Hungary szemszöge

A mai nap egész átlagosan kezdődött. Azon kívül hogy mindenki nyugodtabb volt. Mivel valószínűleg ma távozik Eurasia könnyes szemekkel.
Mármint, reméljük.
De szinte biztos hogy annyi mákunk nem lesz, ahogyan ismerem magunkat.

Mivel nem akartunk kimozdulni a házból Europe érkezését várva, így csak bent töltöttük az időt. Gondolhatjátok miket csináltunk.
Minden "valahogyan-nyálas-lehet" játékot, mint a "Felelsz vagy Mersz", "Puszipárbaj", vagy "Csók-Halál-Házasság".
 

    
Gondolhatjátok ki pártolta kinek az ötletét...

- Szóval feleségül veszem Hunt, kinyírom Polandot, és Slovakia kap egy csókot tőlem. - sorolta Romania. - Ki akar most jönni?
- Hadd legyen most visszavágó a csók miatt! - ropogtattam meg az ujjait Slovakia. Vörös szemei huncutul csillogtak. - Mond mi a kövi trió, hátha kinyírhatlak benne...
- Lássuk... - nézte a listát Romania. - "Felvidék-Japán-Ro"..."mánia...." Ungaria, miért...?
- Nem tudom miről beszélsz... - tartottam vissza a kacagásom nehezen.
- Akkor én kinyírom Romaniát, férjül megyek Jap- vagyis magamhoz, és megcsókolom Japant. - változtatta meg a véleményét. Fenébe...

Ha kérdeznétek miért írtam őket, Slo' még mindig gyanús nekem hogy Japan és között nem csak puszi-pajtiság van. Mi van ha Felvidék Japannak a [^^"]rvája?! Mindenesetre, engem igenis érdekel. Nem akarom hogy egy "örömlány" legyen a Visegrádi Négyben. De ha ez igaz lenne, akkor Japant már csak levélben üdvözlöm, távol Slovakiától.

- Szerintetek el fog Eurasia búcsúzni tőlünk? - kérdezte mellettem Poland hirtelen.
- Ahogy ismerem, biztos. - vont vállat Slovakia. - De persze nem csodálkoznék ha hariból nem is köszönne nekünk.
- Én örülnék ha viszonzott utálat lenne köztünk. - vallotta be Romania.
- A lényeg hogy nyugodtabbak lehetünk, és hamarosan megünnepeljük Erdéllyel a közös születésapunkat! - mosolyogtam mint aki kiakar békíteni két embert valami meglepetéssel.

- Oh, igaz, Hun, idén milyen kenyér legyen? Félbarna, barna, vagy uncsi fehér... Esetleg kovásztalan? - sorolta Transylvania.
- Hmm... Megkedveltem a szlovák Lidl-ben árult kovászos félbarnát, aminek ilyen gyerekes virágformája van, és ideúton zabáltam magában. - válaszoltam.
- Bezzeg America születésnapjára csak én gondoltam... - forgatta meg a szemeit Russ. America nem mondott semmit.

- Amúgy ti kértek most valamit? Van még pár üveg vodka, sör... - turkált Czech a hűtőben. - Ezek meg itt micsodák?
- Micsoda? - érdeklődött Germany.
- Hát... - dugta be a fejét Czech még jobban a hűtő mélységébe. - Egy zacskó, színes bisz-baszokkal, amit szívesen elszívnék ha arra használható. Még egy lábas... Vékony kis hajlékony kígyókkal... Ezek drogok? Oh, meg itt vannak valami barnás-razsaszínes gumók is... Meg egy Vez.
- Vezlania. - javította ki őt a "hűtő".

- Madárlátta pasta!~ - vágta rá Ittálpia.
- Haribo. - mondta kurtán Germany is.
- Burgonyák... - sóhajtott Lithuania. - És egy konkrét Vezlania...

Ahogy sejthettük, épp a nagy dumálásban megjelent Eurasia. Úgy nézett ki mint aki utazásra készül a huszadik században. De elegáns a leszbikus énemnek, mit ne mondjak...
- Csillagaim...és Napsugaram! - pillantott Japanra. - A munkaidőm eddig tartott. Mostmár ismét Europe húgom fog rátok figyelni. Kicsit sajnálom hogy nem igazán tölthettem veletek elég időt... De remélem ti sokkal jobban felszabadultatok ezalatt. Ismerem jól őt még az unióba alapítása előtt is! És tudom ő kicsit szigorúbb. Megszokta hogy én irigykedhetek rá. Ő már megszokta hogy vagytok, és épp ez köztünk a különbség...! Heh.... Mindenesetre csak búcsúzni jöttem... Viszontlátásra...
Majd lehajtott fejjel elment az ajtón keresztül.

Mi kíváncsiak voltunk hogy végül hogyan távozik, boldogan, letöltve, vagy semmilyen érzést nem mutatva, így amint elment, rögtön odarohantunk hogy megnézzük hogy távozik talán az életünkből.
De csak lassan caplatott lefelé a lépcsőn.
- Hova tűnt? - kérdezte Aust.
- Te nem látod? - lepődött meg Czech.
- Én sem látom... - mondta America is.
- Vee~ Eltűnt... - állapította meg Italy.
- Ilyen gyorsan elment volna már? - gondolkodott Romania.
- Na jó, ki az aki nem látja? - adta fel Czech, mire rajtam kívűl mindenki feltette a kezét.
- Hun, ugye nem csak haluzok a drogtól? - reménykedett.q
- Nem, én is láttam még... - hökkentem meg. - M-mindegy is! Használjuk ki amíg Europe berendezi a dolgait!n

- Vodka? Sör? - kérdezte Czech.
- Pontosan! Kell nekünk valahogy ezt megünnepelni ismét! - helyeselte Transylvania. - De azért legyen Hetalia is, annyi időt hagyjunk azért!
- És utána szétverjük a falakat! - kiáltotta Russia, mire sokan ránéztek.
- Persze... Nem szószerint... - tette hozzá még halkan.

Ami a nap további részében történt: Sör, sör, Hetalia, sör, vodka. Legalábbis számomra. Lehet valaki egyiket sem csinálta, mint Lithuania és Vezlania. Ő ketten voltak a kiürült hűtőben, mintha ők kényelmesen elférnének ott. Jó, annyit tudok hogy Lithuania elég hidegvérű, de fogalmam sincs mit csinál a hűtőben? Ahogy Vezlania is! Lehet Vez rángatta be, de mégis, mi értelme...

Illetve amit az alkoholról, Romania is ezen az éjszakán megtapasztalta ismét. Ahogy Transylvania is. Őszintén remélem hogy nem fognak ismét egymásnak esni, de amit hallottam Romaniát flörtölni velem, igényes részeg akcentussal, azonnal elkértem a szobakulcsokat, hogy hátha ezzel megúszom. Én is remélem hogy az éjjel nem fogok Poland helyett valaki mást harapdálni részegségem homályában úszva...

753 szó.

Végre kifacsartam magamból egy normális részt késő délután!
Most büszke vagyok magamra! :>

A Nyeh legyen veled!