(Eskü ez a rész nem gyerekeknek való, bár ezt már sejthettétek)

Hungary szemszöge

Reggel eleve korán kelltem EU miatt. Gyakran reggel, és délután körbenéz hogy történt-e bármi "rossz".
Bár ha ő nem lenne, akkor is erre felébredt mindenki?
Hogy mire?

Hát, valószínűleg Romania sikításától.

Nehézkesen felfogtam a dolgot, és indultam lefele, de megláttam hogy mozog a fotel hátulja. Bár Poland rajtafeküdt másnapos nézéssel ahogy én is, lehet ő volt az.

Inkább együtt levánszorogtunk a lépcsőn. Addigra már Transylvania sikítását is hallottuk.
- MIT ORDÍTOZTOK, BAz- - rúgtam be az ajtót. Utána meg nem csak én hanem mások is mögöttem csak bámultak. Majd végre Erdély mondott is valamit.

- ...EZ ROHADÉK ESTE MEG[^^"]RT!!! - kiabálta az ágyban.
- Megbocsáss, de azt sem tudom mi történt tegnap, nem hogy meg[^^"]rtalak-e?! - akadékoskodott a román szintúgy az ágyban.

- Hé-hé héééé, álljunk meg egy secundumot! - szólt közbe Czech. - Szóval...ti most akkor...meztelenek vagytok...?
- Mit gondolsz Cseh?! Romania hasa is biztos ruha?! - öklözött bele a fiú hasába erővel.
- Ez esetben gyorsan vegyetek fel valamit, és ne itt előttünk, viszlát! - vágta be az ajtót Czech erővel. Majd valahogyan a lépcsőről lejött Lithuania és Vezlania közösen, és mikor megláttam őket, Lithuania egy furcsa pillantással megragadta Vez kezét, és eliszkoltak lefele.

Romania szemszöge

- Szóval... - kezdtem. - Forduljak el?
- Talán, birkapásztor, talán... - forgatta meg a sszemeit, majd leemelte magáról a takarót.
- Fordulj már el, te marha! - parancsolt rám.
- Azt mondtad, "talán". - ismételtem el amit mondott, miközben ellenkező irányba fordultam. - Figyelj, idedobnád az én ruháimat is?
- Szerinted hozzányúlok a retkes ruháidhoz? - közölte velem bunkón.
- Egy egy "nemnek" veszem... - gondolkodtam.
- Vegyed annak. Jobba jársz... - csöndült el.

- Lehetne hogy csak addig öltözz amíg már semmi intim testrészed nem látszódik ki, és utána visszamenj a helyedre? - reménykedtem.
- Tudod hogy hol van egyáltalán a szobám?! Ahhoz ki kell mennem a teraszra, majd az erkélyre. Nyílván nem mennék, kösz, és anyád! - nos, egy fokkal kevésbé egy tuskó legalább...

- És te miből gondolod hogy....olyat csináltunk? - próbáltam gondolkodni.
- Felsoroljak mindent? Fáj a [^^"]ggem, meztelenül vagyunk egy ágyban, utolsó emlékem az hogy a földön folytál szét, és mivel mikor legutóbb is alkohol jutott a szervezetettbe, akkor is majdnem megerőszakoltad Magyart a szemünk láttára! Már abból is tanulnunk kellett volna... - magyarázta. Nekem nem jött vissza semmi emlékem, szóval inkább csak csöndben hallgattam.
-

Lehet összekevertelek Ungariával? - szólaltam meg sokadjára.

- Lehet. De akkor [^^"]szódj meg, Hungarynak már rég távol kéne lennie a kiszemelt listádon.
- Nekem sose volt más, nem hogy listát írjak róla. Elég az hogy a naplóim tele vannak Hunról. - fordultam felé, amit egy pofonnal jutalmazott. Régen sokkal cukibb volt velem bezzeg.
- Mennyi idő amíg még nem vagy kész? - már kezdtem unni az egész beszélgetést. Hogy Transylvania úgy minden második mondatában szid, és hogy egyáltalán velem van.
- Várj még. - na, ez legalább elég korrekt volt, kehet nyugodtabb. - Áh, [^^"]zdmeg, a rothadt-...!

Nem szóltam semmit.

