Slovakia szemszöge

- Itt volt az ideje hogy kimozduljunk, nem gondolod Suro'? - nézett felém Japan.
- Aham! Teljes mértékben megérte! Legalábbis én nekem tetszik! - néztem a kofolám nem létező megmaradt tartalmát. "Hogyan halásszam ki azt a pár aprócska kis cseppet?"
- Gondolom nem hoztál többet, azért nézed annyira az alját. - mosolygott.
- Hát igen, erre igazán gondolhattam volna most is... De most már teljesen mindegy is, vissza nem fordulok csak egy pár üvegért, rég sétáltam eleve veled! - szökdécseltem gyorsan egy szemeteshez. Kevés kukát lehet errefelé látni, jobb ha most azonnal kihasználom hogy látok egyet.

Ezek után csak sétáltunk cuki módon kézenfogva. Az idő nem volt túl meleg sem, csak kellően párás és lágy az esti eső miatt.
- Wa wa wa...world...! -  énekelgettem halkan. - Wa wa wa...world...!
- Sooreesore sore... - folytatta Japan.
- Wa! Wa! Wa!! - végigénekeljük? Hát legyen akkor, szerintem tetszene nekem...
Azt hiszem...

- Sore soRen.
- Pfft- Most tényleg végig fogjuk énekelni? - nevettem el magam.
- Végülis...miért ne? - vont vállat.
- Hát akkor... - pislogtam. - Aiyaa... Aiyaa...?

- Olyan aranyos hogy elvékonyodik a hangod!
- Képzelem milyen lehet...
- Aranyos!
- Gyerekes! - nevettem.
- Nem dehogy, csakis aranyos...~ - fogta meg az arcom.

Jelet észlelek! Csókot akar! Jézus... Igazán ritkán van ilyen alkalom... Oké, régen is nyugodtan kezelted, most is menni fog...
Vagy nem. Túl sok bennem az adrenalin!
Mindegy, gyors leszek.

Gyorsan elintéztem az akaratát egy puszival szájon, utána ismét csak kézenfogva dúdolgattuk a "Wa wa World Ondot". Vagy ahogyan igazából magyarosabb lenne, "ondót". Jó, na, pervek vagyunk, tudjátok!
Sore SOLE!!

(•-•)

Transylvania szemszöge

"Szerencse hogy mindenki kiszellőzteti most a fejét. Végre csak ránézhetek!" pillantottak a hűtő felé, majd felé is tartottam. Kinyitottam, és már kutakodni kezdtem a legmélyében.
Mert mint tudniillik: A hűtő mélye csodákat rejt!

Nem mintha a kovász csoda lenne... De az hogy titokban maradt nyolc napig, az azért nem kis csoda!
- Megvagy! - ragadtam ki, be[^^"]szva utána a hűtő ajtaját. - Nézzük, kell e még dolgozni rajtad...?

Nyolc napja készül, tehát alig lenne szükség még munkára. Ez lenne az utolsó nap. És még időben vagyok, még van két nap ezen kívül!
- Egy kis szaggatás még nem ártana neked. - simítottam végig a befőttes üvegen, majd megragadtam a tetejét, hogy kinyissam. Csak ugye nehéz az ilyeneket csak úgy kézzel kinyitni egyedül, így magamban már találgattam is ki a új cifrábbnál is cifrább [^^"]zdmegeket.

- Te itt mit csinálsz? - hajolt a képembe egy Romania.
- És te? Hogy merészeltél megzavarni?! Hogy a hattyú inkább a szemeid enné ki a káposztás fagylaltod helyett! - mordultam rá.
- Rendben-rendben, de azért nézhetlek? - egyenesedett ki mellettem. Közben én még mindig furcsa kézállással szenvedtem a tetejével. Ő egy ideig még szótlanul nézett, ezzel még rohadt kínos helyzetbe hozva engem.

- Ugye azt tudod hogy az üvegek kibontása a férfiak feladata? - szólalt meg nagysokára.
- Tudom, de mivel én nem látok a környéken ilyen fajtát, így kénytelen leszek a kanálhoz fordulni. - vigyorogtam.

- Nagyon vicces, folyton velem kell tréfálkozni. - könyökölt a konyha asztalára.
- ...Igen, inkább segítséget kérek egy kanáltól. - raktam az asztalra az üveget, kutatva egy még nem elgörbült kanál után, amit a napokban csináltam.

Ez addig tartott, amíg meg nem hallottam pár "férfias" nyögést, majd egy pattanás szerű hangot. Ehm...

Románia kajak' megszenvedett egy üveggel hogy kinyissa... De ezzel nem tudná bizonyítani hogy ő igenis rátermett. Dehogy, ő ugyanolyan lökött lesz, mint mindig is volt. Csak én barom nem jöttem rá hamarabb.
- Ez meg egyébként micsoda is? - kérdezett rá.
- Kovász. Kenyérhez. - ragadtam el, majd máris elkezdtem szaggatni belőle kis darabokat.
- Nem is akarsz mondani valamit? - terelte a témát.
- Ugh... K-köszönöm hogy nem kellett kifizetnem előre egy újabb kanalat... - morogtam. "Anyád amúgy [^^"]rva volt?"

Végül ismét csönd lett. Romania jobbat nem tudott csak nézni engem, én meg épp darabokat szedegettem a liszt- és víz keverékéből. Észre sem vettem, de már unalmamban elkezdtem halkan énekelni a "Wa Wa World Ondót", már ami megmaradt a szövegéből. Maruku wa ni nari...

- Hana ni nari...~ - folytatta váratlanul Romania.
- Megjegyezted te is? - lepődtem meg.
- Még szép hogy! Nehéz lenne elfelejteni! - jelentette ki határozottan. - World ondo wo odorimashu...

Slovakia szemszöge

- Wa wa wa!
- Sooreesore sore!
- Wa wa wa!
- Sore SoRen...
- Aiyaa! Aiyaa!
- WA!! - kiálltottuk szinkronban, csak remélve hogy nem zavart senkit sem, vagy hogy egyáltalán vannak e rajtunk kívül. Majd még egy ölelést adtunk egymásnak.
- Ez megunhatatlan...! - suttogtam mosolyogva. - Még az ötödik alkalommal sem...!

689 szó.

Eeeeej, későn írok ismét, ráadásul még pocsék is lett egy kicsit...!
Nyeeeehh...

A Nyeh legyen veled!