(Szóval izé... Nem igazán ajánlom ezt a részt 16 alatti embereknek, mert hogy smut lesz megvágdosva...(hehe, mondom ma már 14 évesen-)

Slovakia szemszöge

- Szóval Japan... - kortyoltam bele a kofolámba. - Hova megyünk?
- Csak egy séta, senkinek sem árt az... - vonta meg a vállát. Kevés volt a tömeg, bár igaz, ilyen melegben nem is ajánlott nagyon kint lenni. Ezért is vettem fel kapucnis cicafüles pulóvert, hogy a fejem legalább valamennyire védve legyen a Naptól.

- Tegnap óta nem mer kijönni Vez... Tudod hogy mi baja van? - kérdeztem végül egy kis idő után.
- Annyit tudok hogy nem vagyok az oka most. De talán most örülök is, hogy nem minket követnek.
- Nem vagy túl beszédes ma, engeded hogy enyém legyen az utolsó szó...
- ...Eddig nem engedtem?
- Hát...de azt hiszem...
- Most épp koncentrálok...  

A séta közben érezni lehetett hogy jobban izzadunk, Japanról meg csurgott rendesen, így egy árnyékosabb utcába érkeztünk. Sokkal hűvösebb volt, és alig is volt lakásnak szánt épület, úgy megegyezhetett az emberek számával. Magyarul, sokkal jobb volt mint a többi számunkra.

Japan elkezdte szorítani a kezem, amin látszódott hogy tényleg erőlködik valamin. Úgy két perccel később még mindig szorította, és mondta hogy menjünk már visszafele. Nos, ezt engedtem mert tényleg, tapasztaltuk hogy gyenge szlávbőröm van, úgyhogy megse lepődtem ezen. Viszont miután kiértünk volna az utca aljába, visszahúzott egy házközti résbe.

Fogalmam sem volt hogy mi a fészkes fenét csinál, de csak annyit fogtam fel, hogy hozzávágott a falhoz, szerencsére nem túl fájdalmasan.
- Ennyi, nem bírom... - szuszogta Japan. - Túlságosan akarlak...
- Eh?! Mit akarsz? - cikáztak bennem a gondolatok.
- Suro', én...tudod, szörnyen mocskos vagyok... Nem bírok már rád nézni hogy ilyen szende szűz vagy! - magyarázta. - Szóval lehetne hogy...itt... Ehm... Nem-akarom-kimondani-mit-csináljunk?

Eh? Most mit mondjak? Nem is biztos hogy együtt is maradunk. Az se hogy nem épp kihasznál... De persze láttam rajta hogy komolyan gondolja át minden lépését.
- Egy privátabb hely nem jöhet szóba...? - próbálkoztam. - Őszíntén, nem akarnám itt elveszteni a szüzességem, itt még fotókat is vakuval lehet csinálni...
- A szűzhártyád még biztonságban lesz, azt majd később elintézem... - hajolt közel hozzám, és elkezdte a nyakam nyalogatni.

- [^^"]ggbe akarsz rakni? - ijedtem meg ilyen nagyon animés kislány hangon.
- Én sem örültem volna ha ilyen helyen vesztettem volna el. Ez így jobb lesz neked szerintem... - nem tudom mi lenne rosszabb. Ha itt veszteném el, vagy ha napokig nem ülhetek le Hetaliát nézni...

(Amikor azt mondtam hogy kicsit vágdosva lesz... Azt úgy értettem hogy egészet skippeltem, mert biztos otthon vagytok a szüleitekkel, vagy épp közösségben.
>:3)

- Most hari van? - kérdezte a szállásfelé menet.
- Nem... De csak azért mert vettél kofolát utána... - játszottam a sértődöttet. - Nem mintha kofoláért egy [^^"]rva lennék neked...
- Mert nekem te több vagy... - fogta meg a kezem. - Még a kofola örömsrác mellett, te vagy a szerelmem, a párom, a társam, "munkaügyileg" is...!

Kicsit ezektől jellegzetesen elpirultam az arcomhoz kapva szép kislányosan, mivel az "lányt", "srácra" cserélte, és ez olyan figyelmes igazából bárkitől aki ismer eléggé...
Eléggé feministának tűnhetek, de na. Yaoinál is van a bottom, aki a lány szerepét tölti be. És én lehetek köztünk csak bottom, sajna. Bár nem is tudom, Japant nem igazán tosznám meg... Bár ez is tetszett... Már amennyire nem volt fájdalmas...

- A-azt hiszem volt mégis volt egy kis hari, mert megbocsátottam... - rebegtem, majd feléfordultam, kicsit vidámabban. - Nevetséges vagyok?
- Mi vagyunk azok, nem gondolod? - nevetett Japan.
- Hát... De, belegondolva hogy ahányszor elment egy ember, mi egymásnak kaptunk hogy ne az tűnjön fel nekik hogy te épp erőszakoskodsz velem! - nevettem fel. - Hanem csak.... Young Love...~
- Pfft, igaz- - kuncogott fel. - Young Love...~
- Nem annyira fiatalokkal...~ - folytattam.

- Hát igen... - vakarta a tarkóját Japan. - De ha túléljük Eurasiát, majd esetleg egyszer még... Izé, tudod, megint, csak komolyabban gondolva és előkészülve.
- Hát...talán lehet erről szó. - kacsintottam.
- Most kacsintani akartál? - kérdezte.
- Ánó, miért? Nem sikerült?
- Hát, tudod szemkötővel nehéz ilyesmit látni...
- Oh, értem. Nem láttad, mert az egy szememen van a szemkötőm! - értettem meg, mire lekötöttem a szememről a címert, és utána kacsintottam újra. - Most már láttad?
- Láttam, nyugi, majd addigra tartalékolok gumira!~ - vigyorgott.
- Japan, azért ezt ne híreszteld! - figyelmeztettem.
- Jól van na!~ - mutatott egy bűntudatos arcot.
- Na menjünk, a végén rákvörősek leszünk a Napon. - húztam a karjánál fogva. Lehet ez egy kicsit egy anime lányra emlékeztethette őt.
- Heh, ne maradjunk még egy kicsit közösen? Ma már akkor nagyon nem lehetünk közösen mint...több... - emlékeztetett engem.
- Ma pótoljuk a kihagyást, és többet nézünk a Hetalia: World Seriesből, szóval nyugi, mi úgyis láttuk azt, akkor majd ellehetünk egymással. - terveztem.
- Hát jó... Csak takard a nyakad! - tette még hozzá.
- Oh, igen, tényleg. - jutott eszembe, és gyorsan megigazítottam a pulóveremet, hogy takarja a harapásnyomot...

760 szó.

Heppi börszdéj to mííí!~
Heppi börszdéj to mííííí!~
Hagyjuk ezt most abbaaAaa!~~
Heppi börszdéj to mííí!~

Gyönyörű énektudásommal felköszöntöttem magam most...
Juhú!

A Nyeh legyen veled, meg velem!