Finálé 2/2

Hungary szemszöge

- Mondhatnám hogy kicsípted magad, Poland... - kezdtem. - Dehát tudod, pizsamában vagy, így ez elég félreérthető. De ne vedd annak, nem akarom rólad letépni!-
- Oh, köszönöm...! - kapott az arcához Poland pironkodva, amitől belülről olvadoztam is. - Egy jó ideje nem hordtam már... Talán tavasszal utoljára...
- És most nyár utolsó napja van...! - rontotta le a hangulatot Romania.
- Köszönjük Romania... - hunyorított Austria.

- Na, ne épp azért vagyunk hogy sirassuk a nyarat! Használjuk ki az utolsó napot rendesen! - próbálta felvidítani a társaságot Transylvania. - Még ha én nem is jöhetek a fejedelemség létem miatt...

- Végülis... - kezdte Czech.
- Végülis micsoda? - kérdőjeleztem meg a mondatát.
- Még egy utolsó búcsú beleférne most. - folytatta. - Végülis, nem mindig gyűlünk össze Pol házában az éjjel...
Való igaz, nem látjuk gyakran Poland házát, nem hogy éjszaka, mikor a legtöbb fényforrást lezárjuk a nyugodt alváshoz.

- Terv szerint csak én jöttem volna... - jegyeztem meg. - De valaki elhívta a többieket is mivel annyira magányos volt.
- Hehehe.... FoGGalmam sincs kiről beszélsz... - nevetett Slovakia halkan. - Én nem vagyok magányos!

- Eddig nem voltál, de amint elmentünk tengerpartról, már alig mutatós magad. Esetleg valaki hiányzik közülünk? - nézett körbe Poland.
- Vee~ Nem emlékeztek hogy otthagytatok engem, és csak négy órával később fordulatok vissza értem? - furcsálta Ittálpia.
- Khm, valós, tényleg véletlen otthagytuk Italy-t a szálláson. - helyeselte Germany.
- Úgy értette hogy most hiányzik neki Japan. - tértem a lényegre.
- Tagadnám, de képtelen vagyok... - gondolkodott el Slovakia. - Tényleg mocskosul hiányzik Japan. Már egy hete nem is láttam!
- Nem csak neked hiányzik valaki, csak hogy vígasztaljalak. - szólt bele Lithuania.
Sikerült is neki!
Hogy visszajött ezzel Slo' életkedve...

- Ohohó, tudom ki hiányzik! Vez otthagyott egy hétre amíg nem megyünk el! - vigyorgott. - Ő hiányzik neked, mivel sikerült már egy rakat képet rólatok ahogyan drámáskodtok!
- M-Mhi?! - jöttünk arra rá hogy ebből azaféle dráma lesz, mint Szilveszterkor.
- Még szép hogy megmutatom nektek mindet!~ - kezdte keresni.
- Nee! - visított Liet halkan. Na jó, lehet túlzok, annyira nem is visított. Inkább vonyított, mint egy igazi férfi.

De amíg az a kis vita lezajlott köztük, én körbenéztem Poland otthonában. A falak nagyrésze lilásra van festve, tudom hogy Poland egyik kedvenc színe a fehér után. Igazából a pizsamája is fehér-lila színekben pompázik, ráírva hogy "Pierogi Hercegnő".
Emellett van egy polc is, ahol mindenféle képek vannak főképp rólunk, de a csapatunk minden tagjáról is. Még Germany-ról is, meglepő?
Nekem az volt.
Az ágya egy nagyobb francia ágy, saját sejtésem hogy ezzel tudatja hogy mennyit alszik. Konyhája nincs, nem is lesz, enni annál kevésbé szeret mint aludni.

- Hát jó, ha ti annyira nem akarjátok látni... - rakta el a képeit Slovakia. - Szokásos Felelsz vagy Mersz?
- Jó lenne, még a végén elunjuk magunkat! - jelentette ki Switzer.
- Okké! Akkor Italy! - fordult Ittálpia felé Slovakia.
- Igen? - pillantott rá a megemlített.
- Felelsz vagy Mersz?

