Slovakia szemszöge

Szóval hol is kezdjem...
Split tényleg egy igazi nagy város volt, sok elhullajtott gyümölccsel, (foGGGalmam sincs hogyan) és tényleg volt egy hatalmas "SPLIT" felirat, csak sokan voltak ott, így ki kellett várnunk az estét. Pech...

De estére már végre elmentek, és felmászhattunk a tetejére, lőhettünk képeket...és le is estem végigsúrolva az egész hasamat.

De persze Japan rögtön segített, mert ő szeret segíteni másokon. Illetve most először voltam szabad mellkassal napokig, egy egyszerű ok miatt.
Ugyanis eltűnt az a hatalmas szalagom, amivel a melleimet szorítottam el. Bár Hungary azt mondta hogy kénytelen leszek beleboldogulni hogy nem lesz meg, de én kitartó vagyok, és azóta keresem.

De vissza aznap estére, még vacsorázni is voltunk egy étteremben, ahol ettünk rántott tintahalat, ami Hun szerint olyan volt mint a rántotthús kis hal ízzel, és gumisabb is.

Csak az volt, hogy nem tudtam mi az a rántotthús. Jó, gondolom hús megrántva, de miféle hús?
Szóval meg is kérdeztem hogy "Az gáz?"
Mire azt válaszolta hogy "Nem, folyékony, [^^"]zdmeg." tehát nem is jutottam előrébb.

R

omania még mondta hogy vannak a tintahal lábai vagy csápjai közt egy kis lyuk, és igen.
Arra akart célozni.
És cserébe sikerült közelebbről megismernie Transylvania jobb tenyerét.
Teljes mértékben megérte.

Még két napot töltöttünk ott egy szállodában, és az utolsó nap délelőttjén indultunk vissza. Akkor jutott eszébe Czechnek hogy ha én csaj vagyok, akkor én loptam el a cicás alsóneműit, amit uncsitesó Bulgariától kapott még pár éve Karácsonyra.

Vez nem volt mellettem így hazudni nem tudtam volna hihetően. Így elintéztem egy "Azt hittem te utálod!-al".

Szóval igen, cicás alsóneműt hordok. Talán ezért is lettem macskás.

Visszatérve Vezre, nagyon furán viselkedik. Alig beszél, és ahányszor kinyítja a száját, valami para lesz benne. Senkihez sem szól ha nem kérdezik, csakis persze Lithuaniához. De ő szerinte is gyakrabban vesz idézeteket a háborúkból, néha egy-egy nem igazán normális dolgot is megemlít, illetve gyakran sír mellette alvás előtt. Japanról nem is beszélve. Egyszerűen nem is akar a közelében lenni, ha kérdezi, rápillant, majd el is fordul pár pislantás után.

- Min gondolkodsz? - zökkentett ki magamból Japan.
- Ja, hát...úgy mindenen az utóbbi napokban történt. - vontam meg a vállam. - Te sejted Vezlania furcsaságainak az okát?
- Sejtem, és ennek a sejtésnek én vagyok az oka. - sóhajtott. - Emlékszel amikor Poland elásta Romaniát. Első alkalommal, szóval ne az ötödik alkalomra gondolj.
- Igen, nagyjából. Amikor ismét behurcoltál az árnyékba. - emlékeztem.

- Pontosan. Akkor ugye Romania felsőteste szabad volt. És meg is kérdezted hogy mi van a hasán... - halkult el. - Szerintem akkor jött rá Vez, hogy ő is egy született nép, mint ami Romania volt, mivel neki is van olyan. Én meg nem árultam el neki hogy ezzel lehetett családja, csak...ugye ha egy vagy két nép...hát, szaporodik, hamarosan vagy idővel később eggyé válnak az utódjukkal. Vez esetében ez azonnal történhetett, vagy kis születős pihenője közben, így megúsztam hogy ezt nem mondtam neki el.Féltem hogy ha hallaná, utánuk menne, vissza egy hosszú útról. Azt hazudtam neki hogy ez csak valami adottsága, de lehet most kiderült. Lehet hogy azért van el magában mert hatalmas társfüggő, imád mindenkit, és nem tudta eddig hogy neki léteztek szülei. Vagy azért ilyen mert valakinek sikerült hazudnia neki az életében.

- Voah... Ez elég hosszú cucc volt Vezről! - állapítottam meg.
- Nem csak Vezről... - kezdett a telefonján kutakodni, majd mutatott egy fotózott képet egy lapról, valószínűleg levélről.
- Hungary hasonlót élt meg. - húzta vissza. - Ugye mondtam ezt a "kis születős pihenőt", ez volt Hunnál is. Az apja a hun nép volt, szingli, és súlyos sebesült. Az országok és népek alapítása másik verziójával próbálkozva lett neki Hungary és Transylvania. Hungary nem sokat pihent, apja megpróbált mindent megmutatni neki. Majd teljesen feladta a Transylvaniára várakozást, így megszűnt. Igazából meghalt, de részben lehet hogy eggyévált a testvérpárral, de a másik opció hogy egy másik testben éledt újra.

- Hogy ti mennyi dolgot tudtok meg a másikról... - lepődtem meg.
- Nos...mivel évek óta levelezünk egymással? - vágott értetlen fejet.
- Jó, de érted a lényeget! - böktem oldalba. - De izé...elmondjam ez Veznek a nevedben ezeket?
- Ha megtennéd nekem... - nézett szembe a fallal.
- Szívesen! - ragadtam meg a mellettem heverő fényképezőgépet, majd elrohantam a középső szintre.

- Vez! - csaptam ki az ajtót.
- Öhm...ihgen...? Vezlania vagyok már a nyomorult életem kezdetéhTől *khmm!* egyébként. - hunyorgott teli szájjal.
- Miért vagy ilyen zárkózott és para mostanában? - kérdeztem meg a biztonság kedvéért.

- Nos...azt nagyon nem akarom elmondani neked. Sőt, senkinek. Mivel senkiben sem bízhatok meg igazán hogy mindent elmondjak csak úgy. Viszlát. - próbált ilyen hamar lekoptatni.
- Ne legyél ilyen ideges... - simogatta a hátát Lithuania mellette. Olyan aranyosak, mindjárt elolvadok tőlük isteneeem!!
(≥w≤)
De előtte...fénykép!
Hmm, meg még kicsit erotikusnak is tűnik a Vez szájáról lefolyó tejföl miatt. (7w7)

- Na de akkor a lényeg... - kezdtem. - Japan(itt kicsit elfordult) megkérte hogy mondjam el neki hogy sajnálja hogy nem mondott erről semmit. Csak kicsit aggódott érted akkor is, és félt hogy esetleg visszafordulsz értük.
- Kiismert már a fiatalabb koromban, és nem sejtette... Tudta hogy én ezt tenném. - hajtotta le a fejét. Szegény, lehet hogy most belül széttört.

- D-de ez mindegy, ezen már nem pattogok hiszen...heh, sejthettem volna hogy ilyen szánalmas lény biztos nem a világ szükségéért létezik, hanem lehet egyszerű egyéjszakás móka miatt... - hadarta kínos hangsúllyal.

- Nem vagy szánalmas! - mondtuk szinkronban Lithuaniával.
- Mármint... - gondolkodtam. - Aki Hetaliát néz, rossz ország nem lehet! Meg nép sem! Illetve remek felesége leszel ennek a balti-tengeri jómadárnak!

- Slovakia, ne dühíts fel...! - figyelmeztetett.
- Jó'van'na-jó'van'na, nem kell ezen felhúzni magad! - nevettem. - De figyelj, kérünk hogy legyél ismét "nagyjából és majdnem normális", mint mindenki köztünk! Örülne Japan is ha beszélnél vele!

Vezlania ezen kicsit gondolkodott, majd kimondott egy olyan, "talán ez egy elfogadható kérést". Én meg visszaiszkoltam Japanhoz, mert mindig zavarban vagyok ha kötés nélkül megyek el valakihez. Apropó, kéne szerezni egy ideiglenest. Majd keresni fogok egyet!

- Szeja Japan! - pattantam fel az ágyára.
- Oh, máris visszatértél! Ez remek. - pillantott fel. - Na és?
- Nem volt túl bíztató, de mindent beleadtam. - az nálam hogy félvállról odavetek valamit. - Jut eszembe, van valami szalag féléd, amivel leköthetem a melleimet?

- Mint például az ott? - mutatott az ajtó kilincsén lógó lilás-feketés szalagra.
- Az mióta van ott? - lepődtem meg.
- Halvány lila gőzöm sincs. Úgy akkor láttam amikor kérdezted. - vont vállat.
- Nos... - mentem oda, hogy megnézzem közelebbről. Olyan hosszú mint a régi, csak van egy olyan ázsiai hatása is. Selymes, még is remekül tartó, és szorosra is lehet kötni. Mintha erre is tervezték volna igazából.

- Hallod, ez egyszerűen tökéletes... - fordultam felé olyan képpel mint aki most fedezett fel valami paranormálisat.

"Szívesen tettem ezt érted, csillagom..."

- Te is hallottad? - kaptam fel a fejem. - Nyugtass meg hogy nem vagyok a szokásosabbnál őrültebb!
- Nem vagy őrült. - mondta. - De én csak valami susogást hallottam, te nem tudom mit is pontosan.
- Valaki azt mondta "Szívesen tettem ezt érted, csillagom..." - ismételtem. - Bár talán mindegy is. Megyek a fürdőbe használni is ezt, mert nem hinném hogy ez bárkié is lenne...

- Japan, megkötnéd hátul? Mindig rengeteget vesződök vele, de most te megoldanád nekem könnyebben? - mutattam hátul a szalag végeit.
- Persze, hogyan kössem meg? - jött a hátam mögé.
- Szorosan, és sok csomóval, amit még ki lehet csomózni azért. - magyaráztam.

- Rendben... - szorított rajta egy akkorát hogy nyögnöm kellett.
- Oh, bocsánat, túl erős voltam netán? - aggódott.
- Nem, semmi bajom, csak csináld. - folytottam vissza a hangomat. Ezek után mintha Japan direkt csinálta volna hogy meghúzza tök váratlanul a szalagot. Kicsit zavaró volt, de hamar végzett.

(Vagy "Végzet", hehe, nagyon vicces vagyok, tudom-)

- Hé, izé... - jelent meg az ajtóban Czech. - Ehm...zavarok?
- Áno, dehogy, mit fogunk most csinálni? - húztam föl a pólóm.
- Ja, csak ismét megyünk a partra. Mert kifogytunk az ötletekből. - közölte velünk. - Fél órán belül legyetek lent! Csak ennyi...
- Addig átnézhetnénk még pár Hetalia részt! - gondoltam bele, mire ez is lett a hátralévő időnk foglalkozása....

1241 szó.

Épp a Balatonnál írok, mivel hű vagyok hozzátok, de mégsem tudok publikálni...
π-π

Szóval több rész lesz valószínűleg egy nap.

Jejjj!

π▶π

A Nyeh legyen veled!