Slovakia szemszöge

Szóval mik is történtek a napokban?
Nagyon sok nem igazán...

Napok óta próbálkozunk segíteni Romanián, de nagyon semmi sem lesz jobb. A sebe beheggesedett, de ahhoz hogy jobb legyen neki, igazából odakéne szögezni hogy meg se mozduljon. Emiatt még hárman ott kell maradnunk vele, mivel még mindig félünk.

Részben ez jó nekem, mert ha elég nagylelkű vagyok, ott maradhatok még két országgal, akiken kedvemre vigyoroghatok. Sokan voltak már együtt, ma reggel lesz a mi kis 'aniás párosunk.

Ha kérdeznétek mi az az 'aniás, nos, nyílván Lithuania és Vezlania, csak így rejtve írjuk Japannal, mivel kitudja, lehet belekontárkodnak az üzeneteinkbe. Mert ugye Japan addig a többiekkel van, így üzenetekben jelentünk helyzetet.

Most mentek el egy olyan öt perce, Japan már írt.

UwU🖤: Hogy vagytok?

Persze, tudom hogy miattam aggódik csak...

Slo': Szerinted bármit kavarunk öt perc alatt? :^

UwU🖤: Nos... Bármi megtörténhet...!

Slo': Milyen igaz! De azért tartom a helyzetet, vagy csak forrósítom! ùwú

UwU🖤: Bízok benned! Majd jelezz minden pillanatot, cicám!~ òwó

Slo': Nyílván fogok! De azért ne nevezz így! 7>7

UwU🖤: És ha ezt majd khmm, megbeszéljük este a fürdőben?~ 7w7

Slo': Oh, szóval úgy hiányzok!~ 7w7

UwU🖤: Alapból mindig hiányzol!

Slo': Ez aranyos tőled! 7//v//7

Slo': Már viszont törődnöm is kell a perverzségben elvtársunknak!

UwU🖤: Bocsánat, már nem is zavarlak Suro'!

Slo': Neked is szia! ^^

- Hé!~ hé! - csettintgetett Romania, jelezve hogy valami baja van. Fejét sem nagyon mozgathatja, így csak hümmögve, vagy kevésbé érthetően tudna beszélni hason fekve. Csettintgetés közben viszont nem szakadhat fel a heg.
- Mit akarnál? - jöttem oda mint először elérhető segítség.
- Örülnék ha leszopnál valahogy. - vallotta be. - De nem, nem azért kellesz, csak hogy a felkaromat ugye mozgathatom?
- Finoman lehet róla szó. - emeltem ki a "finoman" szót.
- Nagyszerű, akkor ki is tudom verni!

- Te valami [^^"]rnószínésznek készülsz, vagy miért vagy ilyen bármilyen helyzetben? - tudakoltam meg tőle.
- Hát...tudod, erős szerelem utáni depresszió, mint mindig. Csak rájöttem hogy ez majdnem van olyan jó is mint az öngyilkossági kísérleteim. - magyarázta. - És ez még testkímélőbb is, ha EU visszatér...valaha...

Igaz, Europe már talán egy hónapja elment. Nem szokása várni senkit, ellenben Hunnal.

- Egek, te aztán elvetemült vagy azzal a lánnyal... - jegyeztem meg.
- Nem akarsz javítani ezen? - kérdezte.
- Nem, miért kérdezed? - fordultam felé meghökkentve.
- Hát ez esetben én javítalak ki... Megszállottja vagyok, oké...?! Évszázadok óta, van olyan erős, csak ezt el kellett nyomnom erre a százévre, hogy keménynek tűnjek... Dögnek neveztem Hunt, és mindent megtettem hogy gyűlöljem... És ezért koppant nekem akkorát most annyira amikor összejött Polanddal... - mesélte.

- Ííjjj, Japan magára ismerne most... - szóltam el magam.
- Ő is örülne ha leszopnád? - sandított felém, mivel még mindig alig mozoghat.
- Hát, nem épp- vagyis biztos, de nem erre céloztam, na! - javítottam ki gyorsan magam.
- Hanem? ("Jön a sötét alak, ezt a tesóm írta ide" De gonosz má') Gyerünk, érdekel engem! Tudod rohadt unalmas éjjel-nappal csak feküdni...!

- Öhm...ő kedvel engem, és...én is kedvelem őt... Próbaként járunk már egy pár hete... Próbaként. És egész jól megy...!
- Óóóh, és történtek már olyanok?~ - látszódott hogy nagyon vigyorog minden szavamra.
- Volt már egy kis fluff a fürdőben, de már volt hogy szét[^^"]szta a kis fenekem... Nem gondolod hogy ez maradjon inkább tabu téma? - vetettem fel végre.
- Áh, velem nyugodtan beszélhetsz így, a legkisebb sincs itt, nem kell magadban tartanod! - legyintett. - Eddig hányan tudnak rólatok?
- Te vagy ismét az első. Bár szerintem Hungary is gyanakszik, mivel Japan szerint mindig nézi ha ír nekem. - feleltem. - Tényleg, Vez és Lithuania merre kószál?
- Fogalmam sincs, csak a szemem sarkából látok mindent. Hang alapján meg nem tudok ítélni, nem figyeltem.
- Nos... Talán épp felfedezik egymás testét~ Vagy csak lementek Japanhoz random. A kettőnek remélem ugyanannyi az esélye. Vagy mindkettő egyben! Akkor szólni kéne Japanskonak. - daráltam le a szövegem végét, majd gyorsan írtam Japannak.

Slo': Japán, a két jómadár megszökött... :^

UwU🖤: Azt akarod hogy ha lehet látom őket, lőjjek pár képet? :3

Slo': Pontosan! •v•

UwU🖤: Nya, ismerlek!~ >w>

- Az előbb is vele beszéltél? - kérdezte.
- Ahm, igen, miért, zavar téged?
- Egy kicsit irigykedek talán. Meg úgy mindenkire akinek van egy egészséges viszonya.
- Oh...bocsánat-
- Nu-nu, örülnék ha beszélnénk még ezekről... Tudod mint... Férfi a férfival...!

Szóval mivel én vagyok neki szolgálatban, így is töltöttük a nap nagyrészét. A másik felében meg kitámasztottam a fejét hogy bepótolja a Hetalia lemaradását, és ne csak találgassuk hogy mit is akar mondani. Japan meg megtalálta a gerlepárunkat, és sikerült kemény két képet készítenie róluk. Leírása szerint betelt a tárhelye a sok képtől rólam. Ami valljuk be, elég jó kifogás...

751 szó.

Mit szenvedtem egy résszel�

Oh igen, ez az izé ott azt mutatta Offline, szóval beraktam mert tetszik...

Kommentelni nem biztosra tudok!

A Nyeh legyen veled!