Vezlania szemszöge

Reggel - valójában inkább este lehetett - úgy ébredtem fel hogy fulladozok. Gyorsan felakartam volna ülni, viszont akadályba ütköztem. Nem tudtam hogy mi volt az, csak gyorsan keresni akartam egy rést ahol esetleg valamennyi levegőt kaphatok.

Meg is találtam, az orromnál megláttam egy apró lyukat, de csak orral tudtam volna levegőt venni.
Mi ritkán használjuk az orrunkat, ugyanis nem mindig volt az a szervünk. Mármint, illatokat valahogyan mégis érzünk, szóval lehet mégis van valami olyan szervünk, mint a legtöbb űrlény elképzelésnek.

Megakartam tudni hogy hol is vagyok, és mivel nagyon hasonlított az ágyunkra Liettel, annak is ítéltem el. És Liet szuszogásait is hallottam, szóval még egy okot mondhatok az ágyas tippre. Várjunk...

Ha ezeket mint egybevetjük...

Ami - inkább "aki" - teljesen elnyom, az maga Liet!
Bakker, ezt hogy oldjam meg? Ha kitúrom nehézkesen magam, ő biztos felébred. De ha itt maradok amíg fel nem ébred, lehet megfulladok. Hmm...

Nagy levegőt vettem a résen, és kinyúltam azon a legközelebbi karommal, majd eszeveszettül kapkodni kezdtem. "Ezzel nem segítek magamon."

Majd inkább ledöntöttem Lietet oldalra hatalmas erőfeszítések árán. Reméltem hogy nem ébred fel erre, de a hatalmas levegővételekre sajnos ez már nem volt garantálható. Feléfordultam és szembenézhettem a fáradt zöld szemeivel.

- Mit csinálsz? - kérdezte végül.
- Kimásztam alólad. Mert valahogyan sikerült rámfeküdnöd. - mondtam, mintha teljesen normális lenne az hogy fulladozok.
- Oh...bocsánat... - várjunk, ezért kért bocsánatot? Nem tehet róla...annyira…!
- Inkább csak...aludjunk. - döntöttem, és visszapróbáltam aludni. Úgy fél óra után sikerült csak, egyrészt a félelmem miatt hogy ez ismét megtörténik, másrészt meg fel is kellett dolgoznom...

Már tényleg reggelre kelltem fel teljesen normálisan, már amennyire normális hogy Liettel túlságosan a barátság határán lehetünk azzal hogy éjszaka szorít magához. De amíg ez tetszik nekem, maradhatunk így, nem?
Liet végülis egyben az új eltartóm Japan után...

Ő még nem ébredt fel. Biztos hamarosan már éber lesz, de addigis mit tegyek...?

- Hát te? Mi csinálsz? - hallottam magam mögül Lietet.
- Shemmhith! - tömtem magamba a maradék kugelist.
- Ugye nem megint éhezik a néped? - aggódott.
- Nhem, nyhugi, csakh eszem a teghnapi kugelisth... - nem vagyok illedelmes annyira, bocsánat, mindjárt le is nyelem. - Tudod amit én próbáltam csinálni, és te undorodtál tőle.
- Hééé, nem is undorodtam tőle! - akadékoskodott. - Csak mondtam hogy valami megszaladhatott nálad.
- Mindegy is, majd maradsz te a konyhatündér. Ha én nem tudok burgonya pudingot csinálni, majd csinálsz te! Úgyis felülmúlsz, én még csak sushikat vágtam! - böktem a mellkasára.

- Én nem bánom…! - mosolygott vállat vonva. Milyen fura lenne Liet ha tényleg egy tündér lenne. Kis szárnyakkal, a vállamon üllve, egy "Kiss The Cook" feliratú köténnyel. Mert Lietnek van olyan is, csak pont otthon hagyta. Jajj ne, ugye nem égették fel a többiek??

- Oh, várj egy kicsit! - fogta meg az arcom, mire végigjárt egy kis bizsergés végig a testemen. Közel hajolt hozzám....

És a ujjával lekent rólam, valószínűleg tejfölt, majd lenyalta az ujjáról. Egek, ez annyira... Abszurd.
És...erotikus??!
- Kicsit leetted magad, bocsánat, ha...zavart hogy így letámadtalak... - engedett el. Én teljesen le voltam sokkolva még, csak úgy tíz másodperc után tudtam csak megszólalni.
- Ehm…! Nem-nem-nem, teljesen rendben van ez, bármikor, nem zavart! - ráztam a fejem, mintha az összes vöröst leakarnám rázni róla. Miért nem engedi ezt meg a biológia?

- Biztos…? - válaszolt zavarodottan. - Nos, esetleg kimehetünk az erkélyre ha akarsz.
- H-hogyne, persze, majd mindjárt jövök is, nem kell megvárni engem... - rebegtem, mire elment.

Oh...
Tényleg nem várt meg...

Sóhajtva leereszkedtem a földre mindkét értelemben.
"Mégis mi volt ez? Ez a bizsergés!" Nem tudom. Lehet hogy Japan után ennyire erotikus leszek? Vaaagy...túlságosan megkedveltem Lietet...?

Nem hinném. Nem is tudom milyen érzés lehet egyik-másik. De mi van ha ez volt az egyik érzés a kettőből?
Magyarázat kell nekem ezekről. Minél hamarabb, hogy megértsem most.
De azt be lehet vallani, elég furcsa érzés ez...

Végül csak felültem, és utánamentem. Nem tudok gondolkodni most. Csak Liettel akarok most lenni, és nem erre gondolni.

633 szó.

Mit tudnék mondani...Kai kérte... Itt van... Szívesen.

A Nyeh legyen veled!