Vezlania szemszöge

- Vez... Vez, itt vagyok... - lökött meg egy aprót egy Liet hangú személy. Vagyis, csak szimplán Liet. Igen, ő csak Liet.
- ... Danke... Vielen dank... - suttogtam.
- Mmmmég mindig nem tudok németül... - fejezte ki a rövidebben hogy nem tudja mit mondtam neki.
- Csak hogy köszönöm hogy itt maradtál velem... - karoltam át.
- Ez természetes... - viszonozta. Viszont kora reggel volt, így nem akartam elengedni már szimpla lustaságból sem, szóval úgy maradtunk úgy pár percig.

- De persze az is közrejátszik hogy marasztaltak nyílván, és most "boldogok hogy EU visszajön", és féltettelek hogy vodkás üvegszilánkokra lépsz holdkórosként. - tette hozzá később.
- Oh, igen, meg is akartam kérdezni... - jöttem rá. - Te neked van klausztrofóbiád?

- Hát... Valami olyasmi...csak durvább... És ezért nem is nagyon szeretnék neked erről beszélni... - hagyta.
- Oh gyerünk, az egész gyerekkorom durva volt, ez nekem meg se kottyanna! - bíztattam.
- Nem, most még ezt nem... - sóhajtott. - De talán majd később, ha aktuálisabb.

- Nem fair, én is elmondtam a történetem! - durcáztam.
- Nagyon aranyos vagy amikor dühös vagy! Ne vedd rosszul, kérlek. - nevetett fel.
- Vegyél komolyan, lehet hogy a jövőbeli feleségeddel állsz szemben! - csúszott ki a számon. Féltem hogy ezt tényleg komolyan gondolja, de nem...
Nem gondolt komolyan...
Fenébe...

De zavar hogy nem mond nekem magáról dolgokat. Miért van az hogy lehet teljesen elvagyok tőle, de haragszok rá.
Vagyis- nem haragszok rá! Csak...kicsit irritál. Lehet ez a szerelem része?

- Legalább van időpontja a dolognak? - érdeklődtem tovább.

- Hát...ha azt mondom hogy huszadik század, megfelel? - mondta elszerényesedve.
- Tökéletesen! Ebből már kifelyhetem a többiekből!~ - vigyorogtam.
- Vez, ne-
   
  
"Vez, de!" indultam is meg az "áldozataim" felé. Gondoltam hogy érdemes lenne Russiát. De talán Polt is! Előbb Russia, utána még az akit talán ajánl. Majd Poland is.

- Russ! - kopogtam a fürdő ajtaján.
- Eh... Mivan? - bámult ki az ajtó mögül kukucskálva.
- Liettel kapcsolatban. - törtem ki a nyakam.
- Családbarátosan, vagy őszintén? - pislogott.
- Őszintén, de röviden. - vágtam rá.
- Kind of crazy he was! Maybe he is! - hallatszódott a fürdőből America hangja.
- Amerika bent van? - néztem volna be az ajtón, de Russia rögtön odakapott, és ott is hagyott. Utána nem szólalt meg. Csak annyit hogy kérdezd Romaniát. De hogy miért őt...?

- Hé, Romania? - kérdeztem a naplót vezető sráchoz.
- Hm? - csukta be a könyvet, aminek hála a tinta kicsit elfolyt rajta a hirtelen mozdulattól.
- Eh... Csak Russ mondta hogy te tudhatsz dolgokat Lietről... - magyaráztam.
- Hát... Szerény totál ártatlan ország- - sorolta.
- A múltjáról... - tettem hozzá.
- Áh, arról nagyon nem tudok. Anyám mondta hogy úgy kezelték mint egy őrült az USSR idejében... De ezt nem állíthatom biztosra, mivel ugye Moldova mondta...
- Oh... Azért kösz... - hagytam ott. Nem hinném hogy ez minden amit mondani lehetne Lietről. Bár hogyha annyira nem akar beszélni róla senki, jobb ha ezt hagyom is talán.

- Oh...feladtad? - üllt mellém Liet. - Vagy megtudtad?
- Nem...gondoltam hogyha nem szeretnéd hogy megtudjam, inkább hagyom hogy tudatlan legyek veled kapcsolatban.
- Értem...talán még örülök is hogy nem foglalkozol vele többet. Nem bírnám előtted megmagyarázni. - na jó, vagy ilyen súlyos a helyzet, vagy Liet túlreagálja. Vagy mindkettő, de Liet akkor alig reagálja túl. Ügyes magyarázat Vez, jár neked egy Liet ölelés! Persze csak ha megkérem és ad is.

De nem merem megkérni...

Hát jó, akkor megteszem!

Azonnal abban a másodpercben fojtogatni kezdtem egy hatalmas öleléssel. Hátha viszonozza. Viszonozd, kérlek!
(Mit csinálok-)

- Ezt meg miért kapom? - nevetett fel nehézkesen.
- Csak mert szükségem van rád... - adtam neki egy elég nehezen kivehető választ.
- Kérlek ne ültess mégtöbb gondolatot a fejembe...! - nyafogta halkan. Hogy érti? Hogy azt gondolja-
- Azt gondolod hogy tetszek neked...? - suttogtam.
- Hát... Eszembe juthat? - kezdte simogatni a fejemet.
- M-mármint, persze, nem befolyásolom a gondolataidat, de csak... - pattantam fel zavarodottan törökülésbe. - Csak...hagyjuk is...

- Engem nem zavarna igazán ha...arról lenne szó, csak akkor mond el kérlek... - áh, akarok segíteni rajta, de nem akarnék semmit sem mondani! Mit tegyek? Fontos nekem, hazudni meg nem akarok neki!
- Ehm... tényleg hagyjuk, mivel... Az akaratom nem igazán dönt a jövő felett. - bakker, már megint para vagyok? A "ParaVezdugó" lesz a jövőbeli gúnynevem...

- Nya jó, gyere egy ölelésre, mivel látom hogy hamarosan megtörlek... - tárta ki a karjait, amit azonnal elfogadtam persze.
- De ha van valami... - kezdte megint, megijesztve engem. - Kérlek mond el nekem, oké...?

681 szó.

Eeeeey, egy nap kihagyás miközben mondtam hogy tegnap fognak összejönni.-
Hmm...
„Tegnap fognak összejönni”...
Eh, fogalmazás kettes...

De igen, még húzom a szálukat mivel a hosszú kapcsolat egészséges~
(Khm, na meg persze sok nemzéssel jár-)

A Nyeh legyen veled!