Japan szemszöge

- Japan! - bökte meg a fejem Slovakia. - Hééé!~
- Mi az? - fordultam el tőle.
- Jövünk az asztal alá? Együtt? Közben akár megnézhetjük Vezt és Lithuaniát~
- Legyen, nem bánom... - ülltem fel végül.
- Remek, megvárjalak, vagy nézzelek végig öltözés közben hogy idegesítselek? - húzogatta a szemöldökét egy sunyi mosollyal.
- Ruhában aludtam el, Slo'. Nem lenne semmi értelme ha csak úgy néznél. - hunyorítottam. Persze, valamiért legbelül örültem hogy néz engem.
- Ez esetben... Gyere! - húzott ki engem, otthagyva a többieket. Bár nem tudom hogy ő egyáltalán aludtak-e, csak hogy elhúztunk.

Oké, ezek szerint nem, mindenki ébren volt, és amint megláttak minket, már azonnal elhúzták a lábukat az asztal alól.

- Hogy miért jó nektek ott lenni... - sóhajtott Hungary. - Eh, rohadt másnapos vagyok...
- Én meg éhes...arra a pizzára ami sajna ananászos Hawaii. - lógott le Italy a szomszédban meglévő kerítésen.
- Szerintem nekem megint mennem kéne... - kezdett Vezlania visszafele tartani, de még megragadta a "jövőbeli férjét".

- Biztos van gumi a legközelebbi boltokban! - rikkantotta még Slovakia nekik, mire Lithuania a szokásosabbnál most csak egy aprót lett vörös, egy kicsit morci arccal együtt.
- Jaj neeee, a férjed harap erre Veeeeezzlania?~ - folytatta Slovakia
- Én nem harapo- várj, én NEM IS VAGYOK A FÉRJE!!! - jött rá Lithuania.
- Persze, mert majd leszel. - kezdtem én is. Persze erre már eléggé úgy festett, mint akit vagy ezerszer pofon vágtak két perce.
- Vezlania lassíts, izomlázam lett a tegnap után! - állította meg még Vezt, de ő haladt a lépcső fele, minek az lett a következménye hogy beleütközött valaki idegenbe.

Nár épp megszólalt volna, de Croatia intézkedett.
- Várjál, na...khmmKHMmm... Je li on vlasnik kuće? - beszélt hozzá szerintem a nyelvén.
- Haver, nem tudok horvátul, hagyd már! - kuncogott nagysokára az idegen, mire már mi ketten is kidugtuk a fejünket.
- Hát, milyen származású vagy akkor? - kérdezte Hungary.
- Nos, nem hinném hogy ilyen tökéletesen beszélném a világ negyedik legnehezebb nyelvét, ha külföldi lennék. - válaszolt egyszerűen.
- Oh, szóval magyar vagy... És mit keresel itt? - folytatta Erdély.

- Itt vagyunk, hogy csak úgy szivassunk titeket a jelenlétünkkel. - jelentette ki.
- "Itt vagyunk"? Te neked vannak klónjaid vagy mifene? - flegmázott Czech.
- Igen, mi, senpai... Oh várjál, elfelejtettem megidézni őket! - csapott a fejére.

- Megidézni? Mégis hogy? Pentagrammával, woodoo babával zombiként idehúzol embereket?? - hökkent meg Transylvania.
- Ahm, nem, csak kiírom a teljes nevüket. - vonta meg a vállát. - Mint hogy Omi-nee és, Random_Kai.
- Hívtál? - jelent meg a lépcsőn fekve egy másik.
- Japp, végre itt is lehettek. - bólogatott a korábbi.

- Ott egy Vez! - bukkant fel egy harmadik is. - Megzsarolhatom az OC-d ismét?
- Előtte még itt is tök hülyék rólunk, de utána mindenkit szivathatunk amint bemutatunk nekik magukról mindent! - közölte a legelső.
- Teljesen igaza van elvtárs, nem lenne akkor igazságos a harc eléggé. - egyezett bele a lépcsőről felkellve a második. Mi pedig kussban álltunk, hogy tényleg megértsünk mindent.

- Szóval mi vagyunk a Komment Trió! És én egyébként Omi vagyok.
- Bezony, én meg Végzet lennék, nekik az Isten, "vagymifajtaculájuk" vagyok, és...nektek is, csak az biztos hogy nem lennétek nélkülem!
- Jaja, én meg Kai vagyok, egy depis realista. - fejezte be a lépcsős. "Lépcsős"... Ez megmarad rajta.

- Nem hinném hogy egy isten így nézne ki. - vallotta be Romania.
- Főleg hogy isten csak egy van. - állt most kivételesen az oldalára Poland.
- Nekik az vagyok...vagy olyasmi... - nézett rájuk.
- Hééééééé, Veeeeeeeezzz!~~~ - kezdte az "Omi" nevű Vezlania után nézni. Nem ment messzire, csak épp a jövőbeli férjével arrébbhúzódott már egy ideje átkarolva őt.
- Nyeh, inkább gyorsan kapd le őket! - ajánlotta a "Végzet" nevű.
- Nem, kell nekem több is! - akadékoskodott. - Veeeezz!~

Közben feltűnt hogy a "Kai" nevű ugyanúgy az asztal alá került mint mi.
- Töltitek a mézesheteket az asztal alatt? - rázta a fejét. - Nem lenne jobb valahol máshol nektek?~
- Japan, ez egy lány shipper! - jött rá Slovakia.
- Nem csak én! Omi, Végzet, meg te is az vagy Slo', nem is tagadhatod! - tette hozzá vigyorogva.

