Japan szemszöge

- Japan! Nézz rám! - jelent meg Slovakia.
- ...Vörös vagy. - állapítottam meg.
- Igen! Szerintem leégtem! Hát nem remek?? - vágta rá izgatottan. - Még sosem égtem le!
- Én se, de talán örülök is neki. - fogtam meg a homlokát, mire felszisszent. - Bocsánat! Fájt.
- Tényleg éget... - jegyezte meg.
- Milyen meglepő... - forgattam meg a szemeim. Lehet hogy Slovakia kicsit nevetséges, de én attól még bírom őt. Na meg...túl jó [^^"]gge is van!

- Jó, amúgy tényleg, mire is számítottam volna. - vallotta be. - De mit szólsz most? Hogy nézek ki?
- Ugyanolyan cancer vagy, csak rákvörös. - néztem végig rajta.
- "Cancer"?
- Azt jelenti "aranyos".
- Óóóh, szóval én aranyos vagyok?~
- Vagyis...hagyjuk, nem mondtam semmit! - tereltem gyorsan el a témát.

- Hát jó! - nevetett. - Csak szólok hogy nekem még mindig bármit elmondhatsz! Akár azt is hogy mit csinálsz, kiket láttál együtt, mekkora a méreted, tényleg bármit! Nem sértődök meg ha épp visszaszólsz, senkit sem láttál, vagy tizenkét centis...
- Miért feszegetsz most ilyen témákat? - furcsáltam.
- Ja, csak mert most mondtad hogy cuki vagyok, következő hogy szétvered a fenekem! - vigyorgott.
- Hagyd ezt most, nem gondoltam komolyan...! - persze hogy nem, mivel a lökött szívem beszél belőlem. Szívás...

- Hé, öhm... - lépett be Czech is. - Veled meg mi a franc történt?
- Leégtem! - dőlt ki az ágyamon Slovakia.
- Hár, oké...mindegy, jöttök kicsit messzebbre sétálni a többiekkel?
- Nem hinném hogy Slovakiának jót tenne ha már most ilyen vörös. - gondolkodtam.
- Jöhetünk! -vágta rá Slovakia.
- Biztos? - milyen védekező lettem hirtelen, nemde? Ha már a lebukás szélén állok, miért kéne az csöndesíteni? Előbb-utóbb minden kifog derülni, az meg már más hogy változtat-e bármin.
- Teljesen! - vágta rá. - Ne feledd! A többiek is ott lesznek!~
- Szóval erre megy ki minden, há? - értettem meg, ellentétben Czech testvérével, aki inkább már tartott lefele minthogy hallgasson minket....

- Már sikerült pár cukker fotót csinálnom! - jegyezte meg Slovakia szétnézve.
- Figyelj, vegyél annyi erőt magadon, és menjél már egy kicseszett fa alá, mert nem akar senki sem a hűtőben tárolni téged bőrhámlás ellen! - parancsoltam neki.

- Jólvan-jólvan, biztos... - üllt le a kőfalra, aminek a két oldalán kissé alacsony fák voltak. Sőt, a kőfal mentén nőttek a fák jó hosszan. - Esetleg még öntsem le magam egy liter sós vízzel Japansko?
- Nem ártana meg. - vontam meg a vállam, majd én is melléülltem. - De nem foglak leönteni, mert én mindenkivel rendesebb vagyok.

- Szóval most mit csináljak? Nem olyan izgalmas itt ücsörögni, bármennyire is megadja a hangulatot. - kérdezte.
- Nos, én itt vagyok! - fogtam meg a vállát. - Velem együtt már tudsz valamit kezdeni magaddal, igaz?
- Ühm...lehet... - mondta nem túl meggyőzően.

- Várj! - jutott eszembe valami. Levettem a pulóveremet, majd felényújtottam. - Ennek van kapucnija, ami megvédheti még jobban a buksidat.
- De ez a tiéd...nem lesz nagy? Nem fogok benne megsülni? - hadarta.
- Tudod hogyha felveszed, csak akkor tudod meg. - hunyorítottam rá.
- Mondták már hogy bölcs vagy? - mosolygott kikapva a kezemből.

- Nos... Nem nézek úgy ki mint egy idióta? Az nem számít hogy az is vagyok! - nézett rám.
- Teljesen jól nézel ki, ne aggódj... - simogattam meg. Váratlanul mégvörösebb lett, és lehajtotta a fejét felhúzva a térdét. Emlékeztett Vezre most. Tényleg, ő hol van? Bár...biztos a jövőbeli férjével.
- Azért megnézhetem magam? - fordult végre ismét felém.
- Nos...állj be és erőltess magadra egy szép mosolyt! - vettem elő a telefonom.
- Hát...ez is megfelel, azt hiszem... - engedelmeskedett.

- Szeretnéd hogy cicafüleket is szerkesszek rá, meg pár effektet? - szólaltam meg.
- Nem bánnám! De majd küld át nekem kérlek! - kért meg engem.
- Persze, ez természetes. Jogodban áll. - bólogattam. - Már esteledik, a kapucnit nyugodtan leveheted majd egy olyan fél óra múlva.
- Hát...majd.
- Már ennyire avar?
- Nem annyira, puha, kellemesen simul rajtam... Meg szeretem a pulcsis országokat. Csak meleg- mármint most kivételesen nem úgy!!
- Háh, már kezdtem félni...
- Kicsit genya vagy most! - boxolt a karomba olyan "próbálok férfi lenni" stílusban.

- Na jó, a napra kimehetünk, annyit megengedek. - álltam föl.
- Végre! - pattant fel Slovakia megragadva a karom. - Akkor nézzük mit művel Lithuania Vezlaniával!
- Tudod hol vannak? - lepődtem meg.
- Még szép hogy tudom, valószínűleg a Baltikokat hívják fel ahogyan figyeltem őket! - futott velem együtt a part sziklásabbik részére. - De lehet hogy a végén más is lesz abból, nem gondolod?~

669 szó.

Ebben a részben túl sok volt az "aranyos" a maga szinonímáival...
No mindegy...

A Nyeh legyen veled!