Vezlania szemszöge

- Elég! Stille! - rohantam át az alsó szomszédba. - Austria, hogy lehet hogy a zenedobozod még egy szinttel feljebb is hallható?!
- Z-zavar téged? - szipogott.
- Igen, nagyon is, és csak nekem volt annyi vér a pucámban hogy ezt elmondjam neked! - válaszoltam.
- Tessék?! Hozzám beszéltetek?! - kiáltott Japan fülldugóval a fülében.

Odamentem hozzá, és kihúztam a jobb füléből a dugaszt.
- Nem neked szólt. - suttogtam, majd fogtam és otthagytam a társaságot, és visszamentem az erkélyre. És ott is maradtam egy ideig. Még nagyon reggel van, bár a Nap már rég reggeli szögben van. Fél órája hajtja ezt a folytonos zenedarabot, és már nagyon idegesítő. Hallgatnunk kellett volna Hungary-ra. De most már nem futhatunk vissza, maximum szétzúzzuk majd azt az izét...

Egyébként Liet hol is van? Ma még csak alvás közben láttam pár órára, már biztos ébren lehet. De akkor miért nem keresett meg? Nem mintha követelném hogy mellettem legyen mindig, de mégis nézem lehetőleg minden mozdulatát. Nem tudom hogy mit szoktak az országok csinálni a kiszemeltjükkel, de valahogy így, nem?
Mármint, Liet nem is a kiszemeltem, de azért mégis figyelem őt, mert mint mindig.
Kitudja, talán együtt leszünk a jövőben mint egy család.

- Liet? Hol vagy? - mentem be a lakásba. Nem láttam a szobánkban, szóval lehet másnál van. Vagy...

- A fürdő! - jutott eszembe, és rögtön oda is rohantam. - Liet!
- Ne nyiss be- - állított volna meg Liet, ha nem épp már bámulok rá az ajtóból. Majd
- Vezlania! - kezdtett mindenhova kapkodni és takarni magát. - Ne nyiss rám legközelebb. Vagy...akár kopogjál ha keresel, rendben? Csak nagyon szégyenlős vagyok!
- Oh... - oké, talán kicsit sokkban voltam, de ez szerintem megérthető azok után. De ez a sokk még rá is hatott, úgy másfél percre.

- Ehm...megyek is...vissza... Bocsánat. - ragadtam meg a kilincset. Csukva volt az ajtó?
...
Zárva volt az ajtó?!

- Hé! - kiabáltam. - Ki zárt be minket??
- Tippelhetsz, egy üveg Kofola, Orenchy, vagy Czech? - hallottam Slovakia hangját a túloldalról.
- Eressz ki minket! Vagy elmondjam hogy te zártál be mindenkit? - fenyegettem meg.
- Ez esetben örökké együtt fogtok maradni... Megtehetem!
- Itt fulladjunk meg?! Hogy fogunk előbb-utóbb lélegezni?!
- Majd felváltva levegőztök a kulcslyuknál.
- Vág az esze... - jegyezte meg Liet öltözés közben.
- Majd ha talán összemelegedtek itt majd kiendedlek titeket! - ha látnánk a képét, most biztos valami nagyon gonoszias lenne. Teljesen feldühített...

Slovakia szemszöge

A kulcslyukon keresztül néztem Vezlaniát és Lithuaniát. Hazudnék ha azt mondanám hogy sajnálom őket.
- Eressz ki! Eressz ki minket! - verte az ajtót Vez.
- Még várnotok kell!~ - tervezem hogy itt tartom őket pár órára. Remek alkalom volt ez az eset!
- ERESSZ KI MINKET!!! - ordított ijesztő hangon. Majd érzésre nekivágta magát az ajtónak.
- Háh, már megint gyorsan feladjátok! Már ismernem kéne titeket, de ezek szerint még mindig megtudtok lepni... - cukkoltam őket. Erre már csak Lithuania kapott enyhe pánikrohamot hogy ő nem bírja napokig a bezártságot bizonyos okokból, majd mindkettem elcsöndültek. De olyan... Váratlanul, és megakadva. *gaaasp* Csak neeeeem?~~~

Benéztem a kulcslyukon.
D

eeeee...~~~
Csókjelenet zajlik emberek! Fhú bakker, hol a gép?? Oké, megvan. Halkan nyissunk ki az ajtót, menjünk be és fotózzuk le...

Szerencsére nem nyikorog az ajtó, viszonylag új. Gép bekapcsolva, közelítünk egy kicsit... Éééés sorozatlövés!

Sajnos hallották, mire rögtön megfordultak, és Vez megragadva Lithuania karját kirohantak.
- Hékás! - kiáltottam vissza.
- Remélem tetszett ez a kis megjátszásunk! - csukta be az ajtót.

- Hé! Ez gonosz volt! - rohantam az ajtóhoz. De bezárták.
- Ez tényleg az volt, Vezlania. - értett egyett Lithuania.
- Tudom Liet, de megérdemli... - susogta Vez. - Na de gyere, szellősztessük ki a fejünket ezután a rémálom után!

És elmentek. Itt hagytak engem. Az idősebbet... Hogy merészelik!
De nekem jobb szökési tervem van...

- Ahoj Japan! - köszöntem a telefonba. - Izé...még mindig itt vagy az ablak alatt? Esetleg segítenél onnan kimenni mert hogy is mondjam...bezártak engem egy trükkel...Hogy miért kellett volna az ablak előtt állnod? HÁTHA OTT SZÖKNE KI EZ A KICSESZETT PÁROS, JAPAN NE IDEGESÍTS!!!

.
(Random Pont)

625 szó.

Ez is egy elég fura rész lett...
És olyan gyerekmesés hangulata van...hmm...

Oh, és majdnem megint elfelejtettem.

Eskü nem szponzor, de Kai barátom csinált egy újabb Wattpad gyöngyszemet (legalábbis megvan olyan jó mint az enyém(rohadt szerény vagyok, ugye látszik?)) Érdemes lenne belekukkantani!
Körübelül ugyanolyan dolgok lesznek benne mint az enyémbe(pölö' káromkodás, értelmetlen shippek) érdemes belenézni!
Megidézem nektek!
Comrade_Shiba
A neve ne tévesszen meg titeket, ő ugyanúgy Kai!

Illetve ő volt az első áldozatom akinek a borítóját csináltam!
^^

Ő állítólag imádja, bár szerintem retek csúnya lett...
T<T

A Nyeh legyen veled!