(Mielőtt kérdeznétek, NU, ez a rész nem ugyanaz mint a "Lelki Erősségek" első, "A Hívás" része, vagy hogy kötődik hozzá! Mert igen, én emlékszem erre! uwu)

Lithuania szemszöge

- Reggel... Amióta elmentem, sokkal magányosabban telik. Amit persze nem bánok annyira, de csak olyan...
Magányos...
Megint magamra maradtam. Remek...

Legalább jobban tudok koncentrálni. Lényegében ezért is menekültem ide, vagy tévednék? Van valami más oka is hogy én képes voltam a hozzám hasonló társaimtól elmenni? Azon kívül hogy képtelen voltam maradni tovább azzal a megtévesztő helyettessel.

Újra megcsörrent a telefonom. Letudtam hogy biztos Vezlania az ismét. Viszont mikor rápillantottam, nem Vez volt, hanem Latvia.
Nem volt kedvem felvenni, de ha a testvérem hív engem, az vagy egy különleges alkalom, vagy csak egy fontos hír.

- Lithuania! Ott van EU nálatok már? - hallottam a vékonykás hangját.
- Neeeem...? Vagyis, nem is tudom, épp távol vagyok a többiektől... - lepődtem meg. - Miért kérdezed?
- Akkor biztos úton van. De a lényeg, hogy nem tűnt el. Megvan, nem halt meg, és mindjárt vissza is ér hozzátok. - tisztázta.
- És ezeket te honnan tudod...? - gyanakodtam.

- Hát, útközben összefutottunk, és gyorsan elmondta. Viszont siet, szóval élvezzétek ki a szabadságot! - tette hozzá. Bárcsak tudná hogy mennyire is jó hogy jön...

"Szólnom kéne a többieknek-" jutott eszembe. "Vagy egyáltalán tudnak róla? Vagy már béke honol a három hónapi otthonunkban? Bár az utóbbi szinte lehetetlen..."

Kicsit gondolkodtam ezen. Már a fejem is sajogni kezdett a rengeteg használattól. Túlságosan sokmindenre gondolok... Majd végül döntöttem hogy legalább megmutatom magam nekik pár mondatra. Khm, legalább. Mivel biztos utána még marasztalnak, és én engedelmeskedek.

De egy kis séta meg nem ártott meg nekem sose...

De akkor mi is fog vissza engem?
A pénzkidobás? A magány hiánya...?

Nem, szerintem tudom mi az.
Félek a szemükbe nézni azoknak akik aggódtak értem. Főképpen Vezlania sötét szemeibe. Ő óránként keres, még éjszaka is várt engem. Ha szó nélkül megjelennék, mit mondanának mind? Megkönnyebbülnének? Esetleg a fejemet vágnának olyat hogy "Miért hozod ránk a frászt?!", vagy széttörik a bordám az ölelések hadában?

"A legjobb ha szimplán megértik. Úgy sem most a visszatérésemet akarnám hirdetni mint Krisztus Isten igéit. Sőt, csak akkor maradnék inkább ha EU visszatér. Akkor mindenki békésebb lesz talán." gondoltam végig. Őszintén reméltem hogy nem esnek nekem amint bekukkantok. (Khmm-)

Épp valami veszekedés történhetett mikor odaértem. Hallani lehetett odaát Romania kiabálását, valami lopásról...?
Benyitottam. Senki sem vett észre, szinte olyan szerényen viselkedtem.
- Poland, a naplóm nem áll a tulajdonodban! - csikorgatta a fogai közt Romania

- L...Labas... - szólaltam meg alig hallhatóan. - Csak annyit szeretnék mondani-

Itt nem tudtam folytatni, annyira megijedtem a hirtelen rám meredő huszonnégy szemtől. Majd épp hogy összeszedtem magam, mikor mindenki körémgyűlt, és ismét lesokkoltam.
- JAPANsKOOOO, MÉG LEHET CANON A LITVEZ!!! - ordította Slovakia.
- Ne...zárjatok be... - suttogtam...

Vezlania szemszöge

-

Mi történik itt mostmár? - mentem le az erkélyről a többiekhez. Hirtelen de csendesebbek lettek...
- Oh, igen, el is felejtettem hogy nem nagyon bírsz bezárva lenni...! Bocsánat... - tűnt is ki a tömegből Pol, és őt követték még jópáran.

- Liet- - csúszott ki a számon, amint megláttam a személyt. Semmit sem változott, látszólag semmi baja, de akkor minek ment el...? Miért tette le a hívásaim.
Tudni akarom. De előtte talán üdvözölnöm kéne...

EZAZ Vezlania, már csakis megkéne tennem!
De most nincs kedvem...
Mi az hogy nincs kedvem?! Vez, lehet hogy ő lesz a én szeretőm valamikor!!
Haragszom, rá, ugye....?
Nem is haragszom rá! Csak... Szörnyen hiányzott és nem tudnám ezt mindenki előtt elmondani, olyan hosszú lenne...
Na meg persze szuper nyálas is, ezt bevallhatod magadnak...
Köszi én, most sokkal jobban érzem magam....
Szívesen!
Most hagyom átgondolni hogy mit is mondjak neki...
Ho- na de ne már! Vez! Leah Smith! Liet lehet nem is marad tovább!

"Hát megkérem..."sóhajtottam, majd megindultam Liet felé. Nem tudtam semmit sem mondani neki hirtelen, szóval csak megöleltem.
- ...Kérlek ne menj el legközelebb... - sutttogtam belebújva rendesen, majd már mentem is vissza az erkélyre. Nem haragszom rá...de igazán szólhatott volna ha elmegy. Még ha nem is tudom mi a baja, elmondani az is tudja...

666 szó.
(DOmi-nee-)

Vissza
kéne
rázkódnom.

Nem írhatok mindig este!

A Nyeh legyen veled!