- Csókot! - tolta a "Végzet" nevű Vezlaniát Lithuaniához, míg az "Omi" nevű meg fordítva.
- Jaja! Az kell nekünk! - helyeselte "Kai", és végre kimászott.
- IS Kai, IS!!! - folytatta "Omi".
Oké, szerintem kizárt hogy ez valós lenne. Biztos álmodok. Igen, biztos!
- Bezony ám, KELL nekünk több IS!~ - vigyorgott Végzet. - Oh, ezt a véletlent! Pont a nevemnél jött ki a 666 szó!

Oké, ha álmodok, akkor ha itt levázolnám lapra amit láttam, már csak emlékben maradhatna meg, nem?

- Mit csinálsz Japan? - fordult felém Slovakia.
- Bebizonyítom magamnak hogy álmodok. - határoztam.
- Lemaradsz erről, nem bánod? - mutatott az egyre inkább "megadjuk magunkat" Lithuaniára és Vezre.
- Nem. Ha álom, talán nem is annyira lenne siker. - hadartam. Gyors vázlatként mindent megörökítettem lapon. Nehéz volt gyors lenni, de elég hamar kivehető is volt minden.
- Csípj meg. - mondtam neki.
- Oké... - fogta meg az arcom, és az ujjaival megszorította.
- Nem csípés, de megteszi. És nem érzek semmit, szóval ez álom. - állapítottam meg elég hamar. - Kicsit sajnálom hogy nem igaz...
- Miért is? - érdeklődött.
- Nos, talán mert...nos, nem lenne rossz annyira ez az álom, plusz itt kipróbálhatok valamit.
- Mit?
- Hát...
- Nekem kimondhatod.
- Talán... Ezt. - húztam az arcát hozzám. - Való életben megbánnád ha...esetleg épp...
- Nem, nem bánnám ha kedved támadna lekapni engem. - tolta az arcát még közelebb hozzám...

- Hé! Héhéhé! Figyeljétek már!
- Ohhonhonhon~ Csak neeemm?~
- Deeeeeeeee~ Megírtam, mert kedves vagyok!~~~~~
- Elvtársak, valakinél fényképezőgép van?~

- Hé, Japan!

- Hééé!~

- Japan...!

- Hogy bírsz te ennyit aludni! - ugrott rám Slovakia, mire felnyögtem.
- Ehmm, legközelebb ne csináld ezt. - nézett szét. - Tökre félreérthetőek vagyunk ilyen pózban és hanggal.
- Akkor legközelebb ne ugorj rám! - oldottam meg a problémát.
- Eh, oké... - üllt inkább az ágyam szélére. - Oh, ezek itt mind én vagyok?
- Hogy?! - ülltem fel. A füzetemet vizsgálta. Banyek...
- Csípj meg! - parancsoltam rá.
- Hát...oké... - fogta meg az arcom, és az ujjaival megszorította.
Deja vu...
- Nem csípés, de megteszi. És nem álom.... - kicsit lesokkoltam, majd amint ismét feléledtem, kikaptam a kezéből a rajzfüzetemet. Sokkal bűnösebb rajzaim is vannak róla, mint a cicusjelmez. De csak mert egy kis érdeklődésem van felőle.

- Miért is vetted el? - mosolygott.
- Csak... Mert megtehetem? - oké Nihon, azt hitted ez tényleg be fog majd válni nála? Nála?? Slovakiánál?? Akivel partnerek vagyunk eleve úgy mindenben? Rögtön gyanakodna. Csak ennyi telik tőlem??
- Na, haver, nekem bármit kimondhatsz. És ha nem is fogod, kifogom belőled húzni harapófogóval! - figyelmeztetett.
- Ne, kérlek, hagyj élni! - nevettem kicsit fájdalmasan.
- Neeeeeem, minden titkodat megtudom! - folytatta.
- Oké, hagyjuk ezt most abba! Nem ezért jöttem, csak elragadtattam magam, tudod... Csak szólni akartam hogy ma körbenézünk itt a helyeken, egészen estig. - közölte velem, és már tartott is kifele.
- Várj! - állítottam még meg.
- Mi lenne az? - fordult ismét felém.
- M-megvárnál engem még? - kérdeztem.
- Miért is ne? Amúgy is most még hagyjuk hogy Hungary megrágja Polandot!~ - vetett egy újabb sunyi mosolyt.
- Te tényleg hatalmas shipper vagy... - jegyeztem meg, majd igyekeztem minél hamarabb igazán éber lenni. Csak közbe rengeteg gondolatom volt, és nehéz volt másra is koncentrálni...

1096 szó.

És ezt ma reggel írtam meg.... 4 óra alatt... Ja....

Szóval mint láttátok, ez egy elég fura rész volt A Komment Trióval.

Hogy kik ők?

Azok akiknek tűnnek!

Én, Omi, és Kai, akik napi szinten írnak a könyveink megjegyzéseiben.

Ez a Komment Trió.

A MI Komment Triónk...

A Nyeh legyen veled!

És külön a Komment Trióval
IS!