Slovakia szemszöge

Reggel rögtön szétnéztem a szobában. Mindenki még aludt, kivéve én.
- Japan még mindig nem jött vissza... - jegyeztem meg hallkan. Majd az időre néztem. Négy múlt tizenhét perce. Ilyenkor senki sincs ébren. De hol van Japan?
- Talán lent a saját helyén... - gondolkodtam, majd elkezdtem az alvó országokat kikerülni...
Amint persze lefotózhattam a PolHun párost, mert azért ismertek!

De nem, a saját helyén sem volt... Hol lehet már ennyi ideje? Talán megbántottam hogy nem jöttem utána? Vagy más a gondja? Vagy egyáltalán van gondja?? Vagy fűződik a tegnap történtekkel ez mind...? Mi van ha baja esett? Túl sok a kérdés?

Az idegességemen még az sem segített hogy Vez valahogyan a hátam mögé került, és hideg kezével megfogta a vállam.
- Japan? - kérdezte.
- Nincs itt... - szontyolodtam el az ijedtségem után.
- Tudom hogy nincs, de itt volt. - felelte.
- Tényleg itt volt egy nappal ezelőtt. - na jó, talán egy kicsit gonosz vagyok most.

- Nyjaj, tudod hogy értem! - nézett rám ilyen para szemekkel. - Legalább este itt volt, vagy korábban a házban. Csak mind aludtunk.
- Honnan tudod hogy itt volt, ha mindannyian aludtunk? - azta Slo' vág az eszed. Csak gondolkodni is kéne, nem csak kérdezni.

- Nyílván hogy bizonyítja! - folytatta. - Ma este írta hogy jól van, és hogy ne aggódj miatta.
- Bizonyítod? - kérdeztem.
- Bizonyíthatnám, de nem fogom! - vigyorgott.
- Bizonyítsd! - parancsoltam rá.
- Nyem! - kis pimasz!
- De! - ragadtam meg. - Mutass bizonyítékot most, Vez'ská!

- Jól van... - adta meg magát, majd oda nyújtott valami cetlit. - Ezt írta.
- Vagyis csak leírtál egy ilyen nyugtató cetlit a kézírásával? - kaptam ki a kezéből.
- Dehogy, miért nem vagy most kedvesebb? - nyafogott.
- Talán mert az én kedvenc barátom kitudja hol van? És mert már kétszer is behúztál a csőbe? - forgattam meg a szemeim.

- Bebizonyítom hogy Japan írta! - hunyorgott. Írok neki hogy gondoljon rád is, én meg addig... - gondolkodott. - Elmegyek Liettel!

- Háh, de nem fűzhetsz meg senkit sem hogy írjon nekem! És én is elmegyek, mert ennyit bízhatok benned!
- Követni akarsz minket?
- Lehet. De lehet csak körbenézek.
- Egye fene, a lényeg hogy akkor már hinni fogsz nekem?
- Talán.
- Biztos válaszokat nem tudsz megadni?
- Nem tudom még...Esetleg?

Szóval Vez tényleg meggyőzte a jövőbeli férjét hogy kicsit elszökjenek úgy három után, amikor már hűl le a levegő, én meg ettől kicsit talán elért a shiprajongásom, így követtem is őket egy darabig. Hátha Japant meglátom valahol.
Nos, ha nem is Japant, de őket láttam rengetegszer is. Néha a lehető legaranyosabban, néha meg csak...aranyosan, de úgy barátilag.

Mindenesetre, én mindenhogyan fotóztam őket. Japan is örülni fog ha ilyeneket szerzek meg. A random RusAme randi közben szerzett képeket is eléggé kedvelte, mi lenne ha egy ismerősével lenne hasonló. Oh, és még azokat a képeket nem is mutattam amiket a fürdőben lőttem! Pedig az mégis csak csókos volt!

(Közben az író legbelül fangörcsöl, de nagyon! ≥w≤)

Egészen estig elvoltak,(sajnos nem úgy) csak mikor már sötétedésnél láttam őket visszakanyarodni. Én is követtem őket, mivel már bevallom, izgultam mint a kisgyerek alvás előtt fogával a párna alatt. Hiszen lehet Vez betervezte, de lehet hogy igaza van, és lehet az is hogy nem lesz semmi. Az utolsó opció a legjobb...
Közben pedig néztem hátha még Japan felbukkan a környéken.