- Segítsek? - ajánlottam fel.
- Nem, ez női munka. Annak a Romaniának akit én megismertem sok-sok év alatt inkább dicsekednie kéne a tizenhárom centijével! - flegmázott vissza. Czech 2.0 Transylvania verzió, de tényleg.
- Tényleg ne segítsek? - na jó, lehet túl sokat kérdezek.
- Hát...kibogoznád kérlek a szemkötőmet? - nyújtotta oda nekem. Nem, nem szólom el magam-
- Megpróbálom. - vettem el, és nekiláttam foggal-körömmel. Vagyis, foggal inkább nem, még leszakítom a végén.

- Kicsit meggyűrtem, de... Megvan! - adtam vissza a kezébe.
- Kösz. - kapta el a kezét, majd felkötötte a bal szemére. Ellenkező irányban mint Hun. Mert igen, ilyesmit megfigyelek.

- Amúgy...nem igazán bánnám hogyha Hun belédszeretett volna inkább. Sőt, talán jobban örülnék. Mármint, megértem ha a testvérem a lányokat szereti, hiszen minden férfi ugyanúgy...inkább, mivel tudod...Russ és America... De mindegy, szóval ha veled laktam volna talán előbb vagy utóbb bírtalak volna... Ne értds félre, még mindig egy csaló vagy számomra és hogyha valahogy megszeretne Hungary is az olyon tündérmesés lenne, csak ezt elmondtam. - mesélte ezt végig. - Megyek mostmár el, te meg itt maradsz egyedül békében, és talan felöltözhet.

Majd távozott egy halk "[^^"]zdmeggel", ott hagyva engem. Megenyhítettem volna talán?

Hungary szemszöge

-

Enyhe sokkban vagyok most... - vallotta be Czech.
- Hát még én... - pislogtam a semmibe.
- Én szerencsére nem láttam semmit az alacsonyságom miatt, de talán nem is akarok. - folytatta Pol.
- Valamiről lemaradtam? - jelent meg Slovakia.
- Hát... Romania és Transylvania... Izé, [^^"]sztak. - mondtam ki nyíltan. Volt bennem még alkohol, és nem is jutott eszembe szebb szinoníma.
- Igazán?~ - kapta fel a fejét.
- Transylvania már elment, Romania meg még öltözik, nálam van a fényképezőgép, szóval erről lecsúsztál. Bocs asszem'. - közölte vele Czech, mire Slovakia eléggé elszontyolodott. Ezzel csak felvidította a napunk, ami ráfért, főleg hogy hamarosan itt lesz EU...

746 szó...

De most én kicsit szomorú vagyok...

Ugye már biztos hallottatok Kairól.
Azonban hogyha most megidézem:
Comrade_Shiba

Már nincs ott a "Kai"...

Írta hogy megváltoztatta a nevét gyakorisága miatt "Shibára".

Nem tudnám kifelyezni hogy mennyire szomi lettem ezután, mivel a "Kai" belémragadt teljesen,*sipp* és én nekem ez nagyon hiányzott.

Mostanában azt vettem észre hogy mindenki *sipp* megváltoztatja a nevét. Nekem az életembe nagy szerepet játszik a név,*sippp* és amíg a szüleim és családom távol voltak teljesen megtörtem emiatt már. De nem tudtam megállni a sírást,*sipp* és éjszaka szétáztattam az IKEÁs párnáimat...

Ezért a baromságért még most is könnyezek,*sip-sipp* na jó, bevallom, bőgök...!
*Elkezd hallkan sírni*

Mivel Kai egy volt a legfontosabb személyek közül akik támogatnak, és most is az...ugyanaz az ember csak más névvel.
*siiiiiiipppp*
Ugyanazt azt a hús-vér embert nevettetek majd meg, ugyanazt az embert nyomom tele perverz gondolatokkal, ugyanaz az ember van mellettem. Vagy alattam~
#NoHomo

"Áh, magamat se tudom már megnevettetni, mert könnyek folynak le az arcomról és a nyomuk után fázik..."

(Végzet 2020 06. 14.)

A Nyeh legyen veled!

*végleg elbőgi magát és már bizarr módon leakarja fotózni hogy bebizonyítsa az igazát*