A többire alig emlékszem, este volt és kicsit elszunnyadtam valószínűleg. Legalábbis úgy a játék végén vehették észre hogy én már annyira hulla voltam, hogy képes voltam ülve elaludni.
Utána igazából teljesen szétszóródtunk mindannyian. Én meg unalmamban malmoztam, és néztem a többieket.
- Mit csinálsz Poland? - guggolt Poland mellé Transylvania.
- Ehm... Lakkozom a tollaimat, miért? - furcsálta Pol.
- Miért? - érdeklődött tovább Erdély.
- Csak mert hamarosan több ország előtt is megmutatkozok és jó képet akarok magamról mutatni... Kipróbálhatod ha akarod. - nyújtott felé egy kis üvegcsét. - Nehéz marokra fogni, megoldhatom neked.

- Ilyenkor hiányzanak az ujjaim... - sóhajtott Russia halkan.
- Igaz... Így nehéz befogadni a [^^"]ggembe bármit... - sopánkodott America is. - Amúgy nekem is lefestenéd a szikszalagot ami még nagyjából tartja a kettétört napszemüvegemet? Ha lehet feketére, vagy kékre... Oh, vagy rózsaszínre, "pls"!

- Hun, te nem? - fordult felém kérdően Pol.
- Nem-nem, kössz', én ehhez már fáradt vagyok, ráadásul még büdös is egy ideig az az izé. - legyintettem. - Ajánlom hamarosan térjünk haza, holnap korán kéne kelni, ami neked amúgy sem megy, hát még pakolni!
- Banyek, tényleg, a pénzem! - száguldott el Switzerland. - Mennem kell, csá!
- Ciao, Cia-o!~ - énekelte Slovakia. - ...Hetalian, JETto!
- Befejeznéd? - kérdezte Czech.
- Még szép! Hogy is folytatódik... - gondolkodott. - Mindegy, otthon meghallgatom ismét Japannal videóhívásban.
- Egek, úgy értettem hogy ott hagyjad abba ahol elkezdted, idióta! - morgott Czech. - De szerintem én is megyek már hazafelé, itt már kifosztottalak titeket a sörből...

Csakhamar szinte mindenki elszálingózott már egy kifogással, Aust hogy fel kell tankolnia zsepkendővel, Lithuania hogy reggel nem fürdött és már bűzlik, Transylvania hogy otthon várnak már rá, a többiek meg hogy pakolniuk kell mindenféle [^^"]arságot maguknak.

Csakis én, Poland, és Romania maradtunk ott még. Romania valahova eltűnt, legalábbis nem mehetett el. Pollal kerestük, míg meg nem találtuk a fenti lámpán figyelve engem.
- Öhm... - pirult el. - Zavarlak titeket?
- Nem kellene hazamenned aludni? - kérdeztem.
- Nem vagyok még teljesen fáradt, csak fetrengenék. - válaszolt még mindig odafent.
- Pakolnod sem szükséges? - folytatta Poland.
- Már megvan. Minden is. - tette hozzá.
- Mit akarsz te odafent? - sóhajtottam hallhatóan.
- Én csak... - zavarodott össze. - Csak... Baj ha nézni akarlak öltözés közben?

- Há' még mennyire hogy baj! - ripakodott rá Poland amint meghallotta. - Mit képzelsz te magadról?!
- Áh, én csak figyelni akarom a szerelmem, ez annyira nagy baj? - fogta a fejét Románia, lelógva a lámpáról.
- BAJ, mivel ő foglalt már egy jó ideje ha nem tudnád! - Poland, túlreagálod!
- Reménykedni sem lehet? Pol, nyugodj már le, nem akarom ellopni tőled, csak remélni hogy viszonozza egyszer... - magyarázta Romania.
- Hagyd Poland, nem kell védeni engem... - fogtam meg Pol karját. - Románia most elmegy, mi meg rendesen alszunk.
- Hát legyen... - mászott le végre Romania. - Azt hiszem tényleg mennem kell... Holnap találkozunk, Kishölgy!

„Kishölgy...”
Régen mennyiszer hívott így... Most már kevésbé gyakoribb ez a becenév nála.
Pedig milyen aranyos is...

  KülönKötet Vége...

(Megjegyzések a "Végszó"-nál lesznek megtalálhatók!)