Vezlania szemszöge

- Legyen mondjuk "C" és ötös! - választott Hungary a földön üllve.
- Liet! - szurkoltam neki.
- Eh... - állt ki Liet. Azóta nem tudják ki az ötös számú lány, de persze mi tudjuk.
Aki maga Poland.

Poland elég hamar le is terítette hirtelen, szóval Liet vesztett.   Megint...
De nem baj, olyan harciasnak tűnik hogy szinte úszik a porban.
Vehető ez félsikernek.
- Bocsánat! - kuncogott Hungary Liet láttán.
- Megszoktam hogy engem hívnak ki a lányok. Mert gyengus vagyok, értem... - cserélt helyet vele. Poland és Hungary meg visszament hozzánk mint győztesek.
- Még egy kör belefér, de utána jó lenne ha tudnánk...izé, fürdeni... - döntött. - Legyen akkor tízes és "B".

Szóval én és...ki is a "B"?

- Vez a tízes? Jaj ne, ez így igazságtalan! - állította meg Russiát Liet. Oh, szóval Russia... Szerintem el tudnák bánni vele. Még ha kicsit ijesztő is...nekem...
- Haddelhadd, m-megpróbálom. - álltam büszkén.

Még álltunk egy kicsit egymással szemben. Ha nem indulok meg, nem kezd velem semmit. A cél, hogy megpusziljam Lietet bárhol igazából, anélkül hogy Russ ne verjen le a földre teljesen kifeküdve. Igen, menni fog.
Valahogy.

Ideje lenne megpróbálni.
Előreléptem egyet, mire Russ rögtön már elémvágott. Ez így nehéz lesz...
Kiakartam kerülni gyorsan, de megragadta a lábam, és épp időben megtartottam magam mielőtt vesztettem volna. Liet egy karnyújtásnyira.
Ha idehúzhatnám... Nem, az szerintem szabálytalan lenne.
Marad az hogy odahúzom magam.

Elkezdtem húzni magam Liethez, de észrevette, és ő megfeldobott, és le is hajított. De még nem feküdtem. Igaz, Russia talán már túl durva, és lehet széttörte már a gerincem millió darabra, de már túl közel vagyok Liethez, egy szószerinti köpésre.
Még ha odahúzom magam, talán nincs annyi ideje hogy visszahúzzon. De ha mégis... Hát, valószínűleg vesztek.
Szóval sok erőt kell ehhez gyűjtenem.

- Még nem adta fel! - kapott észbe Russ, és gyorsan visszarántott. Fenébe! Pedig egy centi volt a lábáig legalább-

- Késő. - mondta Liet. Tessék?!
- "Késő"...? - ismételte meg Russia.
- Megvolt már. - felelte Liet. Hűha, egész jól hazudik.
- Egész biztos nem a fejét érezted? - kérdezett rá Russia.
- Teljes mértékben azt éreztem hogy megpuszilt. - közölte Liet.
- Oh...akkor mi nyertünk! - örült meg Transylvania.

- I-igazán...? - próbáltam mosolyogni miközben igyekeztem nem meghalni a földön.
- Oh, várj, segítek! - jött rá Liet hogy én az orra előtt fekszek, és felhúzott amíg nem álltam már a lábamon. De azért kellően fájt mindenem.

- A part másik közelibb felén van egy zuhany. Lehet hogy az közelebb is van mint a szállás. - gondolkodtam.
- Bár igaz, de minket nem zavar az út. Ti mehettek mert mindketten piszkosabbak vagytok mint Románia egy átlagos napon. - hagyta ránk Poland.
- Bár, igazából teljesen igazad van! - nevettem. - Gyere Liet, kellessz nekem! (Nem úgy-)
- De nem csak egy szabadtéri van hideg vízzel? - emlékezett.
- Jól emlékszel, de tudod, minket ez most ne zavarjon. - szisszentem fel, mikor megindultam.
- Való igaz... Akkor csak menjünk...
- De megtennéd kérlek hogy csak a lépcső aljáig...el-...viszel?
- Oh, persze, szívesen, győztes. - emelt fel engem, és egészen a lépcsők végéig bírt. Vagyis, két lépcsőfokot már nem bírt ki, de nevezhetjük a végéig. De akkor is segített még, mert ő ilyen cukorfalat mindenkivel. Főleg az olyanokkal mint én is.

- Te nem jössz? - kérdeztem Lietet.
- De te épp zuhanyzol. - nézett végig rajtam. - Ruhában, és hideg a víz...
- A hidegvérű nem bírja a hideget? - cukkoltam. - Milyen meglepő tény rólad, talán hasznát veszem valamikor!
- Na jó... - állt mellém, és rögtön el is érte a hideg víz a nyakába, miben rendesen beleborzongott.
- Heh, tényleg nem bírod a hideg vizet! - kuncogtam.
- Ez nem igaz! Csak...hirtelen ért, ez van! - akadékoskodott.
- Hát jó... - mosolyogtam. Hagyom hogy igaza legyen. (A férjnek mindig igaza van, Vez!)

- Amúgy... - emlékeztem vissza. - Miért hazudtad olyan remekül hogy nyertem?
- Tessék? - furcsálta. - Nem dehogy, te tisztességesen nyertél a lányokkal.
- Tudom hogy csak bekamuztad, éreztem hogy nem volt meg! - bíztattam.
- De, tényleg megvolt, éreztem hogy megvolt, hazugságban tudod hogy nem vagyok jó! - bizonygatta.
- Nos...lehet akkor hiszek neked. - gondoltam át. - De induljunk vissza, most már Eurasia szemléjét is megúsztuk.
- Igaz, már lehet valamibe belegondolnak egyesek... - nézett oldalra egy aprót.

Út közben visszafele megláttam a szállás utcájában Japan árnyékát, de mire pislogtam párat, már nem is láttam semmit.
- Liet? - fordultam felé. - Te is láttad Japant?
- Most is látom. - mutatott egy gyümölcsfa irányában, ahol tényleg Japan volt nekünk háttal. Mellette volt pár papírgalacsin is, de lehet ez csak szemét a környéken. Mindenesetre érdekelt, ezért felvettem egy széllel arra sodortat, hogy majd átnézem, hátha van benne valami érdekes.
- Mehetünk. - kapkodtam a lábam Liet mellett. Kicsit alacsony vagyok hozzá képest, de talán még fogok nőni.

Az erkélyre érve már sötét volt, Liet sikeresen is tudott aludni de én viszont még kíváncsi voltam. Szóval elkezdtem a galacsinnal szenvedni, kisimítani, hogy lássam van-e benne valami. Csak néhány mondat volt japánul, meg pár pálcikaember is...igazán érdekes pózokban...?

Elkönyveltem hogy ezt biztos Japan hullajtotta el. Így inkább csak elraktam hogy majd visszaadom neki később, és szorosan az alvó Liethez bújtam, hogy én is aludjak.

Másnap reggel Japan nem érkezett meg, de az összegyűrt lap eltűnt, és cserében csak egy másik lap volt, amin csak annyi állt hogy "Itt voltam" és hogy "Mond Slovakiának hogy még nem haltam meg"...

834 szó.

Egyébként belegondoltatok hogy ha Japan összejön Slovakiával, lényegében Vez pótanya szerűsége lesz, és akkor már rohadt sok szláv lesz Vez kamurokona?
Hmm...

Mindegy is-

A Nyeh legyen veled!