Vezlania szemszöge

Most egyedül ébredtem fel valahogy. Liet a szoba másik végében volt háttal nekem.
- Hasogat a fejem... - szólaltam meg halkan felülve az ágyon.(nekem is-)
- Tudok róla. - könyökölt fel a konyhasztalra végre felém fordulva. - Nem kellemes, igaz?
- Nem igazán a legjobb érzés.... - vallottam be.

- Tudnád a többieknek mi a legjobb érzés... - sóhajtott. - De legalább emlékszel a tegnapra?
- Amikor majdnem felgyújtottalak a tűzhely helyett? - tippeltek félve.
- Az tegnap előtt volt. - mosolyodott el egy kicsit, de az az apró kis mosoly rögtön le is fagyott. - Én sajnos annál inkább is emlékszem rá. Kis fejfájást te is okoztál nekem.
- Sajnálom...azt hiszem...gondolom... B-bocsánat. - dadogtam félénken.
- Ne-...Nem kell igazán ezért, az se biztos hogy a te hibád. - jött oda hozzám.

- De mégis mire nem emlékszem? - érdeklődtem.
- Jobb talán ha nem mondom el... - ült mellém.
- Persze, semmit sem mondassz el! - duzzogtam.
- Akarsz más valamit esetleg? - kérdezte.
- Esetleg egy csókot kaphatok? - tettem fel random.
- Bocsáss meg, de most nem... - Hova tűntél Liet? Megváltoztál...

- Liet hol van...? - suttogtam.
- Miről beszélsz? Itt vagyok előtted...!
- Te nem Liet vagy. Liet engedékenyebb...
- Akkor én ki vagyok...? - erre nem tudtam válaszolni.
- Hát...-
- Tessék, a gyerekesség... - mosolygott. - Nekem kellett volna megvédeni téged, most már kénytelen vagyok ellened lenni ezért.

- Megmagyaráznád nekem érthetően? - kértem meg.
- Árad belőled az alkoholszag. - mondta röviden.
- Oh...azt hiszem nem is kell többet mondanod. - szippantottam bele a levegőbe. Tényleg áradt belőlem valami alkoholos cucc. Már nem is akarom tudni hogyan...
- Megfürdetsz? - vigyorogtam. Tudom hogyan kell udvarolni, ugye? Tanultam a profiktól.

- Tudtom szerint magadtól is tudsz. - válaszolt Liet megrezzenés nélkül.
- Eh... - adtam fel. - Csak próbáltam többet adni egymás közé.
- Nekem ez még tökéletesen megfelel. És nem is akarnék egy ideig többet. Aranyos ez a korszak nekem, és nem akarok ilyen hamar túllépni rajta. - adott puszit az arcomra. - Na de most már hess a fürdőbe!
- Megyek-megyek... - álltam fel rendesen imbolyogva. - Segítesz azért elvezetni a fürdőig?
- Legyen... Dőlj hátra. - ragadott meg a vállamnál, és a lábainál, magyarul menyasszony pózban, hogy elvigyen igazából egy pár méterre. Nem tudom hogy mit is csináltam azon a bizonyos tegnapon, de nem lehetett valami remek hogy ennyire rossz állapotban vagyok.

Mivel megszoktam hogy este fürdök, most csak zuhanyoztam. Meg eleve, minek pazaroljuk a vizet?
Ruhát meg bakker elfelejtettem hozni magamnak, szóval résnyire nyitott ajtón keresztül Liet adott a sajátjából. A sajátjaim helyét soha nem tudja. Mondanám hogy én sem, de valójában néha csak nem jut eszembe, ennyi van.
Viszont az a kényes dolog volt hogy női alsóneműje - nyílván - nem volt Lietnek, így szégyenkezve azt kihagytam. Ideiglenesen lesz csak így, max elfelejtek ruhát cserélni.

Legalább már nem bűzlök úgy mint egy csöves.

Estefelé jöttem rá hogy mégis csak átvetkőzhetnék. Csak nem nagyon volt rá kedvem már. Tetszett nekem a "Bulvė Yra Gyvenimas, Bulvė Yra Meilė" feliratú pulóver, kár lenne tagadnom ezúttal. Egyrészt megvolt Liet illata, másrészt meg szó szerint azt jelenti hogy "Burgonya Élet, Burgonya Szerelem". Ki ne szeretné most komolyan?

Azonban elég zavaró alsónemű nélkül lenni. Talán mégis átkéne öltöznöm.
- Liet...? - böktem meg mellettem Lietet.
- Hm? Mit akarsz? - kérdezte.
- E-esetleg megkaphatnám a pulóvert? Csak olyan kényelmes és-
- Megtarthatod nyugodtan. - bólintott. - Biztos megkapom idén a tizenharmadik ugyanolyant.
- Tizenharmadik? - hökkentem meg. - Valaki ilyen bőkezűen osztja ezeket egy időszakban az évnek?
- Belarus adja nekem ezeket minden Karácsony környékén. - vont vállat. Hirtelen átfutott a fejemben hogy akkor ez a "Belarus" egy riválisom e...

Majd gondoltam hogy nem. Liet biztos mondta volna mihamarabb nekem. Viszont Latvia... Kicsit ő nekem valami olyasmi.

- Megyek átöltözni most, és mindjárt visszajövök! - mondtam izgatott hangsúllyal, majd lesiettem az erkélyről, egészen a ruháimig. Rövid idő múlva meg vissza ugyanabban a pulóverben, de alulról teljesen saját szettben.
- Ez aztán gyors volt... - állapította meg.
- Köszönöm, de kicsit már függök tőled, csak ez az oka. - ültem mellé szorosan. - Örülök hogy ez a kedves,szerény, és engedékeny Liet van most velem, és kiakarom minden egyes pillanatát rendesen használni...

633 szó.

Alig volt kedvem írni, de ezt még ma kellett rögzítenek a könyvbe! ≥w≤

A Nyeh legyen veled!