(Ha kérdeznétek a fenti képregényt, egy újabb elkészült angol oldal, viszont spoiler miatt egy szöveget cenzúráztam benne, és kék filtert raktam rá. Azt viszont csak azért, mert így jól néz ki.)

Czech Republic szemszöge

- Japan... Czech még mindig nem jött vissza... Biztos nem fogunk nélküle elmenni? - szűrődött ki Slovakia hangja, az alsó szintről.
- Figyelj, addig amíg nem jön vissza, eszünkben sincs elmenni. Biztos hamar vissza is jön...! - beletrafált az ázsiai.
- Hát... Ha az ember túl sokat van valakivel, már egy nap alatt hiányozhat neki. - mennyire igaz...

Mármint, amikor ő tűnt el, én is nagyon aggódtam miatta. Igaz, nem akartam mutatni mint mindig, de nagyon is aggódtam miatta. Most fél órával hamarabb jöttem vissza mint ahogy őt találtuk, hogy én legyek még mindig előnyben.

- Talán ez rám is igaz... - hallottam Japant. Most már érdekelt a beszélgetésük. - Talán már annyira összemelegedtem Vezzel az életemben hogy hazudtam neki. Lehet ezért is van most folyton a saját helyén...

Térjetek már vissza rám! Én vagyok az elveszett!

- Nos...szerintem én visszaköltözök a saját helyemre, hogy aztán ha visszatérünk, már ott aludhassak. - nyitotta ki az ajtót Slovakia, ezzel lebuktatva engem.

Egy ideig sokkolva állt előttem, majd végre megmozdult egy aprót.
- Cz-Czech! Cz-CZECH!! CZECH REPUBLIC!!! - ugrott a nyakamba. Engem kicsit széjjelnyomott, mert azért Slovakia egy fél fejjel legalább magasabb. Rohadjon meg a genetika, biztos berúgott.

- Hol voltál? Baj van? Elmagyarázzak mindent érthetőbben? - hadarta.
- Nem...teljesen jól vagyok, nyugi, csak elszívtam pár doboz cigarettát, ennyi. - meséltem az elmúlt egy nap történéseit.
- És az eső? Nem áztál meg? - Slovakia, ha lesz még egy nyomorult kérdésed, én esküszöm ismét elmegyek...!

-

Nem, nagyon nem áztam meg, védtem a talált öngyújtómat. - feleltem, mire megragadta a csuklóm, és elkezdett felrohanni a lépcsőn.

- Hé, homók és heterók! Czech visszatért! - kiabálta. Mégis még mindig, mi ez a köszönés?!
- Heh, mondtam hogy hamar visszatér, ugye? - vágta rá Hungary. - Ja, és Czech, hagytunk neked még sört, csak hogy megjegyezzem.
- Oh...kösz, asszem'... - még szép hogy hagytak! Hogy merészelnének nem hagyni nekem?!

- Ezek szerint már mindenki megvan? - jelent meg Croatia.
- Vezlania és Lithuania nincs még itt. - jegyezte meg Poland. - De biztos ott vannak a saját helyükön.
- Akkor szerintem holnap már indulhatunk is Splitbe. Szép város az, sok a fagylalt, az elhagyott gyümölcs, és van egy nagy "SPLIT" felirat, ahol mindenki fotózkodni szokott. - sorolta Croatia.

- Hmm, lehet hogy oka van Veznek és Lithuaniának hogy nincsenek itt?~ - jaj ne, Slo', ne kezd, kérlek...
- Úgy tudjuk meg ha benézünk hozzájuk. - mondta a nyílvánvalót Hungary.
- Áh, még mindig nincs meg a gépem! - panaszkodott Slovakia.
- Keresd a szobámban. - vontam vállat. - Még elraktam, hátha megjársz néha egy-egy ballépést, és szétvernek.
- Oh, szóval azért nem találtam! - gondolkodott Slovakia, és már el is rohant a szobámig.

Csak öt percet kellett várni rá, máris visszajött, kezeiben a gépezettel.
- Na, akkor irány Vez és Lithuania! - haladt le a lépcsőn. - Mi van, ti nem jöttök??
- De-de, jövünk... Máris... - helyeselte Poland, és mi is utána mentünk.

A két jómadár épp az erkélyükön volt, úgy tűnt beszélgetnek.
- Hé, Vezlania! - integetett nekik Slovakia, de hallottam hogy magában morogja hogy, "Fenébe, miért nincs köztük semmi romcsi?!"
- Oh, szia, mit csináltok? - jött oda.
- Ehm, csak hogy holnap indulunk Splitbe. - közölte vele Croatia.
- Remek, akkor, készülődünk... Majd...majd találkozunk akkor! - ment vissza. Valami baja lenne ennek a lánynak...?

537 szó!

És most gyorsan el is kapkodtam, mert mindjárt indulunk is! Ííííííjjjj!

Bocsánat ezért!
QwQ

A Nyeh legyen veled!