De igazából az enyhülő tömeg közt sem láttam meg, így ismét aggódni kezdtem. Egy nap alatt már a szomszéd városba is eljuthat akár, mi van ha az is történt? Bár miért is menne odáig, egész jó itt úgy minden. Oké, reménykedhetünk hogy nem vagyunk életveszélyben amíg EU vissza nem tér, de mégis, ezért ugye nem ment volna el...!

Ezeken gondolkodva, éreztem hogy valaki húzni kezd, majd valamit belead a kezembe. Mire észbekaptam, már ugyanott voltam ahol éreztem a húzó erőt. Mintha csak megálltam volna helyben. Csak egy borítékos levél volt a kezemben amire rá volt írva "Ak mi chýbaš". Ami kicsit helytelen szlovákul, de érzem hogy Japan biztos a gogli- vagy góógglí- vagy mi fordítóval szenvedett. Hogy miért Japan?
Érzem hogy Japan volt. Az íráson, és a melegén érezhető hogy Japan volt. De akkor minek hagyott itt?

Bár a szövegből ítélve nem is tervezne visszamenni. Csak miért nem?
Ki kéne bontanom?
Majd kifogom.
De nem hinném hogy ma. Már este van, és lehet valami elgondolkodtató van benne, amire egy napot kell szánni.
Egek, lemaradtam utánuk! Gyorsan kövessük őket még a szállásig!

Este már mindenki aludt, amikor én még járattam az agyam. Hajtott a kíváncsiság hogy mi van benne, de nem terveztem még kinyitni. Mit tegyek? Olyan nehéz irányítani az akaratomat!
Talán ha tényleg úgy érzem hogy ki kell nyitnom akaratom ellenére érzésre, akkor lesz nekem a legjobb. Ánó, ez a legjobb döntés...

Kifeküdtem alvásra magzatpózban. Magamhoz öleltem a borítékot, és úgy próbáltam aludni. Fél órával később még csak a szemeim becsukásánál tartottam, mikor a lépcsőről lépteket hallottam. Gondoltam hogy Eurasia figyelne minket, így próbáltam legalább tettetni az alvást, nehogy szóba elegyedjen velem.

De a léptek nem voltak olyan szelídek, inkább csak kopogósak, és recsegők, de ritkásan, mintha halk próbálna lenni. Majd megéreztem hogy felért hozzánk, és már itt halkabb is volt. Majd a léptek elkezdtek közeledni. Hozzám. Majd elsétált mellettem kis nézés után, el az erkély fele. Majd vissza, ismét megállva mellettem. Most viszont hozzáért a homlokomhoz, ezzel kicsit megfordítva a fejem. Itt az idő tippelni...!
- Japan... - oké, hirtelen nagyon fáradt és elhaló a hangom, de nincs semmi bajom. Biztos túl sokat vagyok ébren...

A hangra az illető csak megrezzent, de nem zavarta. Tovább simogatta a homlokomat. Majd egy kicsit végigfogdosott, és igazgatott ami kezdett ijesztő lenni már számomra. Majd végül kicsit rámlehelt, mintha nem lenne elég meleg az idő. Meg egyébként a társaság úgy egyharmada is.
De legalább ez kellemesebb volt mint az előzők.

Majd teljesen el is ment. Mielőtt még feldolgoztam volna hogy ez mégis mi a rák volt, inkább azt kerestem hogy mégis ki volt ő. Feltételezem hogy Japan, hiszen ugyanúgy sétált a lépcsőn, mint ahogy köztünk mindenki, de miért csinálta ezt itt mind pont ő? Hiányzik neki az ittlét? Dehát visszajöhet nyugodtan, nem kavar sok vizet. Főleg nálam, hisz' nem tett semmi rosszat.
És én közre játszok benne?
Ja, túlságosan is valószínű hogy közrejátszok.
Na és itt üt bele az "Ez mégis mi a rák volt" kérdés...

1007 szó.

Azta, egyre közeledünk az egyik ship beteljesüléséhez!

És még nem halt meg a telóm!
Szóval örüljünk!
Ja és rájöttem a titokra:
(≥w≤)
Ezt aláhúzással tudom csinálni! :3
Alapjából így nézne ki: ≥w≤
De mindegy is, csak érdekesség!

A Nyeh legyen veled!