Hungary szemszöge

- Rég voltunk már itt... - jegyezte meg Poland.
- Használjuk ki amíg itt vagyunk. Nekem is hiányzott már ez a fura sós víz. - értettem egyet. Rég volt bárki is a parton közülünk. - Látom a többiek sem bírták nagyon nélküle...

Bár eleve, most hogy Austria kikotyogta nekem hogy mekkora drámát is látott Japan és Slovakia közt, rájöttem hogy mi egyre jobban gondolunk másokra. Biztos ösztönös ez a dolog, hogy itt a világvége, és igyekszünk még félve egymásra találni hogy legalább boldogak lehessünk még a végzetünk előtt. Túlságosan is félünk mindentől ebben az évben. Legalábbis, én ezt így gondolom.

Illetve nem igazán találtam bizonyítékokat hogy Slovakia Japannak "szolgál", szóval lehet ezt el is hagyom ezt... Slovakia nem lesz több egy kofolalopó srác-lánynál. Aki nem mellesleg a sógorom is lesz...
Jaj de jó... Csak nem tudom hogy mikor tudnám megkérni rá Polandot.

Még mindig sokkoló a napokban történt, és így már végképp elvesztettem azt az időt hogy tudjam mikor is merném megtenni.
Minden meglenne... De nem. Csak a bátorságom hiányzik. EU hogy reagálna rá? Ő hogy reagálnak rá? Szabadna ezt oktatás előtt megtennem? De főképp amitől félek:
"Mit reagálna Románia?"
Ebben az egyben vagyok nagyon-nagyon bizonytalan.

Minden a nyakamba ömlik idén. Sőt, tavaly sem volt igazán nyugodt évem. De most főképp a 19. századi lázadásaimhoz elmékeztet minden egyes nap. Nehéz, de gyengéden felemelő érzés. Ugyanolyan, de mégis csak hasonló...

Nem sokkal később már találtunk egy homokosabb part részt, ahol rengeteg gödör volt. Nyílván Poland és Romania "maradványai". Nagyon nekünk nem számított, de mégis, a homok sokkal kellemesebb volt a tappancsainknak mint a hüvelykujjnyi kavicsok szerteszéjjel.

Még láttunk már gyerekeket a homokból formázni dolgokat régebben egy lakottabb parton, hát miért is ne, mi is kipróbáltuk.
Csakhát kicsit gyerekes lenne az, mit tudnánk csinálni?

Homok[^^"]szt, ez természetes.

Mi mást?

Legalábbis, mi legtöbben közülünk mi másra gondolnánk?

- Figyelj, ez itt egy fél Orosz méretű, ennyire elcseszted a méreteket? - szekálta Austria és Italy félkész művét Transylvania.
- Jól van-naaa, még sosem kellett méregtelenítésnek, nem tudhatom biztosra hogyan néz kíííí!~ - nyüfögött Austria megszeppenve.
- Igazából mit is csinálunk? Mert eleinte csak egy jégkrémnek tűnik nekem... Pasta színű jégkrémnek! - vidult fel a "pasta" megszólalására Italy.
- Ittálpia... - szólaltam meg feléfordulva.
- Hm? Ungheria? - fordult felém kérdően.
- Túlságosan is szendeszűz vagy. - nevettem fel.
- De tudod, annyiban hasonlít hogy ugyanúgy nyalhatod!~ - húzogatta Románia a szemöldökét. Vagyis, nem is húzogatta, egyenesen vibráltak már azok a szemöldökök.

Persze ezt Transylvania és Poland szintúgy nem szívlelték, így negyedórára visszamentek a szállásra, majd vissza is tértek két méretes ásóval.

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem támogattam őket egyáltalán...
Jó volt estefelé egy gödröt ásni a szerelmemmel és a testvéremmel a már vészesen perverz Romaniának.
Olyan romantikus is volt...

Persze én viccnek vettem ezt, a többiek viszont meg kevésbé, így ki is kellett szednünk onnan, hogy utána még elsőként lefürödjön és ne maradjon le a Hetalia harmadik évadjáról.

- Kicsit homokosak lettünk azért... - csúszott ki Germany száján, teljesen megváltoztatva az egész gondolatainkat.

- Germany... Mennyi teljesen félreérthető meleg szöveget akarsz még? - értetlenkedett Czech.
- V-vagyis... Értitek azért, ti perverz banda! - vágott vissza félénk hangsúllyal.
- Jól van, mintha te annyira nem lennél az... - meredt rá Vezlania kikerekedett szemekkel.
- Már akkor Romania a leghomokosabb!~ - játszottam én is.
- Köszönöm... Azt hiszem... - pótolta magát Romania. - Legközelebb azért megkímélnétek ezzel...?

537 szó.

Nya szóval...
Holnap ne várjatok részt, de lehet holnapután már annál inkább.

Na de ez a rövid lehangoló mondat nem elég ide, íme a már imádott újabb pólóminta:

Meg itt egy óriási burgonya Arisnak:

A szőnyegen.
Most hogy lefotóztam, máris eltűnt...
Vez meg gyanakszik Latviára-

A Nyeh legyen veled!