Vezlania szemszöge

- Na? - néztem végig ahogy Liet belenéz a szemeteszsákba, 'hol a macska hullája volt.
- Lehet véletlenül ráléphetett valaki... - emelte fel a fejét. - Ugyanis most a bele is ki van folyva.
- Nonszensz, tényleg? - hökkentem meg. Bólintott. - Hát... Hívjuk fel akkor...a valószínű gazdáját.
- Rajta vagyok! - gépelte be a nyakörvön lévő számot, majd felhívta.

Egy ideig csöngött, majd letette az idegen macskatartó. Ezt megpróbáltuk még úgy tizenhétszer, utoljára egy idegen morcos női hang kezdett beszélni számunkra teljesen idegen nyelven, majd ismét letette.
- Maradt azt a terv hogy elvisszük? - mondta, vagy inkább kérdezte Liet.
- Nos... Szerintem igen...merre fele kell mennünk? - fogtam meg a hatalmas zsákot nehézkesen.

- Azt hiszem az út elég hosszú ahhoz hogy ne bírd folyton hurcolni a tetemet egy hatalmas szemeteszsákban. - nézte végig ahogy szenvedtem a zsákkal.
- Ki győzött le régen akkor szkanderban? - feleseltem vissza. - Plusz ha úgy érzenéd hogy nem bírod, képes lennél belém elég adrenalint adni hogy kibírjam.

Upsz, ez egy kicsit félreérthető volt. Mindegy, biztos érti hogyan gondoltam ezt.
- Könnyebb lenne ha talán akkor átvenném. - egyszerűsítette le a tervem.
-

Fene... Azt hittem hogy lehetek példakép valakinek. - adtam fel, mire csak felnevetett. Olyan cuki amikor még csak rajtam is nevet...
- Na gyerünk, minél hamarabb legyünk túl rajta! - indult lefelé, én meg követtem.

- Nézzük...igen, ez az az utca, és utcaszám! - találta meg Liet végre a lakást.
- Végre? Megvan? Igazán? - örültem meg. Ez a séta egy kicsit sok volt nekem a macskával és egy mindenbe beleakadó zsákkal.
- Megkaphatom a zsákot? - rögtön odaadtam a kezébe.
- Túl leszünk ezen. Nyugalom van... - próbált nyugodt maradni, majd bekopogott.

Majd sokadszorra is.
 
Én már betörtem volna az ajtót, bedobni a hullát, majd Liettel elmenni valami étterembe, valami randiszerű dolgot csinálni közösen... Khmm, vagyis, az utolsót nyílván nem, azt csak beképzeltem. Főleg nem úgy ahogy mondták a többiek hogy milyen is egy randi. Hogy tömik magukat kajával, nyálaskodva beszélnek, majd kibérelnek egy szobát és lefekszenek nem épp aludni. Az egész amit most így kitaláltam biztos csak a forróság, a fáradtságom, és az idegességem miatt lehet...
Remélhetőleg...

Majd végre nyitottak. Egy viszonylag idősebb nő volt.
- Ehm... - kezdte Liet. Én csak néztem mit akar kihozni most ebből a segítségem nélkül.
- Izé... Bocs, kinyírtuk a macskáját! - nyomta a kezeibe a zsákot zavarodottan.

Egy ideig mindketten zavarodottan álltunk előtte, majd megláttunk egy gyereket mellette. Egy olyan négy éves lehetett, amiből következtettem hogy sírás lesz a vége ha meglát egy döglött macskát.

Csak néztük ahogy a nő elkezd valamit magyarázni neki. Közben lassacskán már menekülni akartunk mikor már vészesen látszódott hogy repedezik a mécses.

Majd végül nem bírtuk tovább, együtt elsprinteltünk amennyire csak bírtuk az út után, de Liet még visszakiabált egy bocsánatot nekik. Egészen a szomszédos utcáig tartottuk a tempót, egy antikvárium előtt álltunk meg végül.

Majd amint megkaptuk a kellő levegő mennyiséget, mindeketten szétröhögtük egymást, mert ilyet biztos hogy soha többé nem fogunk átélni. Érdemes volt ilyen emléket magamban tudhatni.

- Lépjünk túl rajta, oké, lépjünk túl... - kapkodott ismét levegőért, még kijött belőle egy krákogós hang, majd már engem kezdett nyugtatni. Amire szükségem volt, mivel az adrenalin tényleg megnőtt bennem ettől, és pihenésre szorultam.

- Menjünk vissza mostmár, rendben? - bólintottam, majd megragadtam a kezét.
- Nem tudsz már menni sehova hogy valaki kezét nem fogd? - gyorsan elengedtem. Ha nem akarja...
- Ne-ne vedd sértésnek, ha szeretnéd nyugodtan foghatod! - nyújtotta ki nekem a karját, amihez rögtön rákaptam. Jó meleg a keze, nem úgy mint nekem. Bár úgy mindene kellemesen meleg. Nem úgy mint az itteni tűző nap.

- A-azt hiszem kézfüggő lettem. - mosolyogtam enyhén. "Vagy csak társfüggő?" - Nem baj ha folyton az utakon fogom a kezedet?
- Dehogy baj, miért lenne baj? Csak...még furcsa nekem...tudod...
- Aha, azt hiszem megértem.
- Esetleg majd lehet többször is, csak előtte hadd hogy ne nagyon zavarjon, ugye érted?
- Kezdessz kicsit nyálas lenni.
- Ehm... Nem nyaltam most semmit sem, hogy lennék nyálas...?

626 szó.

Ezt is megszültem! Rohadt fáradt vagyok! Kell egy kis pihenés! Miért rakok felkiáltójelet minden mondatom után! Jó kérdés!

A Nyeh legyen veled!