Hungary szemszöge

- Poland...~ - simogattam az arcát. - Ébren vagy?
- Hmm... - húzta el a fejét. Tehát még aludna. Én kicsi lustazsákom...
- Hát jó, bár szerintem már bőven éber lehetnél... - tettem hozzá. - Lehetne hogy már hétkor felkelsz...de nem bánom ha még pihenni akarsz...
- Maradj... - ragadta meg a pulóveremet.
- Hát, azt hiszem úgy sem tudok mást tenni... - engedelmeskedtem neki, és mellébújtam, amit viszonzott is.

Nem tudom meddig pihent még mellettem. De azt tudom hogy fényre tudtam ismét felkellni.
- Hahó, csillagaim...!~ - ismerős ez a hang és egyben stílus. De hogy honnan... - Remélem kipihentétek magatokat...
- Áh, vakít a fény... - ülltem fel, megdörgölve a bal szemem,(mintha lenne nekem jobb) hátha még felismerem az illetőt.

Sajnos felismertem.

- Te meg hogy a [^^"]szban vagy itt? - hátráltam kicsit meg. Meglepett hogy pont Eurasiával szemben találom magam.
- Mégis hogy lennék itt, csillagom? - kuncogtam. - Hallom Europe épp késik, így gondoltam annyi időre pótolom őt. De ne aggódjatok, csak jobb leszek nála!

Hogyne, bízni is fogok ismét benne, aki majdnem megölte Romaniát, csak mert nem bízott meg benne.
- És a többiek? - sóhajtottam. - Mit szóltak ehhez hozzá?
- Nekik még szokniuk kell ezt, csak úgy mint neked, csillagom. De amint megszoktok, már nem is vágytok rá...! - ment el.

- ......Pol! - ráztam fel a barátnőmet.
- Mi történt...? - kérdezte bágyadtan.
- Eurasia ismét itt van? Minden esetre láttam itt!! - kicsit feszült vagyok, na.
- Kicsoda? - ne mond hogy nem emlékszel...
- Akinél sokáig voltunk mindannyian, tudod! - hadartam.
- De ő nem...? - gondolkodott.

- Baj van! - rontott be úgy mindenki.
- Eurasia. - mondtam.
- Pontosan... - halkult el Japan. - De ő neki már halottnak kellene lennie! Hiszen átdöftem egy katanával, emlékeztek?
- Tudjuk! - bólogatott Romania. - Legalábbis, én és Hun biztos...

- Emlékszünk mindannyian rá! - dőlt a falnak Czech. - De addig minden rózsaszín volt, amíg Romania gyanakodni nem kezdett, és Hungary-t is meggyőzte...mert akkor majdnem mindkettem halottak lettek.

- Állj-állj-állj-állj, állj... Nem emlékeztek többre? Amit mondtam? Nem is rémlik...? - állított meg Romania a beszédben minket.
(- Nem. - hallatszódott egy random Kai hang, mivel ez kellett nekünk. Omi meg nem volt ott, mivel megint késett. Az író meg reménykedett a telefonjában, hogy az még életben maradjon.)

- Nem igazán... - emlékeztem. - Csak arra hogy megmérgeztek, majdnem leszúrtak téged, és hogy rohantál velem.
- Ez a hárpia ellenére van EUnak, és Asiának. Azt várja hogy bízzunk benne, és ezzel elfelejtsük a kontinenseinket, és felvegye a helyüket. A kontinensek a bizalmainkból állnak fent. Biztos eltunyultunk, és könnyű prédák vagyunk. - magyarázta.
- Egek, mi történhetett akkor EUval... - tűnt fel nekünk Germany.
- Épp ez az! Ha bízunk benne túl sokáig, lehet hogy Europet sosem látjuk! Asiának még van esélye túlélni egyébként csak úgy megjegyzem... Viszont ha nem bízunk benne, végez velünk napokon belül! Hogyan éljük túl? Ezt az egész esetet! - akadt már ki egy aprót.

- Csillagaim? Látom remekül elvagytok együtt... - nyitott ajtót mosolyogva Eurasia.
- D-da, remekül m-megvagyunk...! - vigyorgott Romania a lehető legjobban a helyzetéhez képest, mire becsukta az ajtót.
- Na, most már én sem nagyon tudnék bízni benne! - jegyezte meg Slovakia.

- Ideje lenne most egy tervet készíteni. Valakinek van valami ötlete? - érdeklődött Czech.
- Most nincs semmi...viszont! - emelte ki Romania. - Azt kívánom hogy halálom után gyászoljon Hungary mellettem, ha meg előbb hal meg, egymás mellett legyünk a ravatalunkon.
- Nem lesz annyi szerencsénk hogy meghalsz. - felelt erre Poland.
- Köszönöm a bókot, de már van kiszemeltem. - kezelte könnyen a helyzetet. Gyorsan lenyugtattam Polt, mielőtt kirepülnek az ablakon, nem épp szárnyak útján...
- Talán ha addig bízunk benne amíg EU vissza nem jön...? - reménykedett Switzer.
- Mást tudunk tenni esetleg? - őszintén, nem akarok abban reménykedni hogy a kontinensünk visszatérjen.
- Egyelőre megfelel... - sóhajtott Czech. - Szükségem van sörre...jó sok alkoholra...

- Nekem is... - tartott vele Russia.
- ...Dettó. - mondtuk szinkronban Transylvaniával.
- Mennyi napig fogunk még EUra várni...? - hallottuk mögöttünk Slovakiát.
- Nos...aludhatnánk mindannyian itt, akkor nem kell annyira gyakran találkoznunk vele... - gondolta át Japan.
- [^^"]ZDMEG!!! - kiáltott Czech.
- Mi az? - fordultam felé.
- Már csak citromos sör maradt! - szenvedett.
- Mi a blyat, tényleg? - hajolt le a térdelő Czech mellé Russia. - Bazki tényleg, elittad?
- Lehet...de ez most fájt! - vallottam be.

- Mi bajotok van a citromossal? - hökkent meg Slovakia.
- Tudod te mennyi alkoholszázalék van a citromos sörben?! - vágták rá közösen Czech meg Russ.
- Körübelül 0,05... - ez nagy baj...
- Ennyivel nem fogunk túlélni még másfél hónapot... - szontyolodott el Transylvania is. Mennyire igaza van. Olyan hirtelen csapott le most minden ránk...

696 szó.

A telefonom javult egy keveset most egy kis pihentetés után...
Mégis úgy elcsaptam ezt a részt, hogy annak rendje-módja...

Igyekszem még legalább összehozni a SloPan párost, hogy utána már kicsit nyugodtabbak lehetünk...

A Nyeh legyen veled!