Transylvania szemszöge

- Jó hírem van, embereim! - nézett a távolba Croatia.
- Mhi lenne az? - vonszoltam magam.
- Az ott! - mutatott egy község méretű településre. - Az ott már Omîs!
- Végre, két nap alatt eljutottunk! VÉGRE!!! - volt ugyanolyan hangulatban Hungary.
- Na, gyerünk már, nem volt ez olyan cudar és fárasztó út! - szállt le Japanról Slovakia. - Még kibírunk egy kis utat!

- Mondja az aki a barátjának a nyakában lógott amíóta hegyen megyünk...kanyarogva... - Romania volt talán az akinek a legrosszabb útja volt életében. Általában taxikat béreltünk, jó nagy taxikat, de általában valahogy mindig megijesztettük őket. Az első viszonylag rendes volt, tudott sok nyelven, így meg is értettük, csak majdnem lehajtott a pályáról mikor nem látta meg Romaniát a tükörben. Szóval miután kidobtak, az újabb meg attól parázott be hogy túl sokat töltöttem a napon, és elkezdtem színes lenni. És mégeggyet vesztettünk ami meg homofób volt durvábban mint jómagam, ezért kis idővel miután elindultunk, kiakadt azon hogy Poland adott egy puszit Hunnak. És még vissza se adta a pénzt, csak kidobott minket, mert "nem tűr el minket". Ch...

Ja és persze Romania nagyon nem bírta az utakat, lehet azért is kirakott minket az a harmadik szerencsétlenség, mert Romania kihányt mindent ami volt egyáltalán benne, és nem talált szemetest, így egy műanyag zacskót fog tele a...dolgával. Úgy már egy hat órája nem talált, szóval nem tudom milyen rendesek az utcák. Kezd neki nagyon megalázó lenni, ráadásul ő is ugyanúgy pompázik a színekben mint én. Hun megoldotta, és a rongyával lefedte a fejét, hogy azért még lásson, de legalább ne legyen a színeiben mégjobban bőrön keresztül is. Ilyen a vámpír-élet...

- Amúgy Switzer, biztos jó ötlet volt hoznod az összes pénzed? - szólalt meg nagysokára Austria.
- Mégis mit gondolsz Aust, senkire sem bízhatom! EU még előkészül a saját útjára, de igazából talán benne se bíznék meg! Én CSAKIS magamban bízhatok meg! - sodorta a témáját egyre komolyabbá Switzerland.
- Jó-jó, értem, nem kell felkapni a vizet, én csak kérdeztem valamit, én is föld-nép ország vagyok, ne legyél már ilyen gonosz velem...! - szeppent meg egy aprót Austria.

- Baj ha kicsit félek most Romaniától? Bármelyik pillanatban akár rám dobhatja a culáját! - mondtam hátra-hátra lesve.
- Teszek azért hogy ne történjen ilyen. - verte ki Romania kezéből a zacskót Czech, ami leesett egy kissebb szakadékba.
- Ezt most miért? - nézte Romania.
- Mié' azt akartad képzelni hogy valójában Hun [^^"]ggét markolod? - poénkodott Czech.
- Dehogy, Czech! Azt hogy a melleit! - feleselt vissza vigyorogva.
- Na jó, kit kell pofánvágni? - elégelte meg Hun a beszélgetésünket.

- Senkit! - mentegette a bőrét Romania.
- Helyes.
- Egyébként Węgry, leveheted már a szemkötőded, már alkonyodik. - simított végig Hungary arcán Poland.
- Miért? Eleged van hogy irányítasz engem a kevés látásommal? - kötötte Hun át, csak az egyik szemére a rongyot.
- Nem, szeretem hogy fogom a kezed, de tudod, azért nem szeretném hogy úgy nézzenek rád mint egy vakra, mikor csak félszemre vagy az! - kuncogott Poland.

- Igaz is, most már kezd lemenni a nap a hátunk mögött... - fordultam meg.
- De egyben már mindjárt ott is vagyunk! - lehelt lelket belénk Lithuania.
- Ohhohó, ha este odaérünk, lesz esti vásár! Gyönyörű szokott lenni, sok világítás van, és néha zene is. - emlékezett Croatia.
- Van ott alkohol? - kérdezte Czech.
- Éttermek vannak, ott meg biztos van alkohol is! - jegyezte meg.
- Akkor nem megyek étterembe Vezlaniával soha, legalábbis itt nem. - döntött Lithuania a mellette a karjába kapaszkodó Vezlania felé nézve.
- Elvesztette a szesz-szüzességét a pára? - néztem végig a lányon.
- Sajna igen, csak mert összekeverte a vizet vodkával. - mesélte.
- Gyakori probléma... - ballagott Russia mögöttünk.
- De talán még mindig könnyebben tudjátok kivenni hogy mit mond, mint józanul. - folytatta. - Elkezdett tanulni litvánul, fogalmam sincs miért, de elég jól megy neki, és próbálja rendesen beszélni. De most nagyon nem mond semmi számotokra érthetetlen szót.
- Shippp! - húzta mosolyra a száját Slovakia.
- Nyomós ok van arra hogy miért "shippp"!~ - mondta Japan is.

- Oh, váó Croatia, tényleg remekül néznek ki este az utcák! - nézett széjjel Slovakia.
- Valóban elég pofás, bevallom... - fürkésztem végig a helyet.
- Oh és nézzétek! - ragadta meg valamennyiünk kezét Croatia, majd elvitt minket valami kis pultszerűséghez, ahol két beállított halszerű lény volt. Mert igazi volt, rendesen üveg mögött lezárva, a szélső út mentén, majdnem az autópálya legszélén.
- Ez...ez meg itt mi? - vallotta be Hungary, hogy fogalma sincs miért kellett annyira megnézniük.
- Ez a két kardhal maradt meg a halpiacon ma, ami viszonylag értékesebb volt. Amolyan reklám. Kora hajnalban eljönnek halászni, reggel a halpiacon eladják, majd ami értékes, ide kirakják. Szokott lenni rája, meg gyakran kardhal is, ahogy látjátok. - sorolta Croatia. - De mostmár irány a szállás, avagy a három havi otthonunk!
- Épp ideje. - flegmázott Czech. - Körübelül mennyi idő lesz még?
- Egy olyan... Negyed óra, tipp szerint. - gondolta át.
- A [^^"]rva életbe... - káromkodott már kínjából Hungary. - És rádásul négy nap múlva jön meg EU is...

776 szó.

Elég szép hosszú lett nemde?
De jó hogy előre dolgozok egyébként úgy egy hetet...igen...

A Nyeh legyen veled!