nekem túlságosan is jól esett, nem hogy eltudjam feledni... - ja és emellett még a függőd vagyok, azt még nem mondod el Vezlania?
- Azt akarod hogy még csináljam ezt veled? - hökkent meg kikerekedett szemekkel.
- Lehet hogy eléggé szokatlan, de...nagyon örülnék neki... - nevettem fel kínosan.
- Hát... Megtehetem... De azért erről ne beszélj senkinek kérlek, ha ez lehetséges. - tette hozzá.
- Ígérem hogy nem szólok senkinek hogy a pofikámat nyalogatod! - kuncogtam.
- Jézusom ez olyan furán hangzik... - mondta még halkan, majd már odahajolt hozzám ismét. - „Pofikámat nyalogatod”... Mintha valamiféle kutya lennék, tényleg...!
- Ugye? Épp ezért tartható ez ilyen furának... - emeltem kicsit feljebb a fejem, minek hála lejjebb csúszott a nyakára véletlen, és ezért ijedten felugrott.
- E-esküszöm nem direkt volt! Eskü! - tette esküre a kezét.
- Nyugalom, az én hibám volt, nem hinném hogy direkt lett volna! - próbáltam magamra fogni. - Tényleg...!
- Akkor hiszel nekem... - fújta ki a levegőt.
- Na, most folytathatom! - vidultam fel.
- Ezek után még- - lepődött meg.
- Egy kis kutya-puszit nem lehet ennél jobban eltéveszteni! - vontam vállat.
- Még mindig csak a kedvedért... - kezdte el ismét. Szinte éreztem hogy minden nyalásánál egyre több adrenalint pumpál a testem magamba. Miért esik ez nekem ilyen jól...?
610 szó.
Na, ma ezt sikerült ilyen rövidre...
Anyám azt mondta hogy függő vagyok, szóval csakis ötig írhattam.
Amit láthatjátok, ez most nem volt igazán elég.
Igyekezzetek gyorsan kommentelni ha még akartok visszajelzést!
A Nyeh legyen veled!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top