(Testvérship warning fent! Bocs, ezt mutatnom kellett, én is gyűlölöm a vérfertőzést...)
(Meg mást nem tudtam felrakni, szóóóóval...)

(Inkább olvass!)

Hungary szemszöge

- Polaaaand~ - cirógattam meg kicsit Pol arcát.
- Hagyj még aludni... - fordult el tőlem.
- Hari van, vagy mi a bajod? - fordítottam vissza.
- Csak még fáradt vagyok... Semmi egyéb... - állt ellent nekem, és ismét elfordult. Majd belém jött egy gondolat.

- Beteg vagy? - kérdeztem. - Már rég kilenc is múlt, Czech is lehajtott pár felest meg egy doboz sört, hogy tudsz még feküdni?
- Nem, nem vagyok. Csak fáradt vagyok, túl sok minden miatt vagyok kifáradt. Sokat voltam fent ezért örülnék ha egy napot legalább kipihennék teljesen. - magyarázta nekem.

- Értem. De ha annyira pihenni akarsz, miért feszíted még a hátizmaidat? - húztam végig ismét az ujjam a háta vonalán, mire bekapcsolt nála az "őrült csapkodás" mód.
- Hun! - nyafogott.
- Mi az? Ennyire fájna ez neked? - mosolyogtam.

- Nie, de...nem engedhetjük mindig nyilvánosra a szárnyainkat!
- Látsz rajtam kívül valakit?
- Hát...na, lehetnek itt rejtett kamerák is! - bújt vissza magzatpózban feküdve.
- Ha erre előbb gondoltál volna, nagyobb probléma lett volna meggyőzni téged hogy kicsit összebújjunk közösen~ - cukkoltam.
- Igen, lehet ezt most találtam ki... - morogta. - De ha belegondolsz lehet hogy ilyen is megtörténhet!

- Persze-persze... De ha lebuksz emberek között, én veled fogok lebukni. - határoztam, majd - kevésbé tollasabban - de én is kicsaptam a szárnyaimat. - Boldogság?
- Hát...mondhatni ha még pluszba pihenhetek. - tette még hozzá.
- No gyere! - tártam szét a karjaimat, ő meg engedelmesen odakúszott hozzám.
- A melleid olyan nagyok hogy nekem párnának is megfelel...! - nevetett hallkan, majd mégjobban belémbújt. - Szeretek veled lenni...

- Hé! - nyitott be Czech.
- Sör a hűtőben, viszlát. - akartam gyorsan lekoptatni kivételesen.
- Kösz, de most nem ezért jöttem...elsősorban legalábbis! - rohant a hűtőhöz. - Este ismét elmegyünk végre hogy esetlegesen blicceljük azt ha EU-nak kedve támadna ide ismét jönni.
- Oh...oké. - vontam meg a vállam. - Majd addigra felkelltem Polt.
- Europera kitérve, mindjárt itt van a délutáni szemlére, épp most jött a földszintről. - dobta ki az üres sörösdobozt. - Ajánlom hogy addigra ne feküdjetek a kanapén közösen.
- Igaz... De miért csak most szólsz?! - akadtam ki talán egy aprót. Majd gyorsan lepróbáltam operálni magamról Lengyelt. Nem akartam még felkelteni.

- Hallom már a lépteit! - figyelmeztetett Czech, ő maga meg kiment az ottani legkissebb erkélyre. Igaz arra Romania már lecsapott, de lehet ezt még nem tudta.

Utolsó pillanatban sikerült magamról ledobni Polandot, mikor már csak egy fal választott el EU-tól. Gyorsan úgy tettem, mint ahogy általában szoktam. Tehát csak kihasználtam a kanapét. Mást nagyon nem teszek.

Már megláttam EU arcát is, aki szokásosan lenézően tekintett rám. Én meg azzal a "meg akarok halni" őrült nézéssel köszöntöttem. Majd a nézéseinkkel kommunikáltunk, én bennem mindig egy kis őrültséggel. Valami ilyesmi lehetett a tekintetünk alapján:

"Ember, mi ez a nézés?"
"Csak mondom arra van a kijárat. Nyugodtan használhatod. Ingyen van."
"Ne merészelj így nézni rám! Mit csináltál Hungary?"
"Anyád, csak hajts kifele már, te rohadt olcsó [^^"]rva-!"
"Mindegy is...idióta..."

Talán jobb is hogy nem mondtam ki a nézésem jelentéseit.
Sőt! Határozottan jobb döntés volt. Végre egy jó döntés tőlem!
- Nos... Este találkozunk szerintem. - távozott Czech is.

- Nézzétek! - kiáltott Austria. - Ez itt egy apró zenedoboz! Ami...lejátsza Für Eliset!
Már este van, kis késéssel, de itt vagyunk a többiekkel, és épp körbenézzük az esti szűk utcákat. Sok a bolt, az étterem, a régi ház, és a lépcső...MERT AZT NEM TUDJÁK PERSZ KIHAGYN-
- Oh igen! Ezek rendelhető és vásárolható kis izék, de elég drágák... - közölte Croatia.

- A Hold Szonátát is tudja egy! Nekem. Kell. Ilyen. Izé! - meredt ránk Aust ijesztően vágyakozó szemekkel. - Switzer... Switzerland, drága német testvérem...!
- Kopj le, nem fizetek én ki ilyesmit senki kedvéért sem! - tiltakozott Switzer.
- D-d-de-dede Switzer! Switzerland. Én egy testvéred vagyok! Egy a legidősebbek közül! Kifizetem. Vagy akár adósod leszek! Örökké akár! Csak tedd meg ezt értem! Hónaponta fogom fizetni ennek az árának a felét Szeptember után! - már Switzerre kapaszkodott és drámaian bőgött, de ugyanolyan vágyakozó szemekkel nézett rá.
- Kizárt, spórolni sokkal jobb. És mi van ha nem tartod be?! Ott fogok állni egy csomó veszteséggel! Kopj le, de tényleg, tudsz enélkül is élni. - fonta össze a karjait.
- Srácok, hova tűnt el Russ és America? - tért el a témától Romania. - Bár lehet ha együtt vannak nem kell aggódni miattuk, hehe...~
- Aust, ne veszítsd el az összes reményedet! - veregette meg Austria hátát, aki már Switzer lábánál zokogott. - Nekem is van mivel fizetnem, ne csak Switzerre számíts!
- Horvát, meg fogod bánni. Ne tedd meg, mert megbánod, a zenéknél mindig meghatódik! - figyelmeztettem.
- Csak nem lehet olyan vészes, ennyit csak kaphat tőlem... Meg amíg kiválaszt egy zenét rendelésre, el fog telni egy kis idő... - nyújtotta Austria kezébe azt a mennyiségű kunát amennyi a pontos ára volt ennek az "izének".

Mint kiderült, neki tökéletes volt egy már meglévő zenedoboz, így egész utunkon azt hallgattuk ahogyan Austria elbőgi magát csak úgy néhány lejátszásnál, de valószínűleg csak a boldogságtól.

- Mostmár nem csak Russ és America hiányzik, hanem basszus Japan és Slovakia! - értetlenkedett Romania. - Rajtam kívül senkit sem érdekel hogy a negyed csapat hiányzik??
- Dehát nem tizenöten vagyunk? - csodálkozott Ittálpia. - Az úgy már nem igazán a negyede, nem?
- Hagyjuk már ezt... - sóhajtott Germany.

- Ha Japan és Slovakia eltűntek Russia és America után, valószínűleg éppen ott vannak ahol Russia és America! - okoskodta ki Vezlania. - És nem is mehettek olyan messzire ha csak most váltak köddé.
- Körbenézzünk? - kérdeztem.
- Nem kell, Liet elbír engem annyi időre a nyakában hogy szétnézzek! - legyintett Vezlania.

- Hogy- - kérdezte volna az említett, de Vez már hamarabb a nyakába ugrott egy körbenézésre.
- Baj ha tetszik Vez személyísége? - nézte végig Croatia a mutatványt.
- NEKED VEZLANIA!!! - kiáltotta le neki Vezlania, de gyorsan vissza is fordult.
- Sssietnél? - remegett Lithuania a lány alatt. (7w7)
- Megvannak! - csúszott le Vez, és közben rögtön adott egy pusszancsot is Lithuaniának. - A kereszteződésnél balra, azonnal az első étteremnél.

Mire észbekaptam, már csak én és Poland maradtunk ott, a többiek meg a távolban keresték a másik többieket. Csak én és Poland maradtunk, Poland is csak mert szorosan fogtam a kezét.
- Bocs, elbámészkodtam... - néztem rá.
- Teljesen rendben van. De most kövessük őket. - indult meg.
- Várj! Előtte egy...újabb ölelés? Kihasználva hogy Romania sincs it...? Nulla román megsértődés...? - tártam ismét ölelésre a karjaimat elengedve a kezét.
- Hát jó. - karolt át ő is. Még egy ideig csak így voltunk. Kihasználtuk ezt a kis időt.

- Most viszont... - engedtem el. - Már mehetünk a többiek után... Persze ha te is akarod, vagy mi.
- Nos... - ragadta meg ismét a kezem. - Így már tőlem mehetünk megnézni hogy mit alkotott a mádik meleg páros.
- Hát... - talán egy kicsit vörös lettem ettől a cuki gesztustól. - Igen, nézzük mit csináltak!

1056 szó!

Ezt képzeljétek két résznek, jó?!
Kettőnek indult, de aztán hülye voltam címet találni(ha nem tudok hirtelenjében címet, mindig azt láthatjátok hogy "G" fogalmam sincs miért írom akkor mindig így, de ez van akkor. (ez csak kis megjegyzés volt)) szóval ez az egy lett...

Jah....

A Nyeh legyen veled!