Esetleg...
Slovakia szemszöge
- Veled meg mi történt? - nézett végig rajtam Japan.
- Áh, kis semmiség, csak Hun megnyúzott egy kicsit. - ültem mellé az ágyra.
- Mégis mit csináltál megint? - nevetett.
- Csak mentem Czechtől lopni egy kevéske kis kofolát, erre odajött hozzám Hun, és elkezdett egy pár napos eset miatt kiakadni. - meséltem.
- De tényleg, miért? - faggatott tovább.
- Úgysem adod vissza Hungary-nak, miért mondjam el? - kérdeztem kínosan.
- Neki tényleg nem. De téged megtudták büntetni...!~ - vigyorgott.
- Jaj ne, Apuci!~ - játszottam magam. - Hát... Csak azon akadt ki hogy pár napja elárasztottuk a Dunakanyart, mert túl sok víz folyt le az Alpokból, és kicsit sokat is engedtünk bele... És most elrontottam a "szépségét", vagy mi...
- Csak ezen?
- Csak ezen.
- Ehhez csak egy kis büntetés jár... - döntött le az ágyra lassan.
- Komolyan Japansko? Igazán nem szükséges neked egy pedofil agyával gondolkodnod! - próbáltam menteni magam. De nehéz rejteni azt hogy belül azért egy aprót tetszik.
- Tréfának szánom ezeket, nem kell aggódnod, egy időre kielégítettél már. - mosolygott. - Csak kicsalnék belőled pár apró kis nyögést, csak mivel még alig hallottalak.
Nyalogatni kezdte a nyakam, még a egy aprót meg is harapta, de nem igazán volt durva...
Aha, ezt hittem még a kezdetnél fél perccel ezelőtt. Megtanulhatnám hogy Japán kitartó egy lélek.
Utána látta hogy nem igazán hat ez nálam, szóval durvábban kezdte bántani a bőröm, szívta és rendesen harapta mindenhol a nyakam körül. Erre már sikeresebben gyakrabban felszisszentem. Majd pihentetve engem átnézte a művét.
- Szebbnek hittem volna... - gondolkodott. - Bár minden harmadik művész ezt szokta gondolni a művéről *gigle*! Legalább vonzóbb, és látszik hogy az én újabb alkotásom.
- Másé nem is lesz a bőrömön! - jelentettem ki.
- Ennyire biztosnak tartod a kapcsolatunk? - döntötte meg a fejét.
- Hát...eddig nekem jónak tűnik... Miért, szerinted mivel romlana meg annyira? - ültem fel felhúzva az egyik lábam.
- Nos...az egymás közti út... - hajtotta le a fejét.
- Való igaz... - szontyolodtam el. - Hamarabb kellett volna megismernünk egymást, és talán akkor végig így tölthettük volna a nyarat... Most már Augusztus van, csak pár hetet maradhatunk ha EU nem dönt úgy hogy nekünk ennyi is elég volt...
- Akkor is remélni lehet hogy ez az oktatásosdi nem fog szintén határokat húzni köztünk. Esetleg még sokáig maradhatunk együtt. - próbált segíteni a helyzeten Japan.
- Esetleg... - mosolyogtam. - Nagyon nem szeretnék már nélküled élni, már így is mindenemet elvitted...
- Mindenedet?
- A szívem, a szüzességem...
- Értem... Én sem szeretnélek itthagyni, nyugalom... - ölelt át. Nyílván visszaöleltem.
- Esetleg... - kezdtem.
- Hm? - érdeklődött.
- Kihasználjuk még a nyarat? - néztem fel rá.
- Mindenképp. Biztos ami biztos. - mosolygott bíztatóan.
- ... Amúgy hol van Austria és Croatia? - kérdeztem végül.
- Izé... - hallottam Croatiát. - Szeretem a drámai filmeket, de nem hittem hogy valósak is lehetnek...
- Ti végignéztétek?! - akadtam ki.
- Ja, és nagyon szomi és romcsi volt... - szipogott Austria. - És most kérek zsebkendőt, és altatódalt!
- Nesze, erre felkészültem. - adott a kezébe Croatia egy csomaggal.
- Danke. - köszönte meg, és már használatba is vette.
- Esetleg elmennétek kérlek...? - kérdezte Japan.
- Ez a mi saját helyünk, meg amúgy is esteledik már! - vágott vissza Croatia.
- Igaz, nem maradhat el a Hetalia nézése Japan! Mindjárt itt a harmadik évad!
- Való igaz... - vallotta be. - Kicsit még tűnjetek a szemem elől, kérlek.
- Legyen... - forgatta a szemét Croatia. - Gyere Aust, még maradhatunk kint.
- Mié- - de a lány már húzta kifelé az ajtón a ruhájával becsapva utána az ajtót.
- ... Baj ha shippelem őket? - pislogtam.
- A történelemszerelmesek megölnek minket, de nem baj... Shippelem én is nagyon. - válaszolt Japan. - Mit csináljunk addig az úgy... Fél órában?
- Tudom mire gondolsz, de nyugi, még emlékszem hova rejtettem el a durexet... - hunyorítottam, majd kicsit felnevettem. Bevallom kicsit talán elnevezték még saját magamon is.
- Heheh... Ennyire perverznek gondolsz most komolyan...?
585 szó.
Még mindig nem találtuk meg Omi-nee-t, szóval még lehet keresni!
Also, ne ölj meg Kai a fenti képért...
=w="
A Nyeh legyen veled!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top