Ideiglenes Megmenekülés
Czech Republic szemszöge
- Jó hírem van, országok! - csaptam ki az ajtót.
- Nyugodtam megerőszakolhatod a hűtőt pár doboz sörért ismét. Nincs megtiltva. - hagyta meg Hungary Polandot szorosan ölelve.
- Kösz, de nem tervezek úgy nézni a sörre hogy "kérlek legyél az enyém". Bár egy doboz sör talán ismét nem árt... - nyitottam ki a hűtőt. - Helyette csak elmondanám az a hatalmas hírt hogy. EU. Elmegy. Pár. Napra!
- Kajak'? - meredt rám Hun. - Pontosan mennyire?
- Hogy érted hogy "mennyire"? - bontottam ki egy sörösdobozt.
- Hát hogy mennyi napra van el, [^^"]zdmeg!
- Ja, igen... - kortyoltam bele az alkoholos nedűbe. - Szóval Vez kegyelmezett meg nekünk.
- Hogyan?
- Hát...csak elmondta hogy életében másodszorra éhezik.
- Hmmm...talán valakire?~ - húzogatta a szemöldökét Slovakia.
- Ne-ne-ne! Még ne~ - állította meg Japan.
- Amúgy Romania hol van? - kérdezte Italy.
- Az erkélyen. - mutattam az erkély felé, mire rögtön úgy odarohant, mint egy ijedt állat. (Egggggyáltalán nem a tengeri malacomról gondoltam ezt)
Még mindig ennyire féltené őt? Az a mérgezős baromság csak egy...baromság.
- És mivan Germany-val? Ő is hiányzik innen. - tette hozzá Switzerland.
- Ő szerintem nem is örül ennek. - válaszolt Lithuania.
- Segítség! Romania úgy lóg le az erkélyről mint egy denevér! VEE!!!~ - kiabált összevissza hadakozva Italy.
- Hé, ez az én erkélyem, ne nyúlj hozzá! - hallottuk Romania hangját.
- Romania, hogy lógsz le az erkélyről? - futott oda Hungary, mire Pol arca elég féltékeny lett.
- Mégis hogy? Ide kötöttek nyílván! - na jó, most már én is megyek oda megnézni.
- Tudtommal tudsz repülni, nem? - jött mellém Slovakia is. Lassan mindenki ott volt már, kivéve Lithuania, Vezlania, és Germany persze. Vezla- és Lithuania is csak azért mert beragadtak a kanapé mögötti kis résbe, és próbálnak szabadulni.
- Mégis ki köthetett ki? - tettete az ártatlant Transylvania.
- Fogalmam sincs! Vagyis...tu! - jött rá Romania. - Eressz el! Transilvaniaaa!
- Hmm, mire is emlékeztet ez engem... - pillantott Slo' hátra Vezlaniára.
- Miből gondolod hogy én voltam? Azon belül hogy én voltam. - kérdezte.
- Hát...engem utálsz a legjobban, meg a tesód barátnője is utál mert folyton akarom a csaját...várj....MINEK MONDOM EL NEKED HA MOST VALLOTTAD BE?!?! - értetlenkedett.
- Jó kérdés...talán mert érdekel milyen szánalmas vagy nélkülem.
- Én is nagyon szeretlek.
- Hazudsz.
- Nem, irónia volt, kösz.
- Ez esetben én is imádlak.
- Füllenteni nem szép dolog nekem.
- Nu, irónia volt, Laskalepcsi Birkapásztor! - vágott vissza.
- Tésztapapucs...birkapásztor? Miféle cifra beszólás volt ez? - furcsálta Hungary.
- Tészta? - kapta fel a fejét Italy.
- Ittálpia! - szólt rá Hungary.
- Mindegy is... Leszed engem valaki? - nézett ránk kutyaszemekkel.
- Hát...rendben. - vett elő egy tőrt Transylvania.
- Ne... Ne-ne-ne! - tiltakozott.
- De... De-de-de~ - kezdte levágdosni a köteleket, úgy hogy Romania másodpercekkel zuhanjon fél métereket, amíg le nem érkezett a földre.
- Szerintetek túlélte? - gondolkoztam.
- Sajnos biztos. - bámult le Poland.
- Szeretlek Ungaria! - szólalt meg odalent.
- Ez...ez most hogy jött ide? - pislogott Hun.
- Fogalmam sincs, de most hogy ez meg van oldva, ideje lenne megünnepelni hogy Europe elment! - élénkítettem fel a tömeget.
- Lesz tészta? - kérdezte Italy. Már épp válaszolni akartam, mire egy zaj közbevágott.
- Ehm...szabadság? - nézett fel ránk Lithuania, a már nála összegyűlt tömegre. Kiszabadultak a kanapé mögül mindeketten a gravitációval együtt. Tehát Liet úgy esett le a kanapéról hogy a lába a kanapéról lógott, míg a maradéka a földön volt. Vez meg... Hát, a lábai közé esett. Egyáltalán nem félrérthető ugye.
- Szlovákia, csöndben vagy! - tápászkodott fel Vezlania.
- Hát jó...~ - egyezett bele az említett.
- És én? - kérdezte Japan.
- Szintén. - húzta fel Lithuaniát nehezen.
- Na, viszont ott tartottam, hogy ha van nálad, akkor igen, lehet. - feleltem Italy-nak.
- Oh...Switzer- - reménykedett, de ő közbevágott.
- Kopj. LE. - mondta Switzerland.
- Mindegy, ezekre nekem már szükségem lenne alkoholos italokra. - mentem vissza a hűtőhöz. - Hova tűnt a legtöbb vodka?!
- Ehm... Meri, takarj engem! - húzta Americát maga elé Russ, de a méretei miatt(7w7) kilátszódott még így is rendesen.
- Nos, legalább sör van még. - jegyeztem meg.
- Miért, kifogyott a pálesz?! - kapták fel a fejüket a magyarok.
- Vagyis, az is van, nyugi! - gyorsan még megelőztem a katasztrófát.
- Nos...kár hogy ennyi minden nincs. - vonta meg a vállát Aust. - De mégis van egy valami!
- Mégis mi- jaj ne... - jött rá Hungary. De ddigra már a szemünk elé kerülhetett az átkozott zenedoboz.
- Van nekünk zene! - húzta elő Austria azt a dobozt.
- NE!!! - orditott rá szinkronban úgy körübelül mindenki...
686 szó.
Mit tudnék írni... Aránylag rövid rész...
A Nyeh legyen veled